Az Év pedagógusa: Szécsényiné Tímár Tímea
Borítókép és további fotók: P. A.
– Hogyan fogadtad a hírt, hogy díjazott leszel?
– Hatalmas meglepetés volt számomra, hiszen nem tudtam róla. Az utolsó pillanatig abban a hitben hagytak, hogy értekezletre megyünk. A helyszínen tudatosult bennem, hogy mi történik. Meglepődtem és természetesen nagyon jól esett.
– Hogyan és mikor kezdődött a pályád?
– 1999-ben végeztem Kecskeméten, óvodapedagógus és tanító szakon. Talán ma már elmondhatom azt, hogy én mindig is erre a pályára készültem. A családomban is sok olyan ember van, akik pedagógusok és szép példát mutattak erről a hivatásról nekem: édesanyám, valamint anyai és apai ágon is több családtag. Mindezek mellett nagyon jó tanítóim voltam már egészen korán, akikre felnéztem és nagyon sokat segítettek nekem. A Darvas iskolában végeztem az általános iskolát, így már akkor, osztályfőnökeim által is erre terelődtem. Ilyen meghatározó személy volt számomra akkoriban Papp Éva néni és Bán Margó néni, aki – bár nehezen tanultam meg olvasni – végtelen türelemmel és segítőkészséggel fordult felém. Rajtuk kívül a későbbiekben két mentorom szakmai iránymutatási segítsége is nagy hatással volt rám: Turcsányiné Kertész Ilona és Losonczi Róbertné Márti személyében.
– Hogyan fordultál a fejlesztés irányába?
– Egészen korán terelt már erre az élet, hiszen mindig azok felé a gyermekek felé szerettem leginkább fordulni, akiknek nagyobb szükségük volt a segítségre ahhoz, hogy a tananyagot elsajátítsák. Ez nem annyira látványos és kevesebb sikerélményed van, de azok az apró örömök, amiket a szemekben látok ilyenkor, az nagyon jó érzés. Úgy vélem, hogy meg kell találni a gyermekhez vezető utat, motivációt adni kell nekik, amelyek eltalálják a szívüket. Én szívesen veszem az ölembe őket, ott megnyugszanak, kicsit elűzöm a fáradtságukat, aztán könnyebben tudunk együtt dolgozni velük. Készséget, képességet fejlesztek játékos módon, ami talán saját gyermekkorom élményei hatására alakult ki bennem. Magam sem voltam kiemelkedő tanuló és szükségem volt több, tudatos gyakorlásra, kitartó szorgalomra. Az akkor kapott segítséget most én szeretném továbbadni azoknak a gyerekeknek, akik számára nehezebben sikerül a megfelelő tudás elsajátítása. Szeretném és célom, hogy ők is megtalálják magukban az értékeket, azt, amiben jók és tehetségesek. Ez nagyon nehéz, főleg általános iskolás korban.
– A főiskola után hol helyezkedtél el?
– 1999-ben a bankfalui iskolában kezdtem a pályám, majd 15 évig a Petőfiszállási Általános Iskolában tanítottam, ahol nagyon szerettem dolgozni. Onnan jöttem át a József Attila Általános Iskolába 2017-ben. A fejlesztés területén az évek során folyamatosan képeztem magam. Nagyon sok szép pillanat volt a pályám során. Vannak olyan egykori tanítványok, akik a mai napig keresnek, írnak nekem és ez boldogsággal tölt el.
– Milyen korosztállyal dolgozol a legszívesebben?
– Dolgozom mindenkivel, de a szívemhez legközelebb a 6-7-8 éves korosztály áll. Velük találom meg leginkább a hangot. Én egyszerű vagyok. Szerintem ebben rejlik a titok, ahogyan a hétköznapi dolgokat megerősítem bennük, amik majd az életben is segítik őket.
– Gondoltál-e valaha arra, hogy pályát módosíts?
– Nem tudok mást elképzelni, az egész életem erről szól. Ma már igazi „józsefes” vagyok, hiszen örömmel megyek oda reggelente. Nehézségek természetesen mindig vannak, a pedagóguspálya ma nem egyszerű, de a mindennapok szépségeit képes vagyok megtalálni és a kollektíva és közvetlen vezetőtársaim is szerencsére segítségemre vannak iskolában. Hálával tartozom nekik ezekért. Mindent végigjártam a pedagógusi ranglétrán, ami úgy érzem a hasznomra vált. Napközis tanítóból az évek alatt igazgatóhelyettesi pozícióba kerültem és mindig igyekeztem maximálisan megfelelni adott feladatnak.
– Hogyan töltődsz fel? Mit szeretsz szabadidődben csinálni?
– A családom és gyermekeim segítenek visszatöltődni. A családon kívüli elfoglaltságaim közül a mozgást emelném ki. A kerékpározás és futás a kedvenceim közé tartoznak, de szívesen hallgatok zenét, kertészkedem, filmeket nézek vagy fotózom.
Z. A.
