Pappné Szabó Szilvia: egy szeretet-díjjal jutalmaztak a betegek
Városunkban Pappné Szabó Szilvia, a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház Kiskunfélegyházi Telephely Gasztroenterológiai Szakrendelésének szakasszisztense vehette át a megtisztelő díjat.
– A rendezvényen felemelő volt látni, ahogyan ez ebben a betegségben szenvedők egymásba kapaszkodnak, mindenki segíti a másikat jóindulattal és a már egészen súlyos, többszörös sztómás betegek is részt vesznek ezeken az eseményeken. Hihetetlen energiák voltak jelen. Az érintettek olyan erővel és derűvel próbálják elterelni a figyelmüket helyzetükről, hogy ez csoda. Ez egy életre bevállalt állapot, amelyet lelkileg is megterhelő elfogadni, mégis olyan felépüléseket láttam mély helyzetből, hogy minden elismerésem az övék. Amikor bementem, mindenki nekem köszönte meg a munkámat, és amikor eljöttem, akkor én köszöntem meg nekik, hogy ilyen példaértékű módon kezelik a problémáikat és segítik egymást – fogalmazott a díjazott.
Hozzátette: – A rendelés során nagyon sokat segít az, ha empatikusan állsz a beteghez, hiszen van, hogy egy érintés, egy mosoly, egy nézés oldja azt a feszültséget, olykor félelmet bennük, amit egy-egy – sokszor bőven méltóságon aluli – vizsgálat miatt éreznek. Megható és szép volt az a levél, amit kaptam, és amelyben a betegek által írt egy-egy elismerő mondat kapott helyet. Tőlük nagyon sokat kapok, ez egy szeretet-díj volt – mondta Szilvia.
Pappné Szabó Szilvia 34 éve dolgozik az egészségügyben. A kezdetekben az intenzív osztály munkatársa volt, 5 évig intenzív szakápolóként, majd a gyermekek születése idején egyműszakos beosztás vált szükségessé, így került a gasztroenterológiai szakrendelésre, 27 évvel ezelőtt. Később elvégezte az endoszkópos iskolát is, azóta a szakrendelés vizsgálatait végzi. Kérdésünkre elmondta, hogy nagyon sok emésztőszervi betegséggel küzdő pácienssel találkozik, szinte évente nő a számuk. A szűrőprogramok és a megelőzésre fordított energia viszont szerencsére nagyon sokat fejlődött az elmúlt időszakban és hatékony kezelések is rendelkezésre állnak. Úgy véli, hogy tájékozottabbak az emberek ma és tudatosabban figyelnek magukra, jelentkeznek, ha valami problémát észlelnek.
Kedvessége és türelme titkát, a magából árasztott nyugalom forrását legfőképp a családjában kell keresnünk.
– Az, hogy én nyugodtan tudok dolgozni, ehhez az kell, hogy egy olyan támogató család legyen mögöttem, amilyen az enyém. Mindenben ott állnak mellettem. A férjem, aki szintén egészségügyben dolgozik, maximálisan a segítségemre van és támogat, bármi történt, azt én otthon mindig le tudtam vezetni, ki tudtam ventilálni. A gyerekek mindig azzal segítettek, hogy semmi baj nem volt és nincs velük. Ahhoz, hogy az ember tudjon nyugalmat adni másoknak, ahhoz az kell, hogy otthon ezt élje meg. A szakrendelés légköre is hasonló, a főorvosnővel és Parczen doktorral is nagyon kiegyensúlyozott légkörben tudunk együtt dolgozni, feszültségek nélkül – mondta el végezetül Pappné Szabó Szilvia.
Z. A.
