Dr. Perlaki Pál: A belgyógyászat az orvoslás alfája és ómegája
Az elismerést belgyógyászati, kardiológiai és rehabilitációs szakorvosi feladatainak magas szintű ellátásáért kapta. Amint az indoklásban szerepel, kimagasló szakmai tudása, empátiája, nyitottsága, higgadtsága, a gyógyításba vetett töretlen hite és lelkesedése elismeréseként, a betegek bizalmának és szeretetének elnyeréséért, valamint a kórház jó hírnevének öregbítéséért végzett tevékenysége késztette a képviselő-testületet, hogy elismerje munkásságát.
Dr. Perlaki Pál Kecskeméten született, ám gyermekkorát Nagykőrösön töltötte. Az Arany János Református Gimnáziumban tanult, majd Szegeden, az általános orvosi karon diplomázott. Az orvosi pályára való irányultságát már a gimnázium negyedik osztályában érezte, mivel szívügyének tartotta a természetismereti tantárgyakat. Egy barátjával közösen döntött úgy, hogy az orvosi pályára lép, noha korábban kertészmérnöknek készült. 1979. október 1-jétől dolgozik a kiskunfélegyházi kórházban, ahol betegei és munkatársai is elismerően nyilatkoznak szakmai és emberi értékeiről.
– Mi fogta meg Kiskunfélegyházában?
– Miután befejeztem az egyetemet, nem vágytam arra, hogy nagy kórházban dolgozzak. Ezért az oktatóim azt javasolták, hogy jelentkezzek a félegyházi intézménybe. Dr. Tóth Sándor irányítása alatt kezdtem el dolgozni, aki nemcsak rendkívüli szakértelméről volt ismert, hanem kiváló emberi tulajdonságokkal is rendelkezett. Már 45 éve itt élem a mindennapjaimat.
– Miért a belgyógyászatot választotta szakterületének?
– Véleményem szerint a belgyógyászat az orvoslás alfája és ómegája. Ez az a terület, ahol az orvosnak sokféle tünetből kell kiindulnia és egy biztos diagnózist felállítania. A belgyógyászat nem csupán a test fizikai állapotával foglalkozik, hanem számos egyéb tényezővel is számol. Például: az életmóddal, genetikai hajlammal, környezeti hatással…
– Hogyan kezdődött szakmai pályafutása?
– 1985-ben belgyógyászatból, majd 1993-ban kardiológiából szakvizsgáztam. A szegedi II-es számú belgyógyászati klinikán egy évet töltöttem, majd további félévet az intenzíven teljesítettem gyakorlatot. Dr. Tóth Sándor vezetői meggyőződése és támogatása kiváló alapot adott az itt dolgozó kollégák fejlődés iránti igényének fenntartásához. A városban töltött 45 év alatt törekedtem arra, hogy a szakmai tudásomat folyamatosan fejlesszem: továbbképzésekre járok, szaklapokat olvasok.
– Az elmúlt években rengeteget változott az egészségügy helyzete és megítélése. Mi tartja még ma is pályán?
– A tenni és segíteni akarás. Az elmúlt években több megkeresésem is volt, de mérlegelve a város és a betegek iránti szeretetet, nem fogadtam el ezeket az ajánlatokat. Évtizedek óta magánrendelést is viszek, számomra – a családom után – a betegek a legfontosabbak.
– 2018-ban elnyerte a Szent-Györgyi Albert Orvosi Díjat, most pedig egy városi kitüntetésben részesült. Hogyan éli meg ezeket az elismeréseket?
– A szakmai díjak kétségtelenül fontosak számomra, hiszen az elismerések egyfajta mércét jelentenek a szakmai teljesítményemre nézve. Ugyanakkor a betegek elégedettsége és bizalma ugyanilyen fontos számomra. Az ő visszajelzéseik, az általam nyújtott segítség hatékonysága és a képviselt humánus orvoslás mindannyiunk számára kulcsfontosságú.
– Mi jelenti a kikapcsolódást a munkája mellett?
– Számomra az igazi pihenés az, ha a családom körében lehetek. Rendszeresen járunk színházba, koncertekre, kirándulásokra és igyekszünk aktívan együtt pihenni.
V. B.
Fotó: Fantoly Márton
