A spanyolok nyerték az Európa-bajnokságot
Borítókép: UEFA Spanyolország – Anglia döntő mérkőzés
Fotó: ANP – Getty Images
A spanyol labdarúgó-válogatott története negyedik Európa-bajnoki aranyérmét nyerte meg, miután a németországi kontinensbajnokság vasárnap esti fináléjában drámai végjátékot követően 2–1-re legyőzte Angliát. Az Index berlini beszámolója.
Hazatér vagy rekorder lesz-e, az (volt) itt a kérdés
Mintegy három évtizede, az 1996-os Európa-bajnokságra íródott az angol futball-válogatott 1966-os vb-aranyérme óta húzódó átok magukból kiéneklésére a Three Lions című sláger, aminek a legemlékezetesebb részlete, a Football is coming home, vagyis a Futball hazatér akkor a hazai rendezésű viadalon nem jött össze, az együttes a mostani szövetségi kapitány Gareth Southgate elrontott lövése miatt büntetőpárbajban kikapott a németektől az elődöntőben.
A NÓTA BETELJESEDÉSE PEDIG AZÓTA IS HIÁBA VÁRATOTT MAGÁRA.
A 2010-es évek közepére kiégő korábbi nagy generációval egy időben robbanásszerű fejlődés ment végbe az utánpótlásban, az azzal együtt érkező korosztályos címek (U17-es vb-arany és Eb-ezüst 2017-ben, Eb-bronz 2018-ban, U19-es Eb-cím 2017-ben és 2022-ben, U20-as vb-arany 2017-ben, U21-es Eb arany 2023-ban és elődöntő 2017-ben) hatására aztán újra bizakodni kezdtek a szigetországban, és a 2018-as világbajnokságon már ismét zengett a dal. A „háromoroszlánosok” ezen a tornán már elődöntős voltak, a legutóbbi Eb-n csak büntetőkkel maradtak alul a fináléban, Katarban pedig a vb egyik legjobb teljesítménye ellenére kaptak ki Franciaországtól a negyeddöntőben.
A keret idő közben a világ legértékesebbjévé avanzsált, de valahogy mégis kétkedett az ember abban, hogy a rendre fájdalmasan elbukó gárda valaha is képes lehet átlépni az árnyékát. Persze, ha valakik, akkor a spanyolok ezt teljesen átérezhetik, hiszen 1964 és 2008 között 44 éven át töltötték be az a lúzer szerepet a válogatott porondon, amit az elmúlt szűk hat évtizedben az angoloktól láthattunk. Aztán amikor a klubfutball és az utánpótlásszinten elért sikerek elérték azt a szintet, ami már kontrollálhatatlanná vált, akkor jött minden idők legnagyobb dominanciája a futballban: 2008 és 2012 között két Eb-arany és egy világbajnoki cím is bekerült a spanyolok vitrinjébe.
A BERLINI FINÁLÉ ELŐTT A BRANDENBURGI KAPU ELŐTTI HANGVERSENYBEN ZÚGOTT IS HÁT AZ ANGOLOK RÉSZÉRŐL AZ „IT'S COMING HOME” (HAZATÉR), A SPANYOLOK PEDIG ERRE A „PLEASE COMING FOUR” (LEGYEN MEG A NEGYEDIK – EB-REKORDOT JELENTŐ ARANY) ÉRKEZETT.
A kérdés tehát adott volt, feszült várakozás mellett érkeztünk meg az óvatosan bizakodó angol és spanyol drukkerekkel az Olimpiai stadionba.
A hangulatot az angolok, a ritmust a spanyolok diktálták – a helyzeteket leginkább egyikük sem
Bár szinten mindenhol a már a torna elejétől kezdve remeklő (ám kissé fáradó) spanyolok végső győzelmét várták, figyelmeztető lehetett, hogy a pocsékul rajtoló (a kieséses szakaszra viszont egyre javuló) angolok eddig mind a négy Eb-találkozás során ellenfelük fölé kerekedtek, ahogyan legutóbb a Nemzetek Ligájában is.
