Szokások és hagyományok a kiskunfélegyházi farsang idején
A témáról elsőként Mészáros Márta néprajzos muzeológust, múzeumpedagógust, a Kiskun Múzeum igazgatóját kérdeztük. Többek között arról: hogyan dől el, hogy mi válik végül hagyománnyá?
– A szokásokat mi, emberek teremjük, amelyek folyamatos ismétlésével születik meg a hagyomány. Ezt élővé viszont a megfelelő tudat, hit és lelkület teszi. A farsang tekintetében is sok átvett hagyomány van, amelyeket ápolunk ugyan, de talán már nem a régi tartalommal. Sokszor nem is értjük, hogy elődeink mit miért tettek farsang idején. Pedig ahhoz, hogy ezeket igazán a magunkénak tudhassuk, elengedhetetlen a megértés – fogalmazott a szakember.
Vízkereszttől hamvazószerdáig
Beszélgetésünk során megtudtuk, hogy a farsang idejének meghatározásához mindenekelőtt elengedhetetlen a húsvét idejének megállapítása. Ez pedig a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap és hétfő. Húsvét így úgymond „mozgóünnep”, ezért esik minden évben más napra. Ha ez a dátum megvan, akkor a húsvétot megelőző hét héttel visszafelé jutunk el hamvazószerdáig, ami a farsangi időszak vége, a negyven napos böjti időszak kezdete lesz. Így állapítják meg a farsangi időszak hosszát, ami vízkereszttől hamvazószerdáig tart. Idén hamvazószerda február 14-én lesz, ekkor ér véget a farsang.
A nagyböjtöt megelőző időszakban szokás tehát a vigadozást, nagyobb lakomákat és mulatságokat beiktatni. Ez tehát a farsang, vagy a karnevál ideje. Források már a 14-15. században említették a farsangot, Mátyás király udvarából is maradtak fenn ehhez az időszakhoz kapcsolódó maskarás mulatságok emlékei, jellemzően olasz és francia hagyományokkal. A farsang a téli pihenőidőre esik, a nagy munkák a földeken lezárultak és a tavaszi tennivalók még nem kezdődtek el. Jó alkalom volt ez egymás meglátogatására, pincézésre, disznótorokra és lakodalmakra. A magyar népszokások között a farsang az egyik legismertebb, amit a történettudomány és néprajztudomány is igen széleskörűen feltárt. Ennek köszönhetően ismerjük a különböző tájegységek szokásait is. A farsang farka, vagyis az időszak utolsó három napja szólt az igazi mulatságról: tréfákról, vendégeskedésről és tobzódásról. Félegyházán már az 1880-as évektől van helyi újság, amelyben évről évre olvashatunk a farsangi időszakok eseményeiről. Rendszeresen tudósítottak hol tartottak bálakat, és hogyan zajlott a mulatság. Gyakran volt híradás az ipartestület összejöveteleiről, valamint arról, hogy a Korona Szálló dísztermében mulattak a városlakók. A farsangi vigasságok idején azért látszott, hogy máshol szórakozott az úri lakosság és máshol a paraszti réteg (utóbbiak mulatsága volt az úgynevezett padkaporos bál).
Visszatekintve a régi idők farsangjaira azt láthatjuk, hogy ez a szórakozási forma elsősorban a felnőtteké volt, nem gyerekeknek szólt. (Az iskolai farsang a szocializmus idején alakult ki, akkor kezdett már a gyermekek ünnepe lenni.)
Gyárfás Jenő: A tél öröme, 1883
Bőség disznótorral és fánkkal
Farsang idején szinte kötelező volt a bőséges étkezés, hiszen azt követi majd a böjt. Ilyentájt esett a disznóvágások ideje is. A sokféle húsos étel a gazdagságot, jólétet, bőséget jelképezte. A hús mellett ezen időszak kedvelt hagyományos finomsága a fánk, amely nemcsak jelképe, hanem szinte varázserővel bíró étele is a farsangnak, és „minden valamire való háznál” készítettek. A megmaradt fánkokat felfűzték és egyrészt feltették a padlásra a ház védelmének szolgálatában, másrészt adtak belőle a beteg állatoknak is, hogy meggyógyuljanak. A lányok szerelmi praktikájában is helyet kapott ez a finomság a legények meghódításában, aki pedig szép magas szalagos fánkot tudott sütni, az bizonyosan elismerésre számíthatott.
Farsangfarki vigasságok
A félegyházi hagyományokról olvashatunk Zsigmond Konrád tanító gyűjtésében is, aki 1902-ben lejegyezte, hogy itt csak napoknak emlegették a farsangfarki vigasságokat, amikor maszkások jártak a tanyavilágban, bekormozott arcú fiatalok ijesztgették a népet, és természetesen jókívánságokat is osztogattak, de csak abban az esetben, ha kaptak némi harapnivalót, kóstolót. A köszöntők, a maskarába öltözött farsangolók több tájegységen is megjelentek. Az álarc, a maskara fontos része a farsangnak, hiszen általa elrejtőzve azt tehettek, amit akartak.
Télűzés tűzoltókkal
A télbúcsúztatás szokását Móra István visszaemlékezéséből is ismerjük, a Háromnapok nem volt más, mint vendégeskedés, egyvégtében eszem-iszom. Egy mulatságos történetet is említett a téltemetésről Félegyházán, gyerekkorából. Az Ótemplom előtt farsang keddjén szalmabábut égettek, de nem a nép, hanem a tűzoltók, mert az égetéshez használt tűzrakás olyan nagyra sikerült, hogy a télűző tüzet az önkéntes tűzoltóknak kellett eloltani. A későbbiekben nem is maradt hasonló szokásról adat.
