Fehéregyháza a Petőfi-tisztelők zarándokhelye!
Fehéregyháza fennállásának 793. esztendejében, a Petőfi-ünnepélyek 127. évében, a fehéregyházi csata és nemzeti költőnk, Petőfi Sándor halálának 175. évfordulójára szervezett megemlékezésen Szabó József, a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke köszöntötte a résztvevőket a Maros Megyei Múzeum, a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ – Petőfi Irodalmi Múzeum, valamint a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület nevében.
A román és magyar himnuszt követően dr. Tóth Ákos eljátszotta Az elindultam szép hazámból népdalt, őt Balázs Zsófia helyi diáklány követte, aki Petőfi-verset szavalt. Meghitt pillanatok következtek, a fúvószenekar méltóságos zenei aláfestése mellett a küldöttségek elhelyezték a kegyelet koszorúit a turulmadaras obeliszknél.
Az elmúlt 25 év hagyományának megfelelően a félegyháziak (Tóth Gyuláné, dr. Tarjányi József, Dávid László és Dávid Lászlóné) a helyi RMDSZ elnökével (Gál Ernő) a Petőfi-szobor talapzatára helyezték közös koszorújukat.
Elsőként Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke köszöntötte a megemlékezőket, őt követte Tóth Péter Lóránt Radnóti-díjas versmondó több részletben előadott műsora és dr. Tóth Ákos tárogatójátéka.
Ötvös József lelkipásztor, Ötvös Koppány Bulcsú igazgató, Szabó József elnök, Török Petra főigazgató, Péter Ferenc megyei tanácselnök a tervezett épületszárny helyén
Fotó: Vajda György – e-nepujsag.ro
Dr. Török Petra, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójának ünnepi beszédéből megtudhattuk, hogy megért a megújulásra a régi emlékhely. A magyar kormány által kiírt Nemzeti Kulturális Alap Petőfi 200 projekt keretében 190 millió forintot nyertek, ennek felhasználásával valóra válik a régi álom, hogy a Petőfi-emlékhely új keretek között működhessen, amely azzal kezdődött, hogy a Maros Megyei Múzeum átvette a Petőfi-emlékhely adminisztrálását.
A múzeumkert látványterve
Felújítják a régi emlékházat, és építenek mellé egy 100 négyzetméteres új múzeumi épületet, ezeket egy üvegfolyosóval fogják összekapcsolni. Megújul a múzeumkert is, pihenőhelyekkel, sétányokkal válik igazán az emlékezés helyévé a tömegsírok fölötti park, valamint felújítják az emlékművet is.
Dr. Hermann Róbert Széchenyi-díjas történész, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos parancsnokhelyettese a fehéregyházi csata történelmi előzményére hívta fel a figyelmet, amikor Ferenc József császár Varsóban az orosz cár segítségét kérte a magyar szabadságharc leveréséhez. A fejleményeket, a szomorú végeredményt ismerjük. A fehérvári csata súlyos magyar veszteséggel végződött, ebben az ütközetben tűnt el Petőfi Sándor. A hősök emlékére az emlékparkban állított obeliszk a második legnagyobb a pákozdi mellett.
Szabó József egyesületi elnök felidézte, hogy nem csupán a csata, Petőfi emléke, hanem az emlékhelyteremtők nevei is idővel történelmünk részeivé válnak. Azzá válik az emlékhely 25 évvel ezelőtti felújítása, az akkor elkészült tárlat és az ezreket megmozgató Petőfi-szobor avatása, Kiskunfélegyháza adománya.
A szoborállítás körülményeire Tóth Gyuláné, az Országos Petőfi Társaság elnökségi tagja, az akkori Petőfi Emlékbizottság ügyvezető elnöke emlékezett.
„…Úgy mentem el innen, mint kisgyermek…” (Félegyháza)
„…Ott essem el én, A harc mezején…” (Fehéregyháza)
Tóth Gyuláné Illyés Gyula szavaival köszöntötte a megjelenteket 250 éves városunkból, Kiskunfélegyházáról: „Dörmögj testvér egy sor Petőfit, köréd varázskör teremtődik.”