A lemenő nap szenzációs színekbe borította a kezdésre a stadiont, amelynek lelátóján az angolok voltak óriási fölényben, hangjuk lényegesen erőteljesebben is hallatszott, amit jól egészített ki a pályán látható elképesztő spanyol labdabirtoklási fölény – ami igazából két szögletre volt elegendő az első negyedórában.
Vagyis ha lényegretörőek szeretnénk lenni, azt kaptuk, amit vártunk, az ibériai együttes labdázgatására egy-egy angol kontra érkezett, a 15. percben Kyle Walker centerezésénél így felírhattuk az első sarokrúgást ezen az oldalon is, majd Declan Rice átlövését kellett az utolsó pillanatban blokkolniuk a védőknek.
Egy valamiben biztos lehetett az, aki egy pillanatra is elveszítette volna a fókuszát a nagy passzolgatások közepette: ha Marc Cucurellához került a labda, a spanyol szurkolókon kívül mindenki fütyült, amire az övéi lelkes biztatásba kezdtek, így a picit be-belaposodó meccsbe mindig jött egy kis adrenalin.
A félidő derekához érve az Eb során a kismilliomodik korrekordot megdöntő, 17 éves egy napos Lamine Yamal cselezgetésére Luke Shaw „felelt” a túldoldalon, de a védők végül mindkétszer véget tudtak vetni az akciónak, előbb egy blokkal, aztán egy tisztázással.
A 35. percben Yamal szöglete után Aymeric Laporte eltűnése miatt reklamáltak a spanyolok büntetőt, majd Dani Olmo távoli lövését blokkolták az angolok – Harry Kane-nek bizonyosan nem ez a két futballista jön elő legszebb álmaiban...
A játékrész hajrájában előbb John Stones kezdett bele egy teljesen valószerűtlen 60 méteres szlalomba, aminek a végére azért kijött, hogy nem ez a főprofilja, majd Álvaro Moratát hármas túlerős győzte le egy spanyol kontra végén.
Az utolsó percekben Kane büntetőterület határáról elengedett lövésébe léptek bele a védők, az akciót lezáró szabadrúgásból pedig Phil Foden lövését hárította Unai Simón, így gól nélkül mehettek pihenőre a felek.
Ha csak a statisztikákat nézzük, a labdabirtoklásban (65:35%) és ebből kevéssé meglepő módon a pontos passzok számában (295–121) is jelentős spanyol fölény volt, az angol kontrák viszont legalább annyi veszélyt jelentettek (0,28–0,17 volt a két xG), így kiélezett folytatásra volt kilátás.
Kulcsembere nélkül került előnybe Spanyolország, a hajrában a cserék villogtak
Fotó: AFP
A fordulásra nem jött ki Rodri, de mielőtt nagyon fellélegezhettek volna a britek, jött a spanyolok vezető gólja: LAMINE YAMAL CSELEZGETETT A JOBB OLDALON, MAJD A HOSSZÚN ÉRKEZŐ NICO WILLIAMSHEZ JÁTSZOTT, AKI AZ ÖTÖS BAL OLDALA MELLŐL KILŐTTE A HOSSZÚ ALSÓT (1–0).
A 22 éves szélső a 20. válogatott meccsén hét gólpassz mellett a negyedik gólját szerezte meg.
Benne maradt az ütés az angolokban, pillanatokkal később jöhetett volna az újabb pofon, Dani Olmo lövése viszont kevéssel elkerülte a bal alsó sarkot.
Ezután már elkezdtek ébredezni a „háromoroszlánosok”, akik számára aligha jelentett új helyzetet a hátrány, lévén az előző három meccset is 0–1-es kezdésről kellett megnyerniük. Jöttek is előre, hiszen az addigi stabil védekezésre építő kontrázgatás ez ellen a spanyol csapat ellen halálra ítélt próbálkozás lett volna, ez viszont rögvest kínálta az előnyben lévő gárda ellentámadásainak lehetőségeit – Stones hamar be is sárgult az egyik megakadályozása közben.
