Csíkszeredából érkezett az új kántor az Ótemplomba
Incze Attila családjának életét meghatározta a zene szeretete. Édesapja kántorként is dolgozott, így Attilától sem állt messze ez a fajta szolgálat. Általános és középiskolai tanulmányait Csíkszeredán végezte klasszikus és jazz zongoraszakon. 11 évig kórusban is énekelt.
– Amikor végzős voltam, szeretettem volna jelentkezni a Zeneakadémiára, de nálunk később vannak az érettségi vizsgák, és ütköztek az egyetemi felvételivel. Emiatt egy évet csúsztam. Átköltöztem Budapestre és az évemet az egyetemi felvételire való felkészülésre szántam. Újpesten, ahol az albérletem volt, elmentem a templomba. Idővel a gyülekezet vezetője, Zoltán atya felajánlott egy ideiglenes helyettesítő kántori állást. Közben elérkezett az újabb egyetemi jelentkezési határidő, azonban hiába mentem el felvételizni a jazz zeneszerzői tanszakra, végül nem indult el a képzés – részletezi a kezdeti nehézségeket Attila.
– Honnan ered ez a mély elköteleződése a zene iránt?
– A családi életemet meghatározta a zene. Édesapám orgonált, kántorként vezette a csíkszeredai közösséget. Ebben a közegben nőttem fel, nekem ez volt a természetes. Zenei tanulmányokat folytattam 12 éven keresztül, a testvéreim is zenélnek. Az elmúlt években jónéhány zenei stílust kipróbáltam, például játszottam metál zenekarban, ahol ötvöztük a szimfonikus dallamokat a jazzel és a gregorián stílussal. Később jazzbandában is zenéltem. Igazából minden stílust szeretek: a klasszikustól az elektronikusig. Véleményem szerint mindegy, ki milyen stílust képvisel, a lényeg, hogy szeretetből játssza és hallgassa.
– Ennyi viszontagság után hogyan került Kiskunfélegyházára?
– Tavaly az ünnepekre hazamentem és egy ismerősöm elküldte a Facebookon talált álláshirdetést, ami az Ótemplomba szólt. Nagy dilemma volt számomra, hogy harmadjára is megpróbáljam-e az egyetemi bejutást, vagy inkább ezt a kiskunfélegyházi munkát válasszam, végül az utóbbi mellett döntöttem.
– Milyen tervekkel jött városunkba?
– Mivel otthon édesapám tanította a híveknek a passiót, ezért számomra is természetes volt, hogy a helyiekkel megpróbáljuk megtanulni húsvétig. Eddig úgy tűnik, ez sikerülni is fog. Körülbelül 20-an vannak a kórusban minden korosztályból. Nagy szeretettel fogadtak és az ötletemet is támogatják.
V. B.
