In memoriam – Benséné Szabó Ágota
„Nem tudom a gondolataimat rendezni, mindent elnyom az a felfoghatatlanság-érzés, a tehetetlenség, szívbemarkoló szorongás, ami rám ült 2024. július 30-a délutánja óta. Nagyon fáj a lelkem…
Elvesztettünk egy munkatársat. Egy olyan embert, aki kedves, mosolygós visszafogottságával, szakmai hitelességével igazán szeretett tagja volt testületünknek. Egy olyan kollégát, akinek pedagógiai elveinek minden mozzanatával azonosultam.
Ágival már a gimnáziumba kerülése előtt ismertük egymást. Láttam, hogy – abban a középiskolai társintézményben, ahol együtt tanítottunk – milyen alázattal fordult a nehéz sorsú diákjai felé is.
A Móra Ferenc Gimnázium hatalmasat nyert személyével. Ági itt már szakmailag is kiteljesedhetett. A visszafogott, mindig kedves személyiségével, szakmai hitelességével azonnal elismert és kedvelt tagja lett a Móra Gimnázium kollektívájának és tanulóifjúságának.
A mindig mosolygós Ági nagy szeretettel és hatalmas tudással oktatta a földrajz és matematika tantárgyakat. A szaktárgyai iránti szeretetével, az ehhez kapcsolódó pozitív személyiségével kivívta tanítványai elismerését. A matematikát nemcsak értették, de többségében szerették is diákjai. Földrajzból olyan érdekes és sokrétű ismeretanyagot volt képes átadni, aminek következtében a földrajz emelt szintű felkészítés is pillanatokon belül nagyon népszerű lett tanítványainak körében.
Rengeteg versenyélményt is nyújtott diákjainak azzal, hogy felkészítette és elkísérte őket a tantárgyaihoz kapcsolódó, sokszor azon túlmutató tantárgyi versenyekre, illetve természettudományos megmérettetésekre.
Számolatlanul szervezett természettudományos programokat, felsőoktatási intézményekkel szakmai együttműködéseket.
Osztályfőnökként egyengette a rábízottak középiskolai életét. Nemcsak tanított, nevelt is – erkölcsi értéket adott. Az éppen serdülő tanítványok "vadhajtásait" szeretettel csipegette le, igazi osztályközösségeket formált.
Minden élet megszakadása szomorúsággal tölti be azt a közösséget, amelyből "eltávoztak". Ági elvesztése ennél sokkal többet jelent nekünk – nem térünk magunkhoz! Mindenki lesújtva! Mindannyiunk számára felfoghatatlan az, ami tragikus hirtelenséggel bekövetkezett. Várjuk, hogy belépjen közénk a kedves mosolyával, azzal a sok segédanyaggal és informatikai eszközzel felpakolva, ahogyan Ő minden tanórára menet és jövet a tanáriban megjelent.
Szerettük Őt… igazán nagyon szerettük. Gyerek és felnőtt egyaránt. Sok idő kell, hogy a rendes "kerékvágásba" visszatérten tudjunk dolgozni.
Isten Veled, Ági!
Wass Albert: A funtineli boszorkány
" – Borzasztó dolog meghalni…
– Nem olyan borzasztó az, Teofil. Az ember elalszik lassan, és nem ébred föl többet. Csak pihen és pihen. Pihenni jó…
– De az élet! Soha többet nem látni erdőt, és soha többet nem hallani madarat! Pedig olyan szép az élet…
– Itt maradsz te, Teofil, ezután is. Csak nem láthatnak többé az emberek. Te hinted le éjszaka a harmatot a fűre, és te rázod le a fák leveleit ősszel. És amikor az első virág kinyílik az erdőn, ott állsz majd mellette, és megfested a szirmait, amilyenre akarod. Együtt szállasz a pillangókkal, és ujjad megérinti a fenyőtűk hegyét, és azok csillogni fognak tőle a napban, és te hordod majd, mint a szellő, a jó illatot üvegből üvegbe."
Dr. Kása Zsuzsanna intézményvezető, Móra Ferenc Gimnázium
