Mezővárosi történet, 250 év távlatából
Borítókép: Félegyháza első katonai térképe
– Először talán kezdjük annak a kifejezésnek a tisztázásával, amit nagyon sokszor hallunk az évforduló kapcsán. Mit jelent a redempció?
– A redempció kifejezés általános jelentése a megváltás, de használatos még a törlesztés, a kiváltás, a megtérítést és visszatérítés kifejezésére is. A magyar történelemben a jászkun kerület önmegváltását jelenti, amikor az itt lakók 1745-ben visszavásárolták a török háborúk után 1702-ben elvesztett korábbi kiváltságaikat.
Félegyháza mezővárosi oklevele
– Hogyan érte el a vásártartó jogot és a mezővárosi rangot Félegyháza, és mit jelentett ez az itt élők számára?
– Mária Terézia királynő 1774. február 4-én írta alá Félegyháza vásári privilégiumlevelét, ami az évi négy kijelölt vásár megtartásának jogát adta a településnek. Ez a jog egyben a mezővárosi rang megszerzését is jelentette, így Félegyháza büszkén írhatta a neve elé a „Privilegizált Nemes Kiskun” város címet. A vásártartás jogának elnyeréséért a közösség vezetői már 1766-tól folyamatosan kérelmet nyújtottak be a legmagasabb szintekre. Ez nem bizonyult elegendőnek, így 1773-ban Vass Mihály pártfogását kérték, aki sikeres közvetítőnek bizonyult. (Vass Mihály a bécsi kancellária ügyvivője volt, akinek előnyös kapcsolatait kívánták kihasználni.) A négy vásártartó napot 1773. január 19-én tartott közgyűlésen választották ki, de a kért napok ütköztek Nagykőrös, Kecskemét és Halas országos vásárainak időpontjaival, így később új napokat jelöltek ki. A megváltás díját, az 1045 forintot kifizetve 1774. február 8-án a tanács kézhez kapta Vass Mihály örvendő levelét, amelyben tudatta a velük, hogy a királynő aláírta a privilégiumlevelet. Ezért a segítségért Vass Mihály 24 aranyat kapott. Ettől kezdve Félegyháza január 20-án, május 27-én, augusztus 18-án és október 4-én tarthatott országos vásárt. Március 26-án hirdették ki a mezővárosi rang elnyerését, majd áprilisban leküldték a privilégiumlevelet. Október 1-jén meghatározták a vásári taksákat, hogy október 4-én, Szent Ferenc napján megtarthassák az országos vásárt. A vásártartó jog és a mezővárosi rang elnyerése a pusztában újratelepült, alig harmincéves település óriási eredménye volt, ami meghatározta Félegyháza jövőjét.
– Hogyan történt a redempció, vagyis a török háborúk után elvesztett korábbi kiváltságok visszaszerzése?
– A jász és a kun kerületek lakói 1745-ben visszavásárolták a korábban eladott területeiket, szabadságukat és kiváltságaikat Mária Terézia királynőtől. A visszavásárlás összege 500 ezer rajnai forint volt, plusz további költségek. A kerületek vezetői kölcsönöket vettek fel és a három kerület 25 települése vállalta a terheket. A két éve újratelepült Félegyháza először 28.850 rajnai forintot vállalt a visszavásárlás összegéből. Ezzel a település lakóföldjét, Ferencszállás-pusztát, fél Galambos-pusztát, fél Kisszállás-pusztát és a Nagy vendéglőt fedezték. Az összeget és a kapott tőkeföldet, közös használatú részeket és lakótelkeket az egyéni vállalások alapján osztották szét. Félegyháza nagy nehézségek árán teljesítette a visszafizetést, és 1753-ban még újabb területek megváltását kérte. Így lett Csólyos Félegyháza pusztája 6 ezer rajnai forintért, majd Galambos-puszta másik felét is megváltották 1758-ban 5 ezer rajnai forintért. Félegyháza összesen 39.850 rajnai forintot fizetett ki a redempció során és 58 ezer katasztrális hold terület felett rendelkezett. Az adósságokat 1759-60-ra kifizették és ezt követően mérték ki a földeket, illetve az adatokat rögzítették a Föld Könyvében, a Liber Fundiban. Ebben 331 földmegváltó gazda nevét jegyezték fel, akiknek köszönheti az utókor a mai város alapjait. A kis falu lakói az évek során gyökeret eresztettek, gyarapodtak, és hamarosan a Kiskunság vezető településévé vált.
– Hogyan hatott ez a folyamat Félegyháza fejlődésére?
– A redempció, vagyis a területek visszavásárlása mellett Félegyházán számos fejlesztés történt a mindennapi élet területén. Az épülő lakóházak száma 1752-re már 333-ra nőtt, és középületek is épültek, mint például az Ótemplom, ahol 1753-tól már misét tartottak. A templom tornya 1754-ben ledőlt egy építési hiba miatt, de 1770-ben újat emeltek. Ezen kívül Községháza és Oskolaház is épült, ahol a plébános mellett ekkor már világi tanítót is alkalmaztak. Az egyre több iparosnak köszönhetően a helyi gazdaság is nagy léptékben fejlődhetett. Mária Terézia királynő 1753-ban a Kiskun kerület hivatali székét Félegyházára helyezte, ezzel a település a kerület központjává vált.
Céhlevélrészlet
A redempció lezárásával a település gazdasági alapja a nagyállattartásban rejlett, elsősorban a marha- és juhtenyésztés terén. Az iparosok száma tovább növekedett és céhek is alakultak, mint például a takácsok 1764-ben, a csizmadiák 1765-ben, a szabók és szíjjártók 1766-ban. Az oktatás is fejlődött, új épületet emeltek a kéttanítós grammatikai iskolának, majd 1769-ben megkezdődött a lányok oktatása is, külön tanítóval. Félegyháza mezővárosi rangot kapott, és az évi négy országos vásár új lehetőségeket teremtett a település számára. A város fejlődését a közigazgatás átszervezése lassította, de 1790-ben visszaállt a régi rend. A településen saját orvos és bábák is dolgoztak, a közlekedést pedig keresztutcák megnyitásával könnyítették meg. Félegyháza jelentős pozícióval rendelkezett II. József uralkodó országleírásában és katonai térképén. Lakosainak száma 1785-re már 7004 volt. A kiemelt szerep azonban rövid időre mégis megszűnt, mert az uralkodó a közigazgatás átszervezésével a Jászkun kerület kiváltságait csökkentette és a Kiskun kerületet a Pesti kerülethez csatolta. 1790-ben azonban visszaállt az eredeti forma, és a település tovább fejlődött. Ez a folyamat a mai napig tart, és Félegyháza továbbra is fontos szerepet tölt be a régióban.
V. B.
