Képzőművészeti galéria nyílt az egykori tanyasi iskolában
Képgaléria
Borítókép és további fotók: Vajda Piroska
Mintegy tíz éve választotta új otthonának a csaknem száz éves Klebelsberg Kuno-féle tanyasi iskolát Laczó Ágnes és Kovács Imre. A művészházaspár a fővárosból költözött a petőfiszállási tanyavilágba, mert úgy érezték, hogy életük a puszta csendjében tud igazán kiteljesedni. Rengeteg tervvel, ötlettel érkeztek. Elsőként a tanyasi iskola felújításába kezdtek, amely már a végéhez közelít. Az egykori tanteremben kialakított képzőművészeti galériájukat a napokban nyitották meg. Ennek apropóján látogatott el hozzájuk a megyei hírportál.
Régi tárgyak élednek újra
Ágnes és Imre büszkén kalauzolt végig bennünket a megszépült épületben, ahol mindent Imre újított fel. Az épület helyreállításához bontott anyagokat használt és a berendezési tárgyak, bútorok is régiségnek számítanak. Nem siették el a felújítást, Imre mindent aprólékosan megtervezett, majd saját kezűleg kivitelezett. Szeretett volna például a padló közepére egy díszt, évekig várt, mire rátalált a kecskeméti vásárban arra a rézplakettre, ami a csodaszarvast ábrázolja és ma már a galéria padlóját ékesíti. Olyan, mint egy titkos bejárat nyitógombja – mondta tréfálkozva Ágnes.
Imre elmesélte, a padlóburkolat bontott szegedi tetőcserépből készült, az egyik „polc” pedig 1822-ből származó hatalmas fagerendából van. A gerendát speciális vaslábak tartják, amelyek egy szanált varróüzemből származnak és egykor ipari varrógépek lábai voltak. A tetőtérben bevilágító kis ablakocskákon a horoszkópjegyek köszönnek vissza. A mennyezet burkolata pedig egy elbontott libanevelő istálló plafonja volt, ma már nem ismerne rá a gazdája. A galériát egy körablak is díszíti, ami egyébként egy gázcsődarab. Hozzá a fakeretet természetesen Imre barkácsolta.
Elmesélték, hogy rendszeresen járják a vásárokat, ahol keresik az iskolaépülethez illő régi bútorokat, berendezéseket. Így találtak rá a csillárokra, kályhaajtóra, gyalupadra, Németországban kidobott ajtóra és más különleges darabra. Ezek legtöbbjét Imre feljavítja, átalakítja. Vannak olyan tárgyaik, amiket még akkor vettek, amikor Budapesten éltek. Akkor még csak sejtették, hogy egyszer jó lesz valamire. Így volt ez egy ablakráccsal is, ami nagyon megtetszett nekik, megvették, de még nem tudták, mi lesz a sorsa. A rácshoz sok-sok évvel később kaptak egy ablakkeretet is és a kettő tökéletesen illeszkedett egymáshoz. A csillárt egy régi kútkerékből és fogaskerékből alkotta meg Imre, de van olyan helyiség, amit a régi, félegyházi rendelőintézet külső burkolatával köveztek ki. Mindketten azt vallják, hogy egy új bútornak, berendezésnek nincs meg az a patinája, ami ezeknek a régi daraboknak van. Nálunk minden tárgynak saját története, lelke van.
A munkában is kiegészítik egymást
Ágnes és Imre tökéletesen kiegészítik egymást a munkájukban is. Míg Imre, vagyis Fanyuvasztó Ferdinánd 100-150 éves bontott faanyagból, hagyományos kézműves technikával rusztikus bútorokat gyárt, addig Ágnes a kimaradt faanyagot használja fel festményeihez. Náluk semmilyen fadarab nem vész kárba, csak átalakul. Lesz belőlük festett állatfigura vagy falikép. Az öreg, szúette fadarabok különös hangulatot adnak Ágnes képeinek.
Laczó Ágnes azonban nem csak fára fest, elsősorban grafikus illusztrátornak tartja magát. Korábban angol nyelven meséket is írt, természetesen a történetek illusztrációit is ő készítette. Imre is szívesen közreadja tudását. Nemrég jelent meg a Hasznos holmik fahulladékból című kiadványa, amelyben főként gyerekeknek ad tanácsot, mutatja be lépésről-lépésre, hogyan készítsenek fahulladékból állatfigurát, képkeretet, kulcstartót, gyertyatartót, madáretetőt vagy hajót.
Gyerekfoglalkozásokat is tartanak
A Laczó Galéria és a Fanyúvasztó műhely igazi gyerekparadicsom. Szívesen fogadnak osztályokat, csoportokat, hogy kedvet csináljanak a gyerekeknek a barkácsoláshoz és a képzőművészeti alkotáshoz. Ágnes és Imre kedvessége, lelkesedése, szakmai elhivatottsága, valamint a helyszín varázslatos hangulata életre szóló élményt ad a tőlük távozó vendégeknek.
