Hasít a neten a város új imázsfilmje
Oázis a Kiskunság szívében
A „születésnapi” imázsfilm ötlete Rosta Ferenc kultúráért felelős alpolgármester fejében született meg jó két évvel a negyed évezredes jubileum előtt, aminek a megünneplésére kiemelt figyelemmel készült a városvezetés. A szándék megszületésétől több mint két év telt el Csányi József polgármester Facebook-posztjáig, amiben nyilvánossá tette a film világhálón való elérhetőségét, és e szavakkal ajánlotta a nagyérdemű figyelmébe: „A rendhagyó alkotás egy szerelmi történeten keresztül mutatja be szűkebb hazánkat, amely ezer és ezer család szeretett otthona volt a 250 év alatt. Barátságaink, kapcsolataink, csalódásaink, sikereink színtere.”
Félegyháziakkal Félegyházáról
A kiskunfélegyházi származású Gajdics Dávid operatőr még 2022-ben felvállalta a szakmai kapcsolattartó szerepét és hozzálátott a stábtagok kiválasztásához.
Gajdics Dávid
Fotó: amazon.com
– Volt egy előzetes megbeszélés, amikor körvonalazódott, hogy a városvezetés magas nívójú, profi produkcióban gondolkodik, és – a klasszikus imázsfilmek látványelemein túllépve – olyan elbeszélő jellegű mozit szeretnének, ami inkább hangulatában és érzéseiben adja át a város miliőjét, mintsem épületek és szobrok képi bemutatásában. Mindebből az is következett, hogy ehhez csapatmunka kell. Elsőként rendező barátomat, K. Kovács Ákost kerestem meg azzal, hogy lenne- e kedve részt venni a projektben, és ő boldogan vállalta. Nagyjából ezzel párhuzamosan jelent meg a történetben a gyártó cég, amely az egész produkció szervezéséért és menedzseléséért felelt.
– A rendezővel közösen jegyzitek íróként a történetet is. Hogyan született meg az álomban megélt szerelem alapötlete?
– Kaptunk egy listát konkrét intézményekről, épületekről, és kevésbé megfogható gondolati dolgokról, amiket a helyi ötletadók szerettek volna viszontlátni a produkcióban, mi pedig elkezdtünk gondolkodni Ákossal azon, hogy miként lehetne mindezt egy négyperces filmbe sűríteni. A szerelmi szál és az elképzelt ideális életút adta magát, mert ezen nagyon jól végig lehet vezetni a nézőt dramaturgiailag. Hosszas gondolkodás előzte meg a forgatókönyv megszületését, mire minden a helyére került: a vonat, hiszen sokaknak Félegyháza egy állomás Szeged és Budapest között, amiről leszállva a platánfák között, egy varázslatos hangulatban találja magát az utazó. Ezt mindenképp szerettünk volna megmutatni. Nekem – félegyháziként és operatőrként – az volt a célom, hogy a primer turisztikaattrakciók – városháza, Hattyúház, Petőfi-emlékház… – mellett olyan, a város hangulatát és „ízét” meghatározó „fűszerek” is megjelenjenek, mint a London busz, a Rocktár, a tízemeletes ház teteje, vagy Hermkens Edit műterme.
Bár a tényleges forgatás négy napot vett igénybe, majdnem egy teljes éven át foglalkoztunk a projekttel. Hosszú volt az előkészítő szakasz – amiben tevékenyen részt vett a Kiskunfélegyházi Tourinform iroda két munkatársa: Olasz Anita és Kovácsné Nagypál Anita is – és az utómunkára fordított idő sem volt elhanyagolható.
– Született félegyháziként mennyire bensőséges a személyes viszonyod a várossal?
– Kiskunfélegyházán születtem 1992-ben, itt is nőttem fel. A Platán Utcai Általános Iskolába, utána pedig a Móra gimnáziumba jártam. Viszonylag korán elkezdett érdekelni a képalkotás: a filmkészítés és a fotózás, és ehhez komoly lendületet adott a gimnázium Médiaműhelye, ami megfertőzött, én pedig nem csak beleragadtam, de másokat is magammal rántottam. Többek között Gácsi Lászlót, aki ennek a filmnek is a fővilágosítója.