Egyértelműen a háromszoros aranyérmes vált veszélyesebbé, Álvaro Morata egy perc alatt két lehetőséget is kihagyott – előbb blokkolták az átlövését, majd a gólvonal elől mentettek –, majd Williams átlövése csúszott el a jobb alsó mellett, nagyon érett a második spanyol gól.
Egyórányi játékhoz érve visszaszerezte valamelyest a kontrollt Anglia, de így is cserére szánta el magát Southgate, Kane helyére jött az elődöntő egyik hőse, Ollie Watkins.
A 64. percben jött az első próbálkozás a második félidőben, Cucurella volt könnyelmű, a labdaszerzés után Jude Bellingham szépen fordult le két spanyolról, majd lőtt 20 méterről a jobb alsó mellé.
A nagyobb helyzet viszont így is ismét a spanyolok előtt adódott, Lamine Yamal került ziccerbe a jobb oldalon, a hosszú alsóra tekert labdáját viszont Jordan Pickford szögletre tudta menteni a félidő derekán.
Fotó: Lee Smith – Reuters
Jött a 70. percben az elődöntő másik hőse, Cole Palmer is, és 73. percben ki is egyenlített: Bukayo Saka beadása után Bellingham lekészített labdáját lőtte 20 méterről a jobb alsóba (1–1).
Az angolok sem tudták gyorsan rárúgni a második gólt, ezzel pedig újra levegőhöz jutott Spanyolország, Fabián Ruiz pedig lövőhelyzethez a szöglet után, de átvétele után végül erre nem jutott lehetősége.
Fotó: Lee Smith – Reuters
A 82. percben Yamal újabb nagy helyzeténél kellett bravúrt bemutatnia Pickfordnak, és a következő percek is inkább spanyol nyomással teltek, így nem jelentett nagy meglepetés, amikor újra megszerezték a vezetést: AZ EGÉSZ MECCSEN FÜTYÜLT CUCURELLA BAL OLDALI BEADÁSÁRA A MORATA HELYÉRE BEÁLLÓ OYARZABAL ÉRKEZETT, ÉS LŐTT KÖZELRŐL A KAPUBA (2–1).
Volt még tartalék az angolokban, és nem sokára Watkins elől kellett menteni szögletre, majd a sarokrúgás után jöhetett volna az újabb egyenlítés: Palmer szöglete után Stones bólintott 8 méterről tisztán, Simón óriásit védett, a kipattanó Guéhi elé került, az ő helyzeténél Olmo mentett a gólvonal elől, óriási bravúr volt ez is, majd jött egy felszabadítással felérő löket Rice-tól.
EZZEL VISZONT ELLŐTTE PUSKAPORÁT ANGLIA, ÍGY A FUTBALL EZÚTTAL SEM TÉRT HAZA, NEGYEDIK SIKERÉVEL SPANYOLORSZÁG AZ ÚJ EURÓPA-BAJNOKI REKORDER.
Labdarúgó-Európa-bajnokság 2024, döntő:
Spanyolország–Anglia: 2–1 (0–0)
Berlin, Olimpiai Stadion, 71 000 néző.
V: Letexier (francia)
Spanyolország: Simón – Carvajal, Le Normand (Nacho, 83.), Laporte, Cucurella – Rodri (Zubimendi, a szünetben), Fabián Ruiz – Yamal (Merino, 89.), Olmo, N. Williams – Morata (Oyarzabal, 68.). Szövetségi kapitány: Luis de la Fuente
Anglia: Pickford – Walker, Stones, Guéhi – Saka, Mainoo (Palmer, 70.), Rice, Trippier – Foden (Toney, 89.), Bellingham – Kane (Watkins, 61.). Szövetségi kapitány: Gareth Southgate
Gólszerző: N. Williams (47.), Oyarzabal (86.), ill. Palmer (73.)
