Ismerjük meg a városi egészségügy történetét!
Képgaléria
A múzeumtól indult séta során szóba került a közegészségügy fejlődése, a városban pusztító járványok és a különböző egészségügyi intézmények. Így például az Öregpatika, a Tomasovszky és a Missura Szanatórium, az Ispotály, a Hoffer-házban működő egészségügyi intézmények, a Rendelőintézet, a Városi Kórház, a hadikórházak és a Kiskun kerületi rabok ellátása is.
Megtudtuk, hogy több mint 250 évvel ezelőtt a városba települők között borbélyok, bábák, füves asszonyok és füves emberek is voltak, sőt, voltak olyan gyógyítók is, akiket, ha kuruzsláson kaptak, szigorúan megbüntette őket a törvény. Az első physikus, azaz orvosdoktor 1831-ben telepedett le a városban, előtte néhány évvel viszont már kinevezték a város bábaasszonyát és működött a városban két chyrurgus (nem tanult orvosok). Az 1770-es évektől az 1800-as évek végéig számos rendeletben szabályozták az egészségügyi ellátást. Mária Terézia rendelkezett például a temetők helyéről és a temetkezés rendjéről, a járványok elleni védekezésről és a járványok utáni eljárásról. Az első egészségügyi törvény azonban csak 1876-ban jelent meg.
A séta első állomásán, a mai Kiskun Múzeum épületében tartották fogva 1796 és 1930 között a Kiskun kerület rabjait. Egészségügyi ellátásukról a kerület orvosa és a város bábája gondoskodott. 1851-ben a főépület földszintjén alakítottak ki egy 5 fős betegszobát, majd 1862-ben a börtönépület emeletén kétszobás rabkórházat. A második világháború alatt orosz hadikórházként működött az emeleti rész – tudtuk meg.
A Petőfi-téren megállva az is kiderült, hogy a város lakosságát több alkalommal is járványok tizedelték. Az első járvány 1799-ben ütötte fel a fejét, akkor a feketehimlő több mint 1000 ember életét követelte. A skorbut, vagyis a vérhas két alkalommal, 1803-ban és 1823-ban pusztított a településen, míg az 1850-es évek közepén vörhenyjárvány tizedelte a lakosságot. 1877-ben és 1878-ban pedig torokgyík okozott drámai méretű pusztítást a város gyermekpopulációjában. Félegyháza egészségügyi helyzetét rontotta az is, hogy a szennyvízelvezetés még nem volt kiépítve, és a városban csak két ártézi kút működött.
Samu Csilla beszélt arról is, hogy a város első patikája 1819-ben nyitotta meg kapuit, Öregpatika néven. Hoffer Ferenc Pestről költözött Félegyházára és kölcsönből indította el vállalkozását. A patika a család tulajdonában volt egészen a második világháborúig, ugyanis az épületben akkor lazaret, azaz katonai járványkórház működött, majd 1957-ben a város kapta meg egészségügyi ellátásra. Itt nyílik meg a fül-orr-gégészeti osztály.
A várandós nők és az újszülöttek ellátását szolgálta a Jókai utcai szülőotthon, mely 1935-ben nyitotta meg a kapuit, illetve a mai Petőfi-emlékház helyén működött 1929-től az államosításig dr. Klazsik Imre nőgyógyászati rendelője.
A múzeum munkatársa a városi közökről is mesélt. Elmondta, hogy a Félegyházán kialakított zegzugos, szűk utcácskák a bábák munkáját könnyítette, akik gyalogosan közlekedtek. 1801-ben egy bába kérésére keresztutcákat hasítottak ki, amelyek 9 lábnyomnyi szélesek voltak. A Jászkun kerület rendelkezése alapján pedig minden 15. házhely után keresztutcákat kellett kihagyni. Az első ilyen utca a Teleky utca lett. 1901-ben szélesíteni kezdték ezeket. A közöknek hivatalos nevük nem volt, a nép adott nekik nevet. Jó példa a bábaközre a Boca Magda-köz, aki a 19. században a város hivatalos bábaasszonya volt.
