Az évtizedek során emberi dolgokat is átadott tanítványainak
A most hetvenéves sportember 12 éves korában kezdte el labdarúgó pályafutását a Kiskunmajsai Gépjavítóban. Az első időszakban mezőnyjátékosként szerepelt, de közben védett is, mert az is jól ment neki. Aztán az egyesület nevet változtatott, Kiskunmajsai Vasas néven szerepeltek, onnantól kezdve pedig Kerpits Ferenc már csak a kapuban állt. Tizenhét éves korában már a felnőtt csapatban is bemutatkozott.
– Ennek külön története van – meséli –, mert a Gábor Áron SE-vel játszottunk, csak a felnőtt csapat kapusának eltört a keze. Két nappal előtte szóltak, hogy be kellene ugrani helyette védeni, így ott maradtam. Volt egy kis vesebetegségem, ami miatt nem lehetett sokat futni, és a szüleim is azt mondták, hogy a mezőnyjátékot hagyjam abba. Már egészen kis korom óta mind a két lábammal egyformán tudtam rúgni a labdát. Nekem volt egyedül futball-labdám, így egész nyáron fociztunk. Végül is a betegségem miatt kapus maradtam.
Kerpits Ferenc megyei első és másodosztályban játszott, majd megkereste a KTE, és odaigazolt. Ott az NB III-as csapatban védett, és osztályozót is játszottak a másodosztályú feljutáshoz, de az nem sikerült. Utána hívták több csapathoz is, de maradt Kecskeméten. Megszületett Ferenc nevű fia, így a család volt számára a fontos. Később Kiskunfélegyházára költöztek. Ott a Kun Béla SE-ben, de már a KTE-ben is elkezdett kapusokkal foglalkozni.
– Virágh Feri, aki jelenleg a KTE II-nek az edzője, Kemenes Gyuri ők voltak abban az időben a kapusok a kis KTE-ben, de Tasnádi Józsit is én neveltem. Jelenleg a Félegyházi Térségi Sportiskolában dolgozom. A játékos pályafutásom során szép emlékek fűződnek Soltvadkerthez is. Oda úgy igazoltak le, hogy Májer Jani megsérült, és csak pár meccsről volt szó, de végül több mint három év lett belőle és az NB. III-ba is feljutottunk. Nagyon szép évek voltak. Utána Csongrádra mentem, majd 1994-ben visszajöttem Kiskunfélegyházára és itt lettem vezetőedző, de közben megalapítottam a kapusiskolát. Fekete Robit én neveltem, aki Debrecenben kiválóan védett, de sérülés miatt nem tudott nagyobb pályát befutni. A szegedi első osztályú kapusok közül Csehó Tibi és Tóth Zoli itt voltak katonák Félegyházán, és itt is játszottak. Mintegy négyszáz kapust számoltam össze, akikkel foglalkoztam eddig.
A megyeiek közül Ámann Márk is a tanítványom volt. A mostani KTE-nél is van három kapus, Trepák Attila, Vasuth Laci és dr. Fehérvári Noémi, akikkel foglalkoztam. Több játékost is rá tudtam venni arra, hogy legyenek edzők, mert arra is figyeltem, hogy ha abbahagyják a sportpályafutásukat, és egy bizonyos tudást meg tudnak szerezni, akkor azt adják tovább. Engem is így tanítottak a szüleim. A jót osztogasd két kézzel, ha rosszat tapasztalsz, azt pedig vágd zsebre. Ezt a szellemet akartam átadni a kapusaimnak. Női csapatból is tudtam válogatottakat nevelni. Kovács Klaudia például többszörös magyar válogatott futsalban is. Mindig azt tartottam szem előtt, hogy ne csak versenylovakat képezzünk, hanem próbáljunk emberi dolgokat is átadni a tanítványoknak. Talán sikerült is, mert azt tapasztaltam, hogy ha a gyerek bizalmát megnyerjük, akkor kutya kötelességünk úgy építeni, hogy a család is tudjon belőle profitálni. A szülő, ha rád bíz egy gyereket, annál nagyobb bizalom nincs, mert a szülőnek legfontosabb a gyereke. Mivel nekem öt gyerekem van, mindezt megtapasztaltam. Sajnos Feri fiamnak, a szeme miatt hamar be kellett fejeznie a sportolást, pedig jó kapus lehetett volna belőle. Úgy érzem, hogy mint sportvezető is jól dolgozik.
