Lakcím nélkül

Van, hogy egy egész élet kincsei és kellékei elférnek egyetlen ágyon. Vannak, akiket karácsonykor sem vár meleg otthon, szerető család, kalácsillat. Kiskunfélegyházán a 100 fő befogadására alkalmas nappali melegedő, a 82 férfi és 43 nő elhelyezését nyújtó éjjeli menedékhely, továbbá a 14 férőhelyes átmeneti szállásból álló hajléktalan ellátó rendszer kísérli meg legalább komfortosabbá tenni a fedél nélkül élők ünnepét.

- 1999 óta van hajléktalan ellátás a városban, itt, az Alpári út 61. szám alatt 2010 óta fogadjuk a rászorulókat. Országos felvevőhely vagyunk, sok érintett szerint a legszínvonalasabbak egyike - magyarázza Rátkai Sándor szakmai egységvezető-helyettes, miközben végigjárjuk az intézményt.

Az átmeneti szállás és a nappali melegedő ugyanazon épület szobáit és auláját jelenti. Az intézmény a nap 24 órájában nyitva tart, de a hálókat - vagyis átmeneti szálláshelyeket - csak 17 órától lehet elfoglalni. A zord téli hetekben sokan az egész napot az épületben töltik. Néhányan tévéznek, mások rejtvényfejtéssel, beszélgetéssel múlatják az időt, ami errefelé gyakran jár ólomlábakon. Minden délben 50 adag meleg ebédet osztanak szét a népkonyhán, ami töredéke a jelentkező igénynek. Ezért a dolgozók próbálják a legrászorulóbbaknak juttatni.

Mert bármennyire is furcsán hangzik, itt is vannak szegényebbek és jobb módúak. A lakók többségének van némi jövedelme, ha több nem, a 22.800 forintos foglalkoztatás-helyettesítő támogatás. Hozzájuk képest a több tízezer forintos nyugdíjjal rendelkezők már-már vagyonosnak számítanak.

Rátkai Sándor szerint a csapat részben cserélődik, de 50-60 százalékuk gyakorlatilag évek óta itt él. Az idősek, betegek és rokkantak számára különösen nehéz továbblépni, de azért mindig akadnak olyanok is, akik talpra állnak a krízishelyzetből. Sokan szenvednek pszichiátriai betegségekben, vagy küzdenek más, gyakran halmozott egészségügyi problémákkal, és mindnyájukra fokozott lelki terhet ró az otthonuk hiányából adódó veszteséggel való megküzdés.

Emberi sorsok. Megkövesedett fájdalmak, csalódások, hibák, tévutak vezetnek idáig, de olyan is van, aki önhibáján kívül került kiszolgáltatott helyzetbe. Akadnak, akiket rászedtek vagy hitel vitte el mindenüket. Sokszor családi problémák, alkohol, drog áll a háttérben. Az idős, elesett, magányos embereket megpróbálják szociális otthonban elhelyezni, de a többiekért is mindent megtesznek az itt dolgozók. Az elmagányosodott, perifériára szorult emberek számára néha a társadalomhoz kötődő utolsó szál a gondozótól kapott figyelem, emberi szó. Némelyeknek a hajléktalan lét az út vége. Másoknak egy másik élet kezdete. Addig is ez az otthonuk. Talán utolsó esély egy emberhez méltó élethez, amit a mosás és tisztálkodás lehetősége, egy ágy, matrac, tiszta ágynemű testesít meg.

Ferenczi Ilona tavaly áprilisban Szegedről jött Félegyházára, azóta itt él. Voltak jobb időszakai, például amikor napszámban dolgozhatott. Most azonban se munkája - pedig több helyre is jelentkezett - se pénze. Könny szökik a szemébe, úgy mondja: el lesz ő karácsonykor a szállón, csak az unokájának tudna ajándékot küldeni!

Rátkai Sándor hosszan sorolja mennyi szervezet, alapítvány, magánszemély gondol adománnyal, étellel hajléktalan embertársainkra, különösen az ünnepet övező időben. Talán ezek a gesztusok is hozzájárulnak, hogy mindig van, akinek sikerül megerősödni, talpra állni és új életet kezdeni.

T.T.

Fotó: Kürti László

Kövessen minket a Facebookon is!