70 év 70 percben

„70 év! Egy iskola alapítására visszatekintve talán még felidézhető múlt, tapintható emlék, belátható távolság azoknak, akik ez idő alatt a József Attila iskola pedagógusai, diákjai voltak.” Ezzel a gondolattal indítottuk szeptemberben a jubileumi tanévet, ennek jegyében készültünk múltidéző ünnepségünkre, s ez teljesedett ki szavakban, képekben, zenében, egykori tanítványaink, jelenlegi diákjaink közreműködésével, május 11-én.

Hogyan is lehet – lehet-e egyáltalán –70 percben összegezni 70 tanév történéseit? Aligha válaszolhatunk erre a kérdésre igennel. De meg lehet idézni a legemlékezetesebb pillanatait a múltból felvillanó képeken, a közösen átélt élményeken, érzelmeken, hangulaton keresztül.

A kiindulási alap ehhez a 2004-ben megjelent 50 éves jubileumi emlékkönyvünk volt, de nagyban segítették az előkészítő munkát a novemberi temetőkerti séták, a megszámlálhatatlanul sok fénykép, a digitális felvételek és nyugdíjas kollégáink visszaemlékezései.

Az iskolatörténeti áttekintés azoknak a pedagógusoknak a közvetítésével valósulhatott meg, akik éveken, esetleg évtizedeken keresztül irányították iskolánkat, de jelentős szerep jutott jelenlegi intézményvezetőnknek is a kiemelten fontos terület, a testnevelés történeti összegzésében. Az állami általános iskola 70 évének korhű képei áttekintést adtak a történelmi múltról, az iskolai alapkőletételtől kezdve a rendszerváltáson át az intézmények átszervezésén keresztül napjainkig, a sportiskolai általános iskolai cím elnyeréséig.

Nemcsak a felidézett képek és események voltak hitelesek, hanem azok a szereplők is, akik fellépésükkel megjelenítették az aktuális iskolatörténeti korszakot. Igaz ez a 861-es számú úttörőcsapatot felidéző egyenruhába öltözött kisdiákok látványára, egykori tanítványaink, Tóth Ákos tárogatójátékára, Földi Jácint trombitaszólójára és Gombás Bende szavalatára is. A jubileumi ünnepség alkalmából összeállított kamarakórus színvonalas szereplése emlékeztetett az iskolai énekkar korábbi kimagasló eredményeket hozó, nagy sikerű fellépéseire.

„Annyi minden van, mit úgy szeretnél. / Néha bánt, ha tudod, távol a cél / […] s te mégis továbbmész” – hangzottak fel a Gyémánt és arany gondolatai Fekete Zoltán, egykori tanítványunk nagy hatású, mindenkit magával ragadó énekében.

A dal legfontosabb üzenete, az „érdemes volt”, különleges módon vált fontos visszajelzéssé számunkra. Jubileumi rendezvényünk ugyanis az alkalomra készült emlékkönyvben olvasható bejegyzésekkel teljesedett ki, amelyek azokat a közös gondolatokat hordozzák, hogy méltó és felemelő érzés volt az ünnep részesének lenni, s hogy a múlt, az egykori tanárok és diákok iránti tisztelet hatotta át az emlékezés hangulatát.

Ezek az írások is megerősítettek bennünket abban, hogy igen, „érdemes volt”.

J. D. A.

Fotó: Fantoly Márton