Töltsük meg szívünket szeretettel!
Advent negyedik vasárnapja előestéjén, Hatvani Zsófia református lelkész és Csányi József polgármester fellobbantották a negyedik lángot a város koszorúján. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég, jelezvén Karácsony közeledtét.
Valamikor régen a németek lakta területeken Katalin-napkor vagy Borbála napján vízbe tett ágak általában karácsonyra zöldültek ki, és a hosszú éjszakák komor hangulatában az életerő jelképévé váltak. Ezeknek a rügyeztetett termőágak utóda a karácsonyfa.
A karácsonyfa-állítás szokása protestáns, evangélikus gyakorlatból ered, és a Rajna felső szakaszának vidékén alakult ki a XVI-XVII. században. A német területen kialakult szokás egész Európában elterjedt, s kivándorlók révén a tengerentúli területekre is eljutott.
– Van egy életünk, ami talán sokszor taposómalom, és elfáradunk az ünnepek kezdetére, évvégére, de Isten velünk van – mondta ünnepi beszédében Hatvani Zsófia református lelkész. – Soha nem hagy cserben, soha nem hagy el. Annyit tudunk adni, amennyit mi magunk is birtokolunk, amennyit kapunk… Olyan jó, hogy ott van Isten forrása, amikor tartalékaink kimerülnek.
Arra biztatta a népes hallgatóságot, hogy töltődjünk meg szeretettel, mert személyes kapcsolatokból tud gazdagodni az életünk.
Az ünnepségen a Padkaporos Táncegyüttes – Kátai Tibor vezetésével – mutatta be hangulatos, betlehemes műsorát, és az adventi 4. gyertyagyújtás után gazdára talált az a 42 mézeskalács-házikó, templom, „rocktár” és további szebbnél-szebb alkotás, amelyeket készítőik jótékonysági célra ajánlottak fel.
tli & Kürti László (fotó)
