Muzsikáló Félegyháza – a tilinkótól a láncos dobig
Képgaléria
A megjelenteket Mészáros Márta, a múzeum igazgatója köszöntötte, aki elmondta: Kiskunfélegyháza mezővárossá nyilvánításának 250. évfordulójához kapcsolódóan szerettek volna egy rendezvénysorozatot indítani, amiben az intézmény munkatársai egy-egy saját témát választva érdekes információkkal szolgálhatnak a vendégeiknek. Ezúttal Vas Lászlóra esett a választás, aki amellett, hogy a múzeum igazgatóhelyettese, évtizedek óta aktívan zenél és kutatja a dallamok eredetét.
Előadásából megtudhattuk: a népzenének ismeretlen a szerzője, dallamai a népi alkotók fejéből, szívéből, tudatos előkészítés nélkül, spontán születettek. A dallam és a szöveg egy időben keletkezett. Dallamai leíratlanul, hallás után terjednek, azonban állandóan változnak. Ez a változás nem árt a dallamnak, hanem épp ellenkezőleg: gazdagítja, szebbé és érdekesebbé teszi azokat. Az éneklő személy hozzáteszi a saját tájegységére, nyelvjárására és vidékére jellemző elemeket. Ezáltal a változás a népdal életformája – emelte ki Vas László, majd kitért a kiskunfélegyházi jellegzetes dalok keletkezésére.
– A törökök kivonulása után az Alföld településszerkezete megváltozott: a lakatlan részekre más tájakról telepesek költöztek. Így nemcsak Félegyháza pusztái, hanem népi kultúrája is tarka mozaikká változott. Az egymás mellett élők zenéiben ellentétes színeket láthatunk. Félegyházára főként két népcsoport jellemző: a kunok és a jászok. A mai napig fennmaradt szövegekben és hangokban ezek hatását is felfedezhetjük. A hagyományozódás legerősebb rendezvényei: a családi összejövetelek, lakodalmak, disznóvágások, szüreti alkalmak…
A leginkább ismert feljegyzéseket Berényi Üveges Gyula katolikus tanító dokumentálta, aki mintegy 300 népdalt jegyzett le. Ezekben még a környékre jellemző zárt „é” hangot is jelölte. Gyűjteményében kategorizálva, mint például katonanóták, vagy a pusztán élők dalaiként találjuk a műveket. Ebből a gazdag gyűjteményből Vas László eredeti kottákat is mutatott, amiket csodás írásmóddal, részletes leírással gazdagított Berényi. Az egyik legmegkapóbb dal egy lányról szólt, amelyben nemcsak a kotta és a szöveg volt olvasható, hanem a hölgy szomorú szerelmi története is kibontakozott. A szülei kitagadták, mert összevesztek azon, miért nem adják áldásukat egy frigyhez. A lány bánatában elhagyta a várost és Budapestre költözött. A rossz nyelvek szerint a testével kereste kenyerét.
A késő délutáni esemény zárásaként Vas László felsorolta és képeken bemutatta a kiskunfélegyházi jellegzetes hangszereket. Láthattuk a tilinkót, a kobozt, a különféle sípokat, a kolompot, a láncos dobot, a hegedűt, vagy más néven a fibulát, a dorombot, a dobot és nem utolsó sorban a tekerőlantot, aminek az előadó is nagy rajongója, oktatója. Néhányukról még az elkészítésük módját is elmagyarázta.
V. B.
Fotó: Fantoly Márton
