Felavatták Boczonádi Szabó József mellszobrát
Képgaléria
A Kossuth-díjas Rieger Tibor által készített szoboravatás Kovács József honvéd altábornagy beszédével kezdődött, majd Hajagos Gyula plébános megáldotta városunk legújabb nevezetességét. Végezetül pedig a jelenlévők elhelyezték a megemlékezés koszorúit az emlékműveknél.
Kovács József az alábbi gondolatokkal emlékezett az 1848. március 15-ei eseményekre: 1848. március 15-én a Köztársasági Választmány, amely ideiglenesen átvette az ország közigazgatásának irányítását, elrendelte, hogy a leendő nemzeti őrsereg viselje a nemzeti színeket. A nemzetőrség léte fejezte ki az önrendelkezés megvalósulását. Az összetartozást a katonák egyenruháján a karszalag, a kokárda és a katonai eskü jelképezte: „Esküszöm, a magyar alkotmányhoz hű maradok, az ország mind kül-, mind belellenségeit saját ellenségemnek tekintem, és bárki ellen a magyar birodalom egységét és függetlenségét életemmel és véremmel védem. Esküszöm, hogy katonai kötelességeimet mindenkor híven és pontosan teljesítem. Isten engem úgy segéljen!”
A szabadságharc katonai esküje nemcsak mottó egy beszédhez, hanem összeköti a régmúlt és napjaink honvédőit, mindazokat, akik a haza érdekében szolgáltak és szolgálnak – emelte ki az altábornagy, majd Boczonádi Szabó József életének meghatározó állomásait ismertette a hallgatósággal.
Elmondta, Boczonádi Szabó József élete tükrözi a nemzet sorsát. Küzdelemben, dicsőségben és bűnhődésben volt része évtizedeken át, amikor is felemelte, ünnepelte, majd meghurcolta a kor, mint akkoriban oly sokakat, akik vezető szerepet vállaltak a magyar történelem alakításában. A magyar hon védelme, a katonáskodás a Szabó családban történelmi távlatokba nyúlik vissza. A dédapa a Rákóczi-féle szabadságharcban jeleskedett, az apa a Kiskun kerület kapitánya volt.
Boczonádi Szabó József 1824. december 2-án látta meg a napvilágot. Már 16 évesen beállt katonának. Vitézségét V. Ferdinánd osztrák császár és magyar király nemesei címmel ismerte el. A 19. században a nemesi cím lehetőséget adott a katonaembernek arra, hogy testőrszolgálatra jelentkezzen. Királyi testőrként magas szintű oktatásban részesült: nyelveket, matematikát, geometriát, valamint hadászati építészetet tanult. Kultúrtörténeti kuriózum, hogy ezt a tárgyat az a Török Ignác tanította neki, aki később az Aradi Tizenhármak vértanús tábornokaként fejezte be földi létét. A fiatal Boczonádi főhadnagy élete az 1848 tavaszi események hatására gyökeresen megváltozott. Ahogy a pesti forradalom átterjedt Bécsre, egyre több királyi testőr kérte felmentését és állt a magyar szabadságharc mellé. Így tett ő is. Részt vett a tápióbicskei és az isaszegi csatában. Bátorságáért Kossuth Lajos Knézich Károly tábornok javaslatára őrnaggyá léptette elő. Az ifjú harcos híres volt bátorságáról: Buda ostrománál ő állt a rohamvezető tisztek élén. A vár elfoglalásáról közvetlenül Görgey Artúrnak, a hadsereg főparancsnokának jelentett. Ahogy a csaták dicsősége sorra vereséggé változott, úgy fordult Boczonádi őrnagy élete is rosszra.
A szabadságharc bukása után hadbíróság elé állították, kötél általi halálra ítélték. A halálos ítéletről szóló határozatot Haynau tábornagy királyi utasításra megváltoztatta, kegyelemből a megítélt halálbüntetést 16 évi vasban eltöltendő várfogságra enyhítette. A rabéveket Aradon és Munkácson töltötte. Szabadulása után az egykori katonatiszt hamar visszatért a közéletbe. 1861-ben Kiskunfélegyháza országgyűlési képviselőjének választották, azonban a kiegyezés megakasztotta politikai pályafutását. 1882-ben, mikor újraindult a magyar katonatisztképzés, őt nevezték ki a Magyar Ludovika Akadémia első parancsnokának, immár altábornagyként. Az iskolaparancsnoki évek után hazatért, nyugdíjas éveit Kiskunfélegyházán töltötte és itt is halt meg 1893-ban.
– A halhatatlanság kiporciózása előbb a történelemre, utóbb pedig ránk, az utódokra marad. A mi emlékezetünk nem futóhomokba írja jegyzeteit. A haza iránti lelkesedést, az emberi tartást, a hivatástudatot úgy tudjuk példaként állítani gyermekeink elé, ha újra és újra elmeséljük az ősök dicső történeteit, arcuk vonásait pedig szoborba öntjük. Aki itt jár az egykori Helyőrségi Klub házánál és megáll Rieger Tibor Kossuth-díjas szobrászművész alkotása előtt, meríthet magának abból a lelkierőből és hazaszeretetből, amivel Boczonádi Szabó József altábornagy élte életét – zárta ünnepi gondolatait Kovács József.
V. B.
Fotó: Fantoly Márton
