Félegyházi képzőművészek alkotásai az újpesti galériában
A díjazásnál Pilaszanovich Irén művészettörténész, Lévai Jenő képzőművész és a díjkiosztást levezető Ghyczy György festőművész vett részt, aki elmondta, hogy élete részének tartja, hogy ott lehet az OKIT-kiállításokon. Nézete szerint bármely tevékenység, legyen az egy egyszerű barlangrajz az őskorból, vagy egy fafaragás, egy hímzés, mind-mind az embernek a világhoz való viszonyát, életérzését fejezi ki. Hozzátette: örül, hogy a kiállított képek szenvedéllyel készültek, sugárzik róluk az alkotás öröme.
Kiállítóként 1-2 pályaművet nyújthattak be az alkotók, így tettek a kiskunfélegyházi Holló László Képzőművész Kör tagjai is. Rádi András festő egy tőle nem megszokott stílusú, modern tájképet festett, ami elnyerte a zsűri tetszését. Az elemzéskor elhangzott, hogy a kép mozgalmasságát az erős színek és formák hangsúlyozzák, amelyek tovább fokozzák a mondanivalót. A sárga szín a dominanciájára utal. Nem csak a nyár melege, hanem a leendő vihar előszele is közénk fúj. Szinte érezni a formák dinamikáját.
Kovács Edith grafikustól két képet is választottak kiállításra. Az egyik egy pác- tus vegyes technikával készült pipacsos csendélet, a másik, a kedvenc papagájvirágokról készült náddal rajzolt tuskép. Ez utóbbi alkotással elnyerte az egyik kiemelt alkotó címet.
Ghyczy György festőművész elemzésekor kitért arra, hogy Edith egy gesztussal képes elérni azt a hatást, amit a legjobb csendéletek tudnak teremteni. Mellőzi a világ környezetét, ami ez esetben lényegtelen is. Maga a virág hordozza a mű lényegét és jelentőségét. A gesztus mozgalmassága és egyszerűsége képes láttatni egészben a témát.
A kulturális esemény folytatásában a Largamente vegyeskórus szép, nívós előadása tette meghitté az ünnepi hangulatot. Végül a közös beszélgetések, baráti találkozások, eszmecserék, alkotótáborok szervezése, meghívások tették tartalmassá a ritka alkalmat, amikor is újra együtt voltak az OKIT-tagok.
A tárlat július 11-éig látogatható.
Kovács Edith
Az Országos Képző- és Iparművészeti Társaság (OKIT) 1990-ben alakult (Szabad Képző és- Iparművészek Országos Szövetsége néven). Első elnöke a kiskunfélegyházi Dulity Tibor festő és művészeti pedagógus volt, akinek személyisége, alkotói, művészpedagógiai munkássága meghatározta társaságunk szellemiségét és a mai napig kihat egyesületünk hitvallására, céljaira. Emlékét a halálakor, 2005-ben alapított „OKIT” Dulity Tibor Emlék-Díj őrzi, amelyet minden évben országos kiállításunk alkalmából adunk át.
1995-től az egyesület elnöke Jozefka Antal festőművész lett. 2001-től Schéffer Anna keramikus művész vette át a vezetést. Az új elnökség 2002-től megváltoztatta az egyesület nevét OKIT-ra. Az azóta eltelt idő főbb jellemzői: évente országszerte rendezett közös kiállítások, erről kiadott katalógusok, számos vándorkiállítás, alkotótelepek, közös programok, konferenciák, többnapos találkozók. Ezekről a történésekről a Kezdetekről c. belső kiadványunk számol be. Ennek a korszaknak a hatékonyságát mutatja; a tagok közül öten egyéni, négyen pedig Csokonai Vitéz Mihály állami díjban részesültek.
Tagjaink olyan alkotó emberek, akik munkájuk, hivatásuk mellett szabadidejük nagy részét önképzéssel: festészettel, kerámia, fazekas munkák, tűzzománc készítésével, szobrászattal, fafaragással, textil vagy egyéb képző-és iparművészeti alkotások létrehozásával töltik. Egyesületünk célja: az értékteremtő alkotótevékenység támogatása, az értékterjesztés és értékmegőrzés eszközeivel.
Az egyesület munkáját segítik művészek, művészettörténészek, akik az évenkénti országos kiállításaink anyagának zsűrizésében részt vesznek. Akikkel az utóbbi években legtöbbször találkozhattunk: Pilaszanovich Irén művészettörténész, aki a zsűrizéseken kívül a kiállításaink rendezését is vállalja, Pogány Gábor művészettörténész, Feledy Balázs művészeti író, Ghyczy György képzőművész, Bálványos Huba képzőművész, pedagógus, aki haláláig nagyon odaadóan segítette a társaság munkáját, és akinek a lelkesítő személyisége nagyon hiányzik az egyesület életéből.
„Mindannyian ugyanazt látjuk, csak sokféleképpen. Sokfélékké formált és formál minket a világ szakadatlanul… Van is mit mondanunk egymásnak ugyanarról a világról… Alkotók a nézőknek, alkotók egymásnak, nézők az alkotóknak… Ha művészet, nincs benne álság, megjátszás. Engedhetünk a csábításnak, átadhatjuk magunkat az élménynek. Az átélés itt nem jár kockázatokkal. Mint ott kint az élet.” (Bálványos Huba)
A Polgár Centrum – Újpest Galéria adott otthont a legtöbbször országos kiállításainknak. Pl. 2014-ben az Im Memoriam, Az első világháború emlékezet c. kiállításunknak is. Innen indult el az a vándorkiállítás, amely az alábbi helyeken szerepelt: Komárom (Monostori Erőd), Hévíz (Magyar Csárda Galéria), Várpalota (Thury-vár), Pápa (Városi Könyvtár), Szombathely (Kámoni Arborétum), Lukácsháza (Közösségi Ház), Vasvár (Kulturális Központ), Dunaújváros (Evangélikus Templom) – írják honalpjukon.