A séta a Korond utcai rendelőintézetet, és a korábbi Tomasovszky-magánkórházat is érintette. Megtudtuk, hogy Tomasovszky Lajos sebész, szülész-nőgyógyász 1927-ben vette meg az akkori kenyérgyár épületét, amit átalakíttatott kórházzá. A több mint 600 négyzetméteres épületben egy-, két- és négyágyas szobák, hideg-meleg vizes ellátás, műtő és röntgendiagnosztika is üzemelt. A fizetős szobák mellett a szegény betegek ellátásáról is gondoskodtak. A magánkórház államosítása után 1950-ben nyitották meg a városi járóbetegek ellátását szolgáló intézményt, majd mellette, egy új épületben a Szakorvosi Rendelőintézetet, a mai Egészségközpont elődjét.
Dr. Missura Jenő nevéhez kötődik a város másik magánszanatóriuma – erről már a mai Körpatika mellett hallunk. A sebész, fogorvos a Kossuth utca 14. szám alatt kezdte meg a betegek ellátását 1936-ban. Az udvaron szökőkút állt, míg az épületben az üvegfalas előtérből nyíltak az egy-, két- és négyágyas szobák, amelyekhez külön fürdőszoba és angol WC is tartozott. A kétrészes műtőben sebészeti és fogászati beavatkozásokat is végeztek. Dr. Missura Jenő 1948-ban dr. Temesváry Ernőnek adta át a kórház működtetését, de ez az épület is az államosítás áldozata lett. Az 1970-es évek közepéig bérlakásoknak hasznosították az épületet, majd lebontották. 1977-ben kezdték el megépíteni a mai Körpatikát, amely 1984 áprilisában nyitotta meg kapuit.
A séta során az is kiderült, hogy a Kossuth utcán működött 1831-től kezdve a városi Ispotály (a későbbi Kossuth iskola) is, ami a betegek ellátása mellett a szegények gondozását és a koldulás felszámolását is támogatta. Az ellátás 1891-ig működött, amikor is a város másik részén folytatta a tevékenységét. 1896-ban településünk vezetése elhatározta, hogy közkórházat kell felállítani. Ennek érdekében kórházalapot hoztak létre. 1939-ben a városnak 60 ezer pengője gyűlt össze és állami támogatás segítségével elkezdték a kórház építését. A 120 ágyasra tervezett intézmény építése rendkívül lassan haladt és a háborús események kapcsán a félig-meddig elkészült épületből minden mozdíthatót elloptak. 1949-ben nevezik ki dr. Kiss Dezsőt igazgató főorvosnak. Munkája révén 1950. február 1-jén megkezdte működését a kórház. Berendezését a Tomasovszky és a Missura magánkórházak adták, majd az 50-es évek extenzív ágyfejlesztései révén szülészet-nőgyógyászati osztályt szerveztek a kórház alagsorában, illetve a város egy másik pontján megnyitották a fül-orr-gégészeti osztályt is.
A kórház főépületének földszintjén gyermekosztályt hoztak létre, a szolgálati lakások céljára létesített B épületben pedig megnyílt a fertőző osztály. 1958-ban megnyílt a Tüdőbeteg Gondozó Intézet, valamint a város egy távoli részén a Bőr- és Nemibeteg-Gondozó Intézet is (Tompa utca). 1978-ban felújítási munkálatok indultak, összevonták a kórházi telephelyeket, új energiaközpont, konyhaüzem, mosoda, gazdasági helyiségek épültek. Kialakítottak egy modern diagnosztikai tömböt is, amely magába foglalta a központi gyógyszertárat, proszektúrát, röntgenosztályt, sebészeti, illetve szülészeti-nőgyógyászati műtőket és a központi sterilizálót. A rekonstrukciós munkákat 1986-ban fejezték be. Az épületben azóta is több fejlesztés, beruházás valósult meg, megépült egy rehabilitációs szárny, amely járó- és fekvőbeteg-ellátási, valamint gyógyfürdő funkciókat foglal magában.
G. E.
Fotó: Fantoly Márton
