Az 1-es bolt, ahol mindent megkapott a vásárló, amire szüksége volt
Kerekes László 1963. július 3-án kezdett dolgozni ott, mint árukihordó. Akkoriban a 200 forint feletti vásárlás mellé ingyen házhozszállítás járt, így szükség volt erre a munkakörre. László 36 éven át maradt ugyanazon a munkahelyen, 1999. február 28-án vonult vissza a kereskedelemtől. Az évtizedek alatt BÉK, Bács-Konzum, Bakony Füszért majd Mecsek Füszért is volt az egység neve, de a félegyházi történelembe 1-es boltként maradt meg az utókornak is.
– Szerették az emberek a boltot – emlékezett vissza az egykori vezető. A neve igazából 2101-es bolt volt, minden városnak más kódjelű üzletei működtek: Kecskeméten 1100-as boltok, Kiskunfélegyházán 2100-as, és például Kalocsán 3100-asok. Bács-Kiskun megye legnagyobb üzlete volt akkoriban az 1-es, 980 négyzetméteren dolgoztunk, körülbelül 30-35 fővel. Az épület mögött egy nagy udvar volt, egy rakodórész, ahol a teherautók könnyen megközelíthették a boltot és a göngyölegeket is itt tárolták – mondta.
László feletteseiről is szeretettel és tisztelettel mesél. Nemcsok Anti bácsi és a Pelyva Imre, akik valamikor a Szolnoki boltban voltak tanulók. Amit ott megtanultak a kereskedelemről, azt adták tovább.
– Ezek az emberek általában idegen dolgozót nem vettek közénk. Tulajdonképpen a saját képükre formálták a tanulókat, átadták mindazt, amit ők tudnak. Igazi kereskedőket faragtak belőlünk. Másképpen neveltek bennünket, hiszen azt tanították, hogy udvariasak legyünk, teremtsünk kapcsolatot az emberekkel, legyünk határozottak, de ne tolakodjunk. Ha egy munkás két zsömléért tért be reggel az üzletbe, akkor viselkedjünk úgy, hogy minden reggel jöjjön be azért a két zsömléért. A főnök soha nem szidott meg mások előtt, mindig kihívott a raktárba és ott négyszemközt beszélte meg, ha adódott valamilyen probléma. Ha valaki hibázott, akkor is volt megoldás, hiszen a kenyerét senkinek nem vették el. Úgy kellett élnünk, hogy mást is hagyjunk élni – ez volt a fókusz akkoriban – mesélte.
Megtudtuk, hogy próbáltak mindig egy lépéssel előrébb járni a többi kereskedelmi egységnél. Nagyon figyeltek a vásárlókra, ami az egyik legfontosabb volt, hiszen az akkori lehetőségek jóval korlátozottabbak voltak az árukat illetően, mint most. Például télen, amikor az ünnepek előtt érkezett déligyümölcs-szállítmány, akkor nem az egész rakományt tették ki az eladótérbe, mert akkor néhány óra alatt minden elfogyott volna és talán olyanok is vásárolták volna, akik csak átutazóban jártak városunkban. Fontosnak tartották, hogy délután, amikor a helyi gyárak dolgozói végeztek, akkor nekik is legyen lehetőségük, hogy gyermekeiknek vihessenek ebből a ritka csemegéből. Ez jellemzően narancs, banán, füge és datolya volt. A szocialista kereskedelem csak néha jutott hozzá az ilyen árukhoz, főleg a vidéki üzletek voltak nagyon a periférián.
Kerekes László megismerkedését későbbi feleségével is ennek az üzletnek köszönheti. Erzsébet is árukihordóként került az áruházba 1969-ben, előtte egy évet a tanulóboltban töltött. A szakma kiváló tanulójaként vizsgázott, mégis tejet szállított házhoz a kezdetekkor. Elmesélte, hogy 3 forint volt egy liter tej és 3 forint 30 fillérért házhoz vitték azt. Ő 14-15 évesen 30-40 liter közötti mennyiséget vitt ki naponta, szombaton ennek a dupláját. Házhoz kellett szállítani kerékpárral télen-nyáron, esőben, hóban, sárban. László és Erzsébet 1972 nyarán házasodott össze, fiuk egy évvel később született meg. A gyes letelte után is az 1-es bolt volt a munkahelye Erzsébetnek, ahol egészen 1978-ig, a felújítás évéig maradt.
A bolt akkor a felújítás idejére elköltözött a Halászcsárda helyére. Teljeskörű rekonstrukciója eredményeként nagyobb és korszerűbb üzlet nyitott meg 1979 karácsonyán, egy nagyszabású ünnepség keretében. Akkor az országos televízió is hírként számolt be a kereskedelmi egységről, mint Dél-Magyarország legnagyobb boltjáról.
Z. A.
