A gyógyítás mindenekelőtt
Hosszú éveken át végzett, kiemelkedő gyógyító tevékenységét, lelkiismeretes és empatikus munkáját, a városi kórház korábbi gyermekosztálya és szakrendelése hírnevének öregbítéséért tett erőfeszítéseit köszönte meg ily módon a város vezetése és közössége.
Az elismerés kapcsán kérdeztük a szakembert hosszú, tartalmas pályafutásáról, szakmai hitvallásáról.
– Több mint 50 éve gyógyítok, ennek kapcsán az ember elgondolkodik rajta, mit is nyújtott ez idő alatt. Nekem három dolog volt fontos a munkám során – fejtette ki, dr. Fehérvári István kérdésünkre.
– Elsőként a szakmai igényességet emelném ki. Vidéki kisváros lévén korlátozottabbak voltak a lehetőségek a szakmai fejlődésre, mint egy klinikán. Úgy éreztem, számomra kevés a kötelező, kreditpontos előadások hallgatása, szakmai továbbképzéseken való megjelenés. Kórházunk orvosi könyvtára lehetővé tette a külföldi orvosi folyóiratokhoz való hozzáférést. Angol nyelvű szakmai írásokból informálódtam, később pedig konferenciákon tartottam szakmai előadást, – ahol többször voltam üléselnök is – dolgozataim gyermekszaklapokban jelentek meg. Számomra, ezek jelentették szakmai tudásom szinten tartását. Napjainkban az internet a szakmai tájékozódást jelentősen megkönnyíti.
A második dolog, amit megemlítek, az az otthon. A szüleim nevelésem során emberségre tanítottak. A gyermekek gyógyításában, ez kiemelten fontos. Napjainkban is, ha egy anyuka hív telefonon – akár rendelési időn kívül, gyakran szombaton vagy vasárnap – természetes számomra a segítségnyújtás. A betegség nem tudja, hogy milyen nap van, a gyermek beteg és a szülő aggódik. Egy gyermek gyógyításában, nemcsak a gyermek betegségével kell törődni, illetve gyógyítani, de az aggódó szülőket is meg kell nyugtatni, hogy gyermekük biztonságban van.
Pályám kezdetén, még nem gondoltam, hogy a gyógyítás ilyen összetett, a mindennapok munkája során figyeltem erre fel. Sokat köszönhetek volt főnökömnek, a gyermekosztály akkori volt főorvosának dr. Varga Gyuszi bácsinak – így nevezte az egész város –, aki a gyermekek „doktorbácsija” volt. Biztonsággal, szeretettel gyógyított, példakép volt számomra. A gyógyítással, a gyermekek szeretete együtt jár.
Harmadik, de nem utolsó sorban szeretném megemlíteni a szülővárosom iránt megnyilvánuló lojalitást. Több alkalommal is hívtak nagyobb vidéki városba, jobb szakmai és anyagi lehetőséget kínálva. Természetesen elgondolkodtam az ajánlatokon, de végül mindig maradtam, és utólag is úgy látom, hogy jól döntöttem.
A mai napig hozzák a szülők, nagyszülők – azok, akiket egykor gyermekként én gyógyítottam – legféltettebb kincsüket hozzám. Számomra ez nagyon megható és úgy érzem, tökéletes visszajelzése annak, hogy jól végeztem a munkámat, tudással és szeretettel.
V. B.
Fotó: Fantoly Márton
