Petőfi Emlékérem a Kicsinyek Kórusának és karnagyának
Szintén Petőfi Emlékéremmel jutalmazta a képviselő-testület a Kiskunfélegyházi Batthyány Lajos Általános Iskola Kicsinyek Kórusát, városunk kulturális és közművelődési életének gazdagításáért, a magyarságtudat és hagyományápolás erősítése elismeréseként, valamint az elért eredményekért. Az emlékérmet és oklevelet Bozó Eszter Csenge és Szólya Borbála 5. z. osztályos tanulók, kórustagok vették át. A rangos elismerésről, a zene erejéről és fontosságáról, a kórus vezetéséről beszélgettünk Nagyné Mészáros Erikával.
Beszélgetésünket egy Kodály-idézettel nyitotta a karnagy: „Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza.”
– A zenével indultál az életbe?
– Igen, már a gyermekkoromat áthatotta a zene. Édesanyám, nagyon vidám természetű asszony volt és nagy zenekedvelő, ő adta az indíttatást. Sokat énekelt nekem odahaza, a későbbi emlékeimben is nagyon sok közös éneklés szerepel vele. Óvodában dolgozott, nagyon szerette a zenét és kiváló énekhangja volt, amit hála Istennek örököltem tőle.
– A gyermekkor zeneisége később is elkísért tanulmányaid során.
– Hálás voltam édesanyámnak, hogy 1971-ben a Batthyány iskolába íratott, amivel későbbi muzikalitásomat is megpecsételte. Az intézményben csodálatos pedagógusokkal ismerkedhettem meg, akik végig segítették kibontakozni zenei tehetségemet. Ilyen szeretett, meghatározó személy volt számomra dr. Somogyvári Zoltánné Aliz néni, aki a mai napig hatással van rám. Nagyon sokat kaptunk tőle felső tagozatosként, mint kórustagok. Számos fellépésen vettünk részt általa: névadókon, esküvőkön, ünnepségeken, kórusversenyeken és rádiófelvételen mutathattuk meg tehetségünket nemcsak a városon belül, hanem országosan is. Már ötödik osztályos koromtól tagja voltam a kamarakórusnak is, ahová a legtehetségesebb és legszorgalmasabb énekesek kerülhettek be. Később, középiskolás éveim alatt Kapus Béla bácsi énekkarának tagja lettem, majd a Tanítóképző Főiskola évei alatt a Kecskeméti Pedagógus Énekkarban csiszolhattam tudásom. Itt a Pedagógus Énekkarban olyan kiváló kóruskarnaggyal működtünk együtt, mint Erdei Péter. Egyetemi éveimből pedig Vass Irén és Ugrin Gábor karnagyi munkáját emelném ki, akik szakmai életem nagy példaképei lettek.
– A kórus a későbbiekben is meghatározó pontja volt életednek? Volt-e szünet valaha a kóruséneklésben?
– Igen, a lányom születését követően szüneteltettem a kórusmunkámat. Amint lehetőségem nyílt újabb szerveződésre megalapítottuk a Kiskunság hangja, vagyis a Vox Cumana Kamarakórust félegyházi pedagógusokkal. 1999 óta tagja és szólistája vagyok a Kiskunfélegyházi Zenebarátok Kórusának, ahol Szatmári Imre karnagyban szakmai példaképre leltem. Mindig kerestem a lehetőséget, hogy tudásom magasabb szintre tudjam emelni.
– A Batthyány iskola pedagógus munkatársa és a Kicsinyek Kórusának karvezetője vagy. Mikor kezdődött ez a fejezet az életedben?
– A gyermekeim születése előtt az akkori Bajcsy iskolában tanítottam, majd 2001-től vagyok énektanára a Batthyány iskolának és ugyanettől karnagya a Kicsinyek Kórusának. Az énekkar tagjai az emelt szintű zenei képzésben részvevő harmadik, negyedik és ötödik osztályos tanulók. A Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége (KÓTA) által szervezett Éneklő Ifjúság mozgalomba már a korábban bekapcsolódtunk. A kisdiákok évente több alkalommal lépnek közönség elé, de az elmúlt években sikerült páratlan sikereket is elérnünk. 2018 áprilisában a kiskórus szereplését a szakmai zsűri Arany diplomával fokozatra értékelte, a KÓTA pedig az Év Kórusa kitüntető címet adományozta nekünk. Ugyanezen év októberében részt vettünk a Kodály Zoltán VIII. Magyar Kórusversenyen, ahol ezüst minősítéssel térhettünk haza. 2019-ben, Kaposváron, a Kicsinyek Kórusainak Országos Találkozóján szintén Arany diplomával és Év Kórusa kitüntető címmel jutalmazták a munkánkat, majd 2023-ban a Budapesti Nemzetközi Kórusversenyen is sikerült Arany diplomával zárnunk a megmérettetést. A Magyar Zene Házában való szereplés egy életre szóló élményt nyújtott a kis dalos pacsirtáknak. A kecskeméti Éneklő Ifjúság Hangversenyen Arany diplomával minősült a Kicsinyek Kórusának karnagya és állandó zongorakísérőnk, Pocskai Roland. Idén pedig a Batthyány Lajos Általános Iskola rendezte Éneklő Ifjúság Hangversenyen Arany diplomával fokozatra értékelték produkciónkat.