Kerpits Ferenc szerint nagyon fontos egy embernél az, hogy a hitelét ne veszítse el, mert ha elveszíti, akkor utána már nagyon nehéz visszaszerezni. Ezt a mentalitást adta át a tanítványainak is. Tóth Pétert is ő oktatta, aki kapusedzőként dolgozik tovább. Ha az ember arra adja a fejét, hogy fiatalokat oktasson, akkor ne csak a sportmozdulatokban merüljön ki, hanem tudjon pluszt is adni. Egy kapusedzőnek fontos az, hogy a játékosának a lelkével is törődjön, vallja. Kerpits Ferenc szerint ugyanis a kapusok vannak a legjobban kitéve a stressznek. Ha nem tudja olvasni a játékot, akkor nem tud jó eredményt elérni.
– Ha a mai futballt nézem, akkor véleményem szerint a kapusok a legintelligensebbek. Mivel Magyarországon korábban nem volt kapusképzés, korábban mindig arra tettem félre a pénzemet, hogy kimenjek külföldre és ott tanuljak. A Bayern München csapatánál három éven keresztül egy-egy hónapot töltöttem a nyár folyamán. Az Arsenálnál volt kint egy tiszaalpári tanítványom Verebélyi Zoltán, sajnos cukorbetegsége miatt komolyabb szinten abba kellett hagynia, de még most is véd Tiszaalpáron. A testvére volt a KTE-nél és Félegyházán is, majd kikerült Svédországba egy első osztályú csapathoz, de sajnos emberi problémák miatt nem tudott komoly pályafutást elérni.
A kapus edzősködés mellett visszamaradt mozgásbeli terápiás gyakorlatokat is elsajátított Kerpits Ferenc Németországban. Sérülésükből felépült játékosok rehabilitációját is segítette. Saját lányával kezdte, de Váczi Leventét is említette, aki diszlexiás kisgyerek volt. Éveken keresztül foglalkozott vele, és komoly eredményeket ért el nála. Levente jelenleg játékvezetőként tevékenykedik.
Kerpits Ferenc még nem akarja abbahagyni a fiatalokkal való foglalkozást. Komoly sérülése nem volt, ami maradandó károsodást okozott volna neki. Azt mondja, hogy ameddig szükség van a munkájára, addig csinálja. Felnőttekkel azonban már nem foglalkozik, csak gyerekekkel, köztük lányokkal is. Kiskunfélegyházán pedig a térségi sportiskola kapusaiért felelnek dr. Fehérvári Noémival együtt. Kineveltek egy nagyon tehetséges gyereket, Endre Balázst, aki jelenleg a KTE U14-es korosztályú csapatának a hálóját őrzi. Csapatedzője Dócs Dániel, kapusedzője pedig Vasuth László. Teljesen véletlen vették észre, hogy milyen jó mozgású Balázs. Másfél év alatt komoly eredményt tudtak elérni nála, és a gyerekek közül az egyik legnagyobb tehetségnek tartják. Mellette pedig még jó tanuló is.
Kerpits Ferenc az eddig labdarúgásban végzett több évtizedes tevékenységét a vármegyei labdarúgó-igazgatóság is elismerte, és az elmúlt év nyarán emléklapot vehetett át.
– Ez nagyon meglepett, mert úgy voltam vele, hogy nem a cím a fontos. Nagyon tudok annak örülni, ha egy gyereknél sikerül eredményeket elérni. Olyan játékosok legyenek, akik gondolkodnak és használják az eszüket is. Több alkalommal is hívtak magasabb osztályban lévő csapatokhoz, amikor fiatalabb voltam. Úgy voltam vele, hogy lehet pénzt keresni, de az nem az én mentalitásom volt. Az öt gyereket fel kellett nevelni. Édesanyámat huszonkét évesen elveszítettem, édesapám beteg volt, így egy pillanat alatt én lettem akkortól a családfenntartó. Nem volt egyszerű, de valahogy úgy voltam vele, hogy ha otthagyom a családot, akkor hogyan fogok önmagamnak megfelelni évekkel később. Így próbáltam a gyermekeimet is nevelni, és úgy gondolom, hogy sikerült is – tette hozzá Kerpits Ferenc.