A gimnázium befejezése után elszólított az élet, egyetemre mentem, filmoperatőr szakon végeztem, és azóta is ebben dolgozom. Nagyjátékfilmtől a különböző internetes videókig sok mindenben szerencsém volt részt venni. A szüleim továbbra is itt laknak, így miattuk gyakran hazajárok. Számomra néhány kezdeményezés mindig különösen kedves volt ebben a városban, országos szinten is különlegesnek tartom például a Rocktárt, vagy a Lantos Szabi-féle Miénk itt a tér eseményeit. Azonban az elmúlt években nagyon jelentős fejlődést tapasztaltam az én gimnáziumi éveim Félegyházájához képest, és ezeket a pozitív változásokat rendkívül jóleső érzés volt megmutatni.
– Büszke vagy a szülővárosodra?
– Bár a két főszereplő kivételével szinte mindenki félegyházi, aki feltűnik a filmben, a stábtagok többsége Budapestről érkezett. Sokan talán azt is gondolták, hogy egy poros alföldi kisvárosba jönnek. Számomra nagyon jó élmény volt megtapasztalni, hogy mindenkit meglepett mennyire kedves és szép ez a kisváros, milyen jó helyek vannak, és hogy mennyire kedvesek az emberek, akikkel a forgatás során kapcsolatba kerültünk. Itt szeretném kiemelni Kovácsné Nagypál Anita felbecsülhetetlen segítségét, aki – bár korábban soha nem csinált ilyet – azonnal belerázódott, és profi módon készített elő minden részletet, apró kelléket, amire szükségünk volt, felmérve, hogy ennek a hiánya akár meg is hiúsíthatja a forgatást. De mellette mindenki más is nagyon készséges és segítőkész volt.
Öröm és büszkeség volt a stábtagok őszinte pozitív döbbenete Félegyházát látva: a város egyszerűen eladta nekik saját magát.
Egyébként más alkalommal is kaptam már támogatást a szülővárosomtól a szakmai munkámhoz. 2022-ben jött ki az első mozifilm, amit vezető operatőrként jegyzek, Zanox – Kockázatok és mellékhatások címmel. Az ehhez megpályázott támogatáshoz az egyik hangulatvideó a városban készült, így a film létrejöttében Félegyházának is volt egy kicsi, de nem elhanyagolható szerepe.
Egy álomvilág helyszínei
K. Kovács Ákos egykori osztálytársa, Gajdics Dávid invitálására vállalta az imázsfilm rendezését, és a történet megírásában is alkotótársak voltak. A Budapesti Metropolitan Egyetemen végeztek mindketten operatőr szakon, de Ákos később rendezőként is kipróbálta magát és komoly sikereket ért el: Branka című rövidfilmjével a világ mintegy 50 fesztiválján mérettetett meg és számos helyszínről díjjal tért haza.
K. Kovács Ákos
Fotó: Szerda Zsófia – film.kultura.hu
– Mielőtt Dávid megkeresett, néhány alkalommal jártam Félegyházán, ugyanis a feleségem édesanyja itt született. A látogatásokról mindig jó emlékkel távoztam, így örömmel vállaltam a feladatot – mondta el a szakmában ígéretes tehetségként számon tartott ifjú rendező.
– Mit talált a legizgalmasabbnak ebben a projektben?
– Azt, hogy a város különböző rejtekeit és zugait ne a megszokott szépelgős, egymásra vágott drónos, naplementés városképekkel mutassuk meg. Ehhez hoztuk azt az ötletet, hogy egy karakter életéből ragadunk ki egy szakaszt, és a történetnek a városkép ad egyfajta pódiumot. Azaz, jelenetekkel, élettel töltöttük meg a város izgalmasnál izgalmasabb helyszíneit. Erre az alapra fűztük fel a forgatókönyvet, olyan hétköznapi és kevésbé hétköznapi történések egybefűzésével, amelyek egy személlyel, vagy párral megtörténhetnek.
– Milyen szempontok szerint történt a szereplők, munkatársak kiválasztása?