Voltak a maszkosok felvonulásáról is feljegyzések az 1870-as években. Ez Nagy Gyula nevéhez fűződik, aki igazi társasági ember volt, bálakat szervezett. Sajnos a maskarás felvonulás is kudarcba fulladt, mert a nézelődők túlzott kíváncsisága miatt szinte letépték a jelmezeket a felvonulókról. Érdekes adalékai a félegyházi farsangi hagyományteremtésnek, de jól látszik az új szokások bevezetésére tett próbálkozásoknak. Majd idővel minden kor és közösség megteremtette a maga szokását, amelyből hagyomány is vált.
Örömteli együttlét
Az elmúlt 30 évben, a rendszerváltás után, próbálkozott mindenki a néphagyományokhoz visszatérni. A gond sok esetben az volt, hogy nem arra a vidékre, tájegységre jellemző, vagy nem ahhoz a közösséghez tartozó hagyományokhoz ragaszkodtak, hanem a jeles napokat bemutató gyűjtésekből kiválogattak szokásokat, egy-egy cselekedetet, rítust. Az oktatási intézmények és közösségi házak tekintetében ez fokozottan igaz volt. Mivel idegen szokások voltak, nem volt mögötte igazi megélt tartalom, így nem is sikerült magunkévá tenni. Mára a farsang szellemisége, a jókedv, a mulatozás, a zajos felvonulások visszatértek, de sajnos az a körforgás, ami a régi kor emberének és ünnepeinek létét jellemezte, az már hiányzik.
– A farsang a közös vigalomról, az örömteli együttlétről is szól, amely után az elcsendesedő várokozás ideje következik. A hosszú, komor telet nagy zajjal kell elűzni, hogy a hideg után jöjjön a meleg napsütéses tavasz. A természet örök körforgását egy kis varázslattal az ember befolyásolni szeretné, közösen, a közösség örömteli erejével – zárta gondolatait Mészáros Márta.
Felvonulás maskarában, garabonciásokkal
A farsangi hagyományokat intézményeink is igyekeztek ápolni az elmúlt évek során. A Petőfi Sándor Városi Könyvtár gyermeknek szóló programokkal várja évről-évre a látogatókat. A Móra Ferenc Művelődési Központ igazgatója, Kovács-Csonka Szilvia elmondta, hogy az épület színházterme adott otthont sokáig a farsangi összejöveteleknek. Itt elsősorban a kisgyermekes családok látogatták az eseményt, ahol kézműveskedéssel, jelmezes vigassággal, fánkkóstolással és táncházzal várták az érdeklődőket. Az idők folyamán a látogatók száma olyan nagyra duzzadt, hogy szabadtérre vitték az eseményt, amit a mai napig szerveznek és ápolnak az önkormányzattal közösen. A Télűző Városi Farsang felvonulással, télboszorka égetéssel és a tűz körül tánccal várja a városlakókat, minden februárban. A táncok és a felvonulás állandó közreműködője a Padkaporos Táncegyüttes, Kátai Tibor vezetésével.
Kátai Tibor – akit 2009-ben a Magyar Kultúra Lovagjává választottak – 14 éve él városunkban és oktatja a néptáncot, ápolja hagyományainkat, többek között a félegyházi farsangi mulatságok állandó részvevőjeként. Nagykikindáról érkezett, ahol a farsangi hagyományok máig erősen élnek, náluk többek között a bőgőtemetés és a rönkhúzás is szerves része a mulatságnak. Előbbi azt jelzi, hogy a báli időszaknak vége, a nagybőgőt el kell temetni. A szertartás pappal, kántorral, siratóasszonyokkal zajlik, vicces, olykor pajzán szöveg kíséretében. A rönkhúzásra azt a személyt kötelezték, aki pár nélkül maradt.
Tibortól az elmúlt évek városi farsangjairól megtudtuk, hogy a maskarás felvonulást Gulyás László kezdeményezése nyomán folytatták. Korábban az Ótemplom előtti téren égették a télboszorkát, utána pedig táncház várta a vállalkozó kedvűeket a Móra Ferenc Művelődési Központban. Néhány éve már állandósult a farsangi program: a Móra Ferenc Művelődési Központ szervezésében a Kossuth ABC előtt gyülekeznek, majd onnan indul a menet. A sorrend is fontos: elől mennek a karikásostort csattogtatók, őket követik a Langaléta Garabonciások gólyalábakon, majd a Padkaporos Táncegyüttes minden csoportjának képviselői, akik a télboszorkát cipelik magukkal. A menetet a jelmezbe öltözött városlakók zárják: kicsik és nagyok, férfiak, nők és gyerekek. Tibor hozzátette, hogy véleménye szerint egyre nagyobb az érdeklődés az esemény iránt, tavaly meg is hatódott a tömeg láttán, olyan sokan csatlakoztak hozzájuk és osztoztak a farsangi események örömében. A felvonulás a Petőfi-téren ér véget, ahol elégetik a bánatcédulákkal teleaggatott télboszorkát és körbetáncolják a tüzet a résztvevők. Az idei eseményre február 10-én, szombat délután kerül sor.
Z. A.
