Börtönjárat a múzeumban
Képgaléria
Különleges nyáresti kikapcsolódást ígért az érdeklődőknek a Kiskun Múzeum börtönjárat programja. A korai esti órákban szabadulószobás játékon vehettek részt a látogatók. Az érdeklődőket próbák sorozata elé állították és a szabaduláshoz különböző feladatokat kellett megoldani. Ehhez nagy segítséget jelentettek a büntetéstörténeti gyűjtemény tájékoztató táblái, valamint a rabtartás világának szereplői is. Így például a korhű ruhába bújt pap, az elítélt nő, a férfi rab, a betyár, a börtönőr és a főzőasszony.
A program interaktív bírósági perpatvarral folytatódott, megidézve számos kiskunsági bűnesetet. A múzeum munkatársai mellett bíróság elé került a közönség több tagja is. Volt, akit tehénlopásért, paráznaságért, mást Istenkáromlásért ítéltek botütésre.
A betyárok világa történetekkel, mesékkel átszőtt zenés műsorral elevenedett meg. Kiderült, hogy a betyárok többnyire dezertált katonákból, vagy a törvénnyel ütközött nincstelen szegénylegények és pásztorok közül kerültek ki a 19. század első felében. Egyedül, vagy bandába verődve álnéven kóboroltak, vagy a pusztai pásztorok mellett, mint bojtárok rejtőzködtek. A híres, hírhedt betyárok fénykora az 1840-es évekre tehető, a szabadságharc bukása után pedig rendkívüli mértékben kicsúcsosodott a bűnözés. Központjuk az Alföldön alakult ki, elsősorban a Kiskunságon.
A program lámpás tárlatvezetéssel zárult. A nemrégiben felújított büntetéstörténeti kiállítás nem a büntetések kegyetlenségére, a megtorlásra helyezi a hangsúlyt, hanem a magyar történelem nagy jogalkotóira, reformereire, akik az egységes törvény előtti egyenlőségért, a megfelelő börtönviszonyokért és a társadalomba való visszailleszkedésért küzdöttek. A kiállítás bemutatja, hogyan jutottunk el az egyéni bíráskodástól az egységes törvényi megfelelésig, a népünnepélyeknek számított kivégzésektől a munkáltatással való jóra nevelésig, szem előtt tartva azt, hogy az igazságszolgáltatás rendszerét igazságossá, a büntetéseket pedig emberivé tették, úgy, hogy a bűn az bűn maradt és elítélendő.
A tárlat az egykori börtönmúzeum történetével indul, majd az első állomás egy bűnfal, amelyre a hét főbűn és a tízparancsolat mellett napjaink bűncselekményei is felkerültek. A kiállítás Szent Istvánnal folytatódik, aki dekrétumában megfogalmazta a bűneseteket és a hozzá kapcsolódó büntetéseket. A következő nagyobb történelmi korszak a XV. század vége, Werbőczy István munkássága. A tárlat másik része a vallatásokat és a kínzásokat mutatja be. Ezt követi a megszégyenítés, a fogva tartás és a kivégzések. A földszinti rész az aradi vértanúk kivégzésével zárul.
1853-ban vezetik be Magyarországon is az osztrák büntetőtörvényeket, amelyek megváltoztatják és egységesítik a magyar büntetés-végrehajtást is – erről már az emeleten olvashatunk. Ugyancsak az emeleten elevenedik meg a betyárvilág is. A kiállítás különböző rabmunkákkal és a polgári korszakban létrehozott javító-nevelő intézetekkel és fogházakkal zárul. Emellett van egy kis terem, ahol a Kiskun kerület börtönének és igazságszolgáltatásának történetét mutatják be. A QR-kódos táblák mellett szilikonbábuk és AR-tartalom segít vizualizálni és élményszerűbbé tenni a kiállítást.
G. E.
Fotó: Fantoly Márton