– Az már írás közben körvonalazódott bennem, hogy kik és hogyan fogják a projektet életre hívni. Számomra mindig nagyon fontos, hogy olyan emberekkel dolgozzunk együtt, akik igazán élvezik az alkotói folyamatot, és képesek a lehető legbiztosabban előre vinni a produkciót. Felmerült, hogy legyenek a szereplők civilek, de abban biztos voltam, hogy a két főszerep – az érzelmek sokrétű megjelenítése miatt – mindenképpen színészi kvalitásokat kíván.
Végül Fülöp Tímea és Kovács Tamás mellett döntöttünk, akiknek a smink és a ruhák megválasztásával segítettünk abban, hogy a 20 éves kortól 35-40 éves korukig átölelő történetben mindvégig hitelesen tudják alakítani a szerepüket. A megkeresés és a premier között eltelt mintegy két év hosszú folyamat volt, ez idő alatt időnként rá kellett hangolódni, majd elengedni, és ismét visszatérni a történetbe.
– Milyen emlékeket vitt magával ebből az időszakból Félegyházáról?
– Mindenekelőtt talán a hatalmas vendégszeretetet és segítőkészséget, amit megtapasztaltunk. Itt külön kiemelem a Tourinform iroda munkatársainak támogató jelenlétét. Bevallom, eleinte kételkedtem, hogy lesz-e egy Félegyháza méretű városban elegendő látnivaló, de ez a kétely hamar el kezdett feloldódni bennem a város sokszínűségét és a méreteihez képest meglepő változatosságát látva. Ezek közül sok minden bevésődött az emlékezetembe. Amikor nemrég egy családi látogatáson jártam ott, érdekes volt megtapasztalni, hogy a forgatás óta mennyire más szemmel látom az ismert helyszíneket.
Például a Rocktárt, ahol a Láma Dalaival forgattunk. Nagy élmény volt, hogy mennyi ember eljött az adhoc koncertre egy hétköznap este csak azért, hogy velünk forgassanak. Emlékezetes maradt az az epizód is, amikor – a gyors vágásoknál egy esti jelenthez – fellocsoltunk több száz négyzetméter aszfaltfelületet, mert azt szerettük volna, hogy tükröződjön az úton a közúti lámpák és a városháza fénye.
A stáb jobb keze
A produkció félegyházi háttérbázisa a Tourinform iroda volt. Kovácsné Nagypál Anita gyakorlatilag együtt élt, mozgott a stábbal a forgatás ideje alatt, és bevallása szerint nagyon élvezte ezt a kihívást.
– A mi feladatunk a forgatások előkészítése, valamint a mellékszereplők, statiszták megszervezése volt. A forgatás alatt mi is betekintést kaptunk a kulisszák mögötti világba, és részesei, formálói lehettünk az ezt övező kreatív munkának. Mindig szerettem a nyüzsgést, a szervezést, az új ötletek megvalósítását, a mindennapi határok feszegetését… Nagy megtiszteltetés, hogy részesei lehettünk egy ilyen volumenű film levezénylésének, ugyanakkor óriási felelősség is, hiszen tisztában voltunk azzal, hogy magas nívójú végeredményt várnak tőlünk.
Minden forgatási nap új kihívásokat tartogatott: annak ellenére, hogy pontos terv készült percről percre, rengeteg váratlan helyzet adódott. Ilyenkor azonnal cselekedni kellett és újratervezni. A forgatási napok megszervezésében mégis az maradt számomra a legemlékezetesebb élmény, hogy bárkit kerestem meg kéréssel, igénnyel, szinte mindig az első pillanatban megkaptam a támogatást. Rendkívül hálás vagyok ezért a félegyháziaknak, a stábnak pedig azért, hogy betekintést kaphattam a filmkészítés varázslatos világába, és hogy egy apró fogaskereke lehettem ennek a profi produkciónak.
Sorolhatnám a perceket, amik örökre velem maradnak, a hajnali piaci forgatástól a háztetős jeleneten át az ötös főút egy szakaszát hajnali 2-kor vízzel áztató locsolóautóig. Az így leforgatott kép alig egy szempillantásra tűnik fel a filmben, a munkagép vezetője mégis végtelen tisztelettel és elhivatottsággal rótta a negyedik kört is. Megtapasztaltuk, hogy egy ilyen produkcióban a legapróbb részlet, az utolsó filmkocka is jelentőséggel bír. Jó példa erre az autós jelenetben a kisfiú kezében feltűnő Kockásfülű nyúl. Sokan talán nem tudják, de ez a figura a népszerű magyar animációs játékfilm zeneszerzőjére, Kiskunfélegyháza díszpolgárára, Balázs Árpádra utal, aki később a Kiskunfélegyházi Balázs Árpád Alapfokú Művészeti Iskola névadója is lett.
