A tartós meleg és a szárazság hatására élőhelyek és élőlények pusztulhatnak el
Borítókép: Shutterstock illusztráció
A klímaváltozás okozta egyenetlen csapadékeloszlás negatív hatással van a szikes tavakra
Jellegzetes és unikális élőhelyeink a szikes tavak. Ezek a lúgos kémhatású, időszakos vízborítású tavak az őszi és téli csapadékból töltődnek fel március-áprilisra, hogy a költési időszak kezdetére táplálékban gazdag vizek várják a madarakat. A tavaszi csapadékok ahhoz szükségesek, hogy a fiókák felneveléséig kitartson a víz a medrekben. A forró és aszályos nyár során folyamatosan csökken a vízszintjük, akár rendszeresen ki is száradhatnak augusztusra. Ekkor sótűrő növények (magyar sóballa, hegyes bajuszpázsit, bárányparéj, sziki ballagófű) veszik át az uralmat a mederben. Ez természetes folyamat egy szikes tó életében, hiszen ezek a csekély vízmélységű tavak csak időszakos vízborításúak. Ezek a tavak és élőviláguk akár évekig tartó szárazságot is elviselnek, és képesek természetes módon regenerálódni, azonban a regenerációhoz is természetes folyamatok vezethetnek, nem lehet egyszeri emberi beavatkozással helyreállítani – tájékoztatta a baon.hu-t a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság.
Mint írják, a probléma ott kezdődik, ha a téli csapadék elmarad, és a tavak meg sem telnek vízzel. Vagy ha a tavasz kezdetén még van is valamennyi víz, de utánpótlás már nem érkezik, és mire kikelnek a fiókák, kiszáradt meder és táplálékhiány várja őket. A klímaváltozás okozta szélsőséges csapadékeloszlás és az évszakok szokványos jellegének megváltozása – enyhe, csapadékszegény telek és tavaszok, erősen aszályos nyarak gyakoribbá válása – veszélyezteti a szikes tavak természetes vízkörforgását és ezzel veszélybe sodródik azok unikálisan gazdag élővilága is. A tartós vízhiány a természetes szikes tavak összetett folyamatok révén átalakulásához (ún. kiédesedéséhez), élővilágának elszegényedéséhez vezet, hiszen a vízhiány veszélyezteti a vizes élőhelyekhez kötődő fajok szaporodó- és táplálkozóhelyeit.
Nem csak a csapadékhiány és a klímaváltozás számlájára írhatók a bajok. Ha nem megfelelő, az emberi beavatkozás is káros lehet.
A vízháztartási viszonyok regenerálódását az emberi beavatkozások okozta indokolatlan vízelvezetések és a kedvezőtlen tájhasználat is nehezítik. Napjaink egyik égető természetvédelmi problémája, hogy az éltető vizet adjuk vissza a tájnak, vagy ha már ott van, akkor ne engedjük el. Ebben a helyzetben felértékelődik minden olyan megoldás, ami ezt lehetővé teszi.
A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága mindent megtesz a vízmegtartás érdekében
Tavaly a Baksi-pusztán végeztek beavatkozásokat a szakemberek a vízmegtartás és vízkormányzás érdekében. Több mint száz hektárt öntöttek el vízzel zsilipek szabályozásával, ennek köszönhetően megélénkült az élővilág, visszatértek a madarak, rengeteg nyári lúd, nagy lilik, tőkés réce, csörgő réce és bíbic érkezett a pusztára.
Újraélesztették a Körtvélyesi Holt-Tiszát. A folyó egyes területein megindult a beerdősülés és a feltöltődés, megfogyatkoztak az itt élő növény- és állatfajok. A kedvezőtlen folyamatok megállítására a KNPI egy KEHOP projekt keretében olyan vízi műtárgyakat épített ki, illetve rekonstruált, melyek száraz időszakban a víz megtartását hatékonyan segítik. Ennek hatására nemcsak a vízi- és mocsárvilág éledt újjá, hanem sokkal szabályozottabban és hatékonyabban tudják eltéríteni az áradáskor érkező nagy mennyiségű vizet.
Sebes-fok, elöntött kubik
Fotó: Albert András, KNP
Apaj mellett, a hazai túzokállomány egyik legfontosabb élőhelyén csaknem 3000 hektár területen megtörtént mintegy 140 km üzemen kívüli csatorna betemetése és gát elbontása, a csatornákhoz kapcsolódó műtárgyak megszüntetése, valamint egyéb gödrök és tájsebek eltüntetése. Az elbontott töltés nem akadályozza többé a víz áramlását, így életteret adva a túzok és más pusztai madarak számára.
A Mártélyi Tájvédelmi Körzetben is rohamosan tűnik el a víz
A Mártélyi Tájvédelmi Körzetben található kubikokban jelenleg napi 17-19 milliméterrel csökken a vízszint, amihez a parti növényzet párologtatása is hozzájárul – közölte a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság. Itt 2023/2024 telén szerencsére sokáig kint volt a víz a hullámtérben, a szakemberek a lehetőség szerinti legtöbb vizet „betárolták”, de a növényzet is erősebben párologtat ebben a hőségben és szárazságban, mint ami most tapasztalható.
A szárazság idején növényeknek jóval kevesebb virágzó egyedük van
Az enyhe téllel párosuló tartós szárazságok idején megfigyelhető, hogy a növények egy része hamarabb virágzik, mint a szokásos ideje lenne, és ezzel együtt jóval kevesebb virágzó egyedük jelenik meg. Ennek következtében jóval kevesebb magot is érlelnek az adott évben, ami kihat az állomány fejlődésére. Ezt tapasztalták a Kiskunsági Nemzeti Park szakemberei idén többek között a kosborféléknél (például a pókbangónál, légybangónál), a szibériai és a fátyolos nősziromnál, óriás útifűnél és a mocsári kardvirágnál is. A mélyen gyökerező fajok – mint például a báránypirosító – könnyebben átvészelik az ilyen éveket.
Az állandóan vízzel borított területek is kiszáradnak
A KNP tájékoztatása szerint az idei nyáron a nagy meleg és tartós szárazság miatt komoly problémát jelent a korábban állandó vizűnek gondolt mesterséges felületek, a nagyobb csatornák, öntözőgödrök és vályogvető gödrök, valamint a természetes vizes élőhelyek, mocsarak és lápok teljes kiszáradása. Több esetben tapasztaltuk, hogy olyan élőhelyek maradnak szárazon akár több hónapig is, ami korábban például a fokozottan védett lápi pócnak vagy a réti csíknak vagy kétéltűeknek, mocsári békának vagy dunai gőtének volt élő- és szaporodó helye. Az olyan fajok is nagyon nehezen viselik a tartós szárazságot, mint például a mocsári teknős. A probléma nem csak az, hogy víz hiányában elpusztulnak ezek az élőlények, de a tartós szárazság miatt az élőhelyek újratelepülése sem megoldott.
