Szűcs-Szabó Sándor: szeretek visszaadni a városnak abból, amit kaptam
Borítókép és további fotók: Szűcs-Szabó Sándor
Az elismerést az ügyvezető-igazgató a térség egyik legnagyobb szállítási vállalkozásának tulajdonosaként a vállalkozás alkalmazottjainak és azok családjának biztos megélhetéséért; korrekt üzletpolitikájáért, városunk iránti elkötelezettségéért; a rászorulók megsegítése iránt érzett felelősségvállalásáért; a civil szervezetek, valamint a város célkitűzéseinek, kulturális és sportrendezvényeinek önzetlen támogatásáért, továbbá a nemzetközi és hazai szállítmányozásban elért kiemelkedő teljesítményéért vehette át. Szűcs-Szabó Sándorral a fuvarozásról, a cég születéséről, a díjról és az odáig vezető útról beszélgettünk.
Általános iskolai tanulmányait városunkban, a Batthyány Lajos Általános Iskolában folytatta, majd a Petőfi Sándor Gépészeti Szakközépiskola tanulója lett. A gépészet és az autók iránti szeretete már gyakorlatilag gyermekkorában beléivódott, osztálytársai szerint már általános iskolában többször emlegette, hogy ő kamionos lesz. A főiskolát nem fejezte be, amit mindig is felvállalt, hiszen akkoriban már a szakma hívószava erősebbnek bizonyult az iskolapadnál. Nagyon sok mindent köszönhet édesapjának, akitől már korán mindent megtanult a teherautókról és a fuvarozásról. Ő az elsők között volt városunk maszek belföldi fuvarosa, aki a maga módján, alkalmazott nélkül, sok-sok munka árán működtette vállalkozását. Sándor hozzátette: édesapja a belföldi fuvarozásban gondolkodott, ő viszont sokkal szélesebb körben, nemzetközi szállítmányozásban látta a jövőt.
Szűcs-Szabó Sándor visszaemlékezett, hogy elsők között iratkozott be a TIR jogosítványt adó tanfolyamra, ami akkoriban nyelvvizsgával és szóbeli megmérettetéssel járt. Amikor ez a célja is valóra vált, édesapjától különvált és megalapította saját fuvarozó vállalkozását. Egy IFA volt az első munkaeszköze, amivel kukoricát és sódert szállított éjt nappallá téve, hétvége nélküli egybefüggő munkanapokkal. Ennek a kemény munkának a gyümölcse viszont egy LIAZ teherautóban öltött testet, amit meg tudott vásárolni és amire egy pótkocsit akasztva megszületett az első nemzetközi kamionja, amivel nekivághatott a következő álma megvalósításának: a külföldi fuvarozásnak. Egyedül dolgozott és ismét hétvégék nélküli hetek, hónapok következtek.
– 1991 szeptemberében kezdtem el a nemzetközi fuvarozást, és abban az évben gyakorlatilag karácsonyig nem feküdtem ágyban. Amikor egy fuvarból megérkeztem, akkor valutaengedélyek, okmányok beszerzése, intézése következett, majd újra rakodás és indulás a következő útra – mondta.
Egy évvel a LIAZ beszerzése után meg tudta vásárolni a következő autóját (egy használt Volvo-t) és ezzel együtt megszületett a Rollsped Kft. Az ügyvezető elmondta, hogy a Rollsped névnek a 90-es években annyi előnye volt, hogy hangzatossága miatt sokszor azt hitték, hogy ez egy hatalmas cég. Ez egy jó név volt, ami azután szerencsére nagyon sok új kapcsolatot hozott. A kezdeti nehézségeknek, sokszor keserves tapasztalásoknak ma már nagyon hálás, hiszen ezek nagyon sokat segítettek a későbbiekben.
– Én az a gazda vagyok, aki nem az íróasztal mögül lett vállalkozó. Én nem az elméleti számokat kergetem, hanem a szakmát aszfaltszagúan tudom. A mai napig imádok vezetni, szeretem a kamiont, és bár kevés lehetőségem van ugyan, de ha kimerültem, szívesen elindulok egy útra, hogy kiszellőzzön a fejem. Ha érkezik egy új autó a céghez, mindig ki szeretném próbálni – fogalmazott. Hozzátette: – Nagyon jó érzés végignézni a flottán. Jelenleg 85 autót üzemeltetek, ebből 60 csak nemzetközi fuvarokban vesz részt. Ezek vadonatúj autók, amiket 4 év után lecserélünk. A többi terítő és belföldes autó, valamint tartalék. Az út hosszú volt idáig. A fuvarozásban töltött időt a Rollsped előtt, tanulási folyamatnak tekintem, a kft. tavaly ünnepelte harmincadik születésnapját – mondta.
A siker titkát kérdezem Szűcs-Szabó Sándortól, ő pedig elmondja, hogy mindig a „lassan járj, tovább érsz!” elvét követte, és úgy véli, ha az ember egyszerre nagyot akar harapni, az nem mindig jó irány. A kezdetek titkáról egy biztosat állít: ki kell magunkat zsigerelni és dolgozni éjt nappallá téve, mert csak ez térül meg a későbbiekben.
– Mindenért meg kellett küzdenem az elején: a megbízókért, a gépkocsivezetőkért, harcoltam a bankokkal, a szakhatóságokkal. Az én gondolkodásomban – a neveltetésemből adódóan – mindig benne volt a korrektség szem előtt tartása, mindenkivel szemben. Ha valamit elrontottunk, akkor odaálltam a megbízó elé és elmondtam, hogy mi történt. Nem akartam magyarázkodni és sokszor pont ezzel vívtam ki a tiszteletet. Igyekszem a városi kollégák felé is korrektül megnyilvánulni, nem sérteni senkit. Nem felejtettem el, hogy honnan jöttem és az én célom, hogy saját cégemet fejlesszem. Ennek titka pedig, hogy több lépéssel kell előre járni és úgy gondolkodni, hogy láthatóvá váljanak az esetleges jövőbeni történések – fogalmazott, majd hangsúlyozta, hogy a fuvarozást egy nagyon komoly szakmának tekinti, a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete Árufuvarozási Tanácsának is tagja ma már.
Szűcs-Szabó Sándor végezetül elmondta, hogy nagyon büszke a kapott elismerésre, hiszen az egész munkája mögött is Kiskunfélegyháza iránti szeretete áll. Itt született, itt szeret dolgozni, itt éli mindennapjait. Amikor önzetlenül segíti a városi rendezvényeket, támogat civil szervezeteket, sportegyesületeket, óvodákat, akkor úgy érzi, hogy visszaad valamit a városnak, ahol felnevelkedett. Családi életéről megtudtuk, hogy párja, Mónika a legfőbb támasza, aki ugyanazzal a szenvedéllyel végzi a munkát, ahogyan ő, és aki mindig stabil hátteret nyújt számára. Egyetlen feladat van, amivel még nem sikerült megbirkózniuk: a több szabadidőért vívott harcuk. De mint minden másban, ebben is úgy véli, megtalálják majd a megoldást.
Z. A.
Fotó: Fantoly Márton