Úgy érzem, hogy a végeredmény a város 250 éves múltjához méltó, de a kor igényeinek is megfelelő, „trendi” és érzelemdús alkotás lett, ami szívmelengető történetével rabul ejti a nézőt, a háttérben pedig bemutatja patinás épületeinket, mindig más színben pompázó virágoskertjeinket, és szemlélteti a kisváros pezsgő közösségi életét. A négyperces film felkelti az érdeklődését azoknak is csodaszép városunk iránt, akik még sosem jártak itt – fogalmaz a stáb elkötelezett jobb keze.
Köszönet és hála
A városvezetés ezúton is köszönetét fejezi ki az alkotóknak, támogatóknak, közreműködőknek.
Hálásak vagyunk, hogy a reklámfilm szakmában országosan is elismert M Group Hungary Kft.-vel dolgozhattunk együtt.
A stáb:
Producer – Kovács József Attila
Író – K. Kovács Ákos és Gajdics Dávid
Rendező – K. Kovács Ákos
Operatőr – Gajdics Dávid
Rendezőasszisztens – Katona Márk
Fővilágosító – Gácsi László
Főszereplők: Fülöp Tímea és Kovács Tamás
A stábtagok szállításával a produkció segítségére volt: Pintér Ákos és Tarjányi Roland.
A kellékek terén nyújtottak segítséget, támogatásuk elengedhetetlen volt: Heni virágszalon, Crystal esküvői ruhaszalon, Kovács János cukrászda, Ágyú Kézműves Sörgaléria és Gasztroműhely.
A film forgatási helyszíneit rendelkezésre bocsátották:
Kiskunfélegyházi Harcművészeti Sportegyesület, London busz, Kiskun Múzeum, Petőfi Sándor Városi könyvtár, Móravárosi kétcsoportos bölcsőde, Korona Kávézó, Rocktár Kiskunfélegyháza, Hermkens Edit műterme.
További közreműködő partnerek voltak: Oázis Hotel, Marton Húsbolt, pecsenyesütő, Fornetti Altro Kiskunfélegyháza, Desperado étterem, Máv-Start vasúti személyszállító Zrt., Félegyházi Városfenntartó Nonprofit Kft., Pub Pizzéria, Piac és Vásárüzemeltetési iroda.
A kisfilmben feltűnő statiszták a város lakói, akik rendkívüli rugalmassággal alkalmazkodtak a stáb igényeihez akár hajnali, akár éjszakai felvételekről volt szó. Külön köszönet a legfiatalabb szereplők szüleinek kreativitásukért, amivel igyekeztek a legjobbat kihozni a gyermekekből. Gyakran ugyanis nem a stáb irányított, hanem a fiúk: Gulyás Botond és Hajdú Zsombor.
Az alábbi személyeket ismerhetjük fel a történet során, akik a mindennapokban is itt élnek közöttünk: Kállainé Vereb Mária, Bata Zolna, Kiskunfélegyházi Harcművészeti Sportegyesület – Nagy Krisztián edző és versenyzői, Móravárosi kétcsoportos bölcsőde gondozónői, bölcsődései és családjaik, Kiskunfélegyházi Balázs Árpád Alapfokú Művészeti Iskola növendékei és családtagok, Keresztes Tünde, Görög Anita, Gyantár Anikó, Vízhányó Anna, Gombás Bende, Keserű Benedek, Doroghy Dóra, A Láma Dalai zenekar, Langaléta Garabonciások, Losonczi István, Ficsór Kornél, BMX freestyle országos bajnok és barátai, és még sokan akik pár villanásra, de jelen voltak.
…Végül mindnyájunknak meg kell érkezni egy helyre, amit otthonnak nevezhetünk…
Tajola-Tóth Timea
