„Szülőnek lenni a legnehezebb mesterség!”
Képgaléria
Az előadó Kiss Zsoltné, kriminalisztikai szakértő volt, akit Abonyi Szilvia köszöntője után Szunyi Anikó, a Platán Utcai Általános Iskola intézményvezetője méltatott. Beszédében elmondta, hogy Katalin elkötelezett szakember, aki folyamatosan képzi önmagát. Munkásságában friss és innovatív módszereket alkalmaz, karizmatikus és kreatív ember, aki mindig arra törekszik, hogy a lehető legtöbbet hozza ki magából és a diákjaiból. Évtizedek óta a pályán van. Eleinte alsó tagozatos gyermekeket tanított írni és olvasni, a létező legtöbb módszert kipróbálva. Akkor kezdte el érdekelni, hogy ugyanazzal a módszerrel tanított gyermekek írásképe mennyire eltérő lehet. Nemcsak az írások, hanem a rajzaik is ezt mutatták. A szakértő kitért arra, hogy a szocializmusban kötelezően tanított álló egyenes írásmód, amely felváltotta a természetesnek számító dőlt írásmódot, egy afféle erőszakos beavatkozás volt az íráskép kialakulásában. Akkoriban közoktatási szakértő volt, így lehetősége adódott részt venni a reformban, és olyan emberekkel ismerkedett meg, akik az akkori határokat feszegették és nyitottak voltak az újdonságokra. Meghatározó élmény volt számára a Bagdy Emőkével való találkozás, aki nagy pártolója a grafológiának.
A grafológia számára azért is varázslatos tudomány, mert így sokkal közelebb kerülhet a gyermekek és felnőttek lelki állapotához. Olyan benső dolgokat tudhat meg egy-egy írásképből vagy rajzból, amelyeket szavakkal talán ki sem mondanak. Egyáltalán nem mindegy, hogy az ember mennyire nyomja rá az eszközt a lapra, milyen lendülettel vezeti, formálja a betűket. Sokat elmond egy gyermek lelki állapotáról, hogy például egy meséből melyik részletet ragadja ki és veti papírra, illetve, hogy milyen színekkel és formákkal teszi azt. Az aláírásunk hamisíthatatlan, hiszen az egy rögzült, önkéntelen mozdulatsor, amit ugyanúgy senki nem tud leírni, ha erre mégis kísérletet tesz, egy írásszakértő azt is kideríti. Egyszóval, a kézírásunk annyira egyedi és csak ránk jellemző, akár az ujjlenyomat, amely alapján bármikor beazonosíthatók vagyunk.
T. L.
Fotó: Fantoly Márton