– Sok mindennek kell teljesülnie ahhoz, hogy a produkció tökéletes legyen. Melyek ezek?
– Nem elég egy karnagynak a személye és a tudása. A gyerekeknek is a maximális hozzáállása kell ahhoz, hogy adott pillanatban egy hullámhosszon tudjanak rezegni a kórusvezetőjükkel. Fontos, hogy koncentráltan, fókuszáltan legyenek jelen az éneklés ideje alatt. Ha ez megvalósul, akkor a begyakorolt műsor tiszta intonációval és stílusosan tud megszólalni. Fontos még az átélt éneklés, a zene által igényelt hangszín, a homogén, dinamikailag árnyalt, kifejező éneklés. Nagy hangsúlyt fektetünk az érthető szövegmondásra is.
Életre szóló élményt jelentett a város 250. évfordulójára rendezett ünnepségen való részvételünk, amikor városunk szülöttével, Felber Gabriella operaénekessel közös produkcióban szerepelhettünk. Operarészletek, kórusbetétek, német és latin nyelvű előadás hangzott el a gyerekek közreműködésével. Nagyon büszke voltam a gyermekekre, mert a maximumot nyújtották úgy, hogy közben mindannyian élveztük az éneklést.
– Milyen pozitívumokat tudsz felsorolni azoknál a gyermekeknél, akik kórusban énekelnek?
– Szemmel látható a kórus hatása a kicsinyekre. Kiállásukban magabiztosságot ad úgy, hogy közben igazi közösségi élmény is számukra. Figyelmet, fegyelmet összpontosítást tanulnak. Egymásra és magukra is egyaránt. Megmutatkozhatnak, de nem kell egyéni teljesítményt nyújtaniuk, közösen (jelenleg 74 tag) hoznak létre valamit, amire büszkék tudnak lenni ők is. A közönség tapsa pedig újabb motivációt jelent az éneklőknek.
– Hogyan ért az elismerés híre?
– Amikor a polgármester úrtól megkaptam a levelet, hogy Petőfi Emlékéremre terjesztettek fel engem és a kórust, ez nagyon felemelő érzés volt számomra és a daloló gyermekeknek is. Két tanulóval vettük át a címet, ami felejthetetlen élményt jelentett mindhármunknak. A kórus nagyon nagy részt foglal el a szívemben és az életemben, amit a családom is ismer és tolerál. Sőt férjem, gyermekeim és unokáim is rendszeresen látogatják azokat az eseményeket, ahol fellépünk. Hálával tartozom kedves családomnak, hogy ezen a csodálatos, de néha nem könnyű pályán mindig támogatnak. Köszönöm a Batthyány iskola vezetőinek és a kedves kollégáknak, szülőknek hogy fellépéseinken biztosítják a mindannyiunk számára fontos nyugodt légkört és az egységes megjelenést.
Ez a díj a mindenkori Kicsinyek Kórusának díja. Minden valaha volt és még ezutáni harmadik, negyedik, ötödik osztályos kisdiáké, akik 2001 óta ilyen minőségi munkát tettek a sikerekbe.
– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
– Úgy gondolom, hogy amíg a pályán leszek, addig maximálisan próbálom ugyanezt a tempót tartani, a felkéréseknek eleget tenni. Kutatom a lehetőségeket, hogy milyen új élményeket tudunk a gyerekeknek nyújtani különböző eseményekkel és megmérettetésekkel. Nagyon szeretném, ha a jövőben a kórusainknak lenne olyan támogató partnere, akik segítségével el tudunk jutni esetleg külföldre. Jelen pillanatban az anyagiak miatt határoltak a lehetőségeink, de támogatókkal kinyílhatnának az országhatárok számukra is.
A valamikori utódomnak kívánom, hogy hasonló lelkesedéssel, energiával és kitartással végezze majd ezt a munkát és olyan sok örömben legyen része, ami nekem is megadatott általa. „ A zene az kell, mert körülölel…”
Z. A.