Összegezte, hogy az előtte szólók már beszéltek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc sikereiről, bukásáról, a 175 évvel ezelőtt történtekről. Ma egy 25 évvel ezelőtti eseményre is emlékezünk, hívta fel a jelenlévők figyelmét. Kiskunfélegyháza főterén már több, mint 100 éve áll az a Köllő Miklós alkotta monumentális Petőfi-szobor, amelyet 1897. július 31-én az itt álló turulmadaras emlékművel együtt nagy, országos ünnepség keretében avattak fel. Köllő Miklós Petőfi-szobrának mindössze 19 évet engedélyezett a történelem a segesvári várban.
Az 1916-os háborús események során a szobrot Budapestre menekítették, majd Vass József vallás- és közoktatásügyi miniszter határozata alapján az ércszobrot Félegyháza főterén állították fel.
1997. július 31-én városunkban országos rendezvényen emlékeztek a város lakói a 75 éve felállított szobornál Petőfi Sándorra. Az eseményen részt vettek Segesvár és Fehéregyháza küldöttei is, akik megfogalmazták, hogy szeretnék a szobrot visszakapni. Az akkori polgármester, néhai Ficsór József és az emlékbizottság olyan ígéretet tett, hogy 1999-re egészalakos Petőfi-szoborral kárpótolja a kérelmezést.
Országos és nemzetközi gyűjtés indult. A szobor elkészítésére a város Máté István csongrádi szobrászművészt kérte fel. Megmozdult az anyaország, Erdély és a világ magyarsága. A szobor elkészült, 25 éve itt hirdeti a Múzeumkertben, hogy Petőfi szelleme él.
Amikor Tóth Gyuláné megkapta a mai napra szóló felkérést, különös érzés fogta el. Ügyvezető elnökként részese lehetett a Máté-féle szobor Stein Ernő atya áldása utáni útnak indításának és Fehéregyházára kísérésének. 1999. július 20., reggel 7 óra, Nagylak határállomás – egykori félegyházi diákok segítségével 5 percig tartott a vámolás és a hivatalos iratok elkészítése. A román oldalon fehéregyházi és segesvári küldöttség várta a szobrot. Aradon ünnepség keretében fogadták és búcsúztatták a szobrot. Fehéregyházáig minden településen zúgtak a harangok, az út mentén emberek sokasága. Virágokkal halmozták el a szobrot szállító autót.
Este 10 órára értek ide a Múzeum előtti térre. Sok-sok román és magyar, idős és fiatal várta a Petőfi-szobor megérkezését. Megható pillanatok. A szobrot a mai helyén állították fel, majd július 31-én többezres tömeg részvételével felavatták. A mellette lévő táblán található a főbb támogatók névsora.
Azóta sokszor megfordult Tóth Gyuláné itt, Fehéregyházán és elsősorban azok a gondolatok fogalmazódtak meg benne, hogy amikor egy Petőfi-szobor születik vagy újraállítják, egy szűkebb vagy tágabb közösség álma valósul meg.
Felhívta a figyelmet: „Ma emlékezünk. Emlékezünk öt olyan kiváló magyar emberre is, akik már nem lehetnek itt közöttünk. A petőfisek nagy közössége ismét csökkent. Ficsór József, Kiskunfélegyháza akkori polgármestere, Petőfi megszállott tisztelője, Mester Gyula, a szoborállítási ünnepség motorja, Máté István szobrászművész, Palásti Gábor kőfaragó mester és Gábos Dezső, a Fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke.
Hiszek, hiszünk abban, tartozzunk bármilyen nemzethez, országhoz, városhoz, emlékbizottsághoz, intézményhez, hogy egy ország, egy nemzet, egy kis közösség addig él, amíg vállalható értékekkel tudja felvértezni a majdani visszaemlékezőket, míg az anyagi szegénységgel szembe tudja állítani a hit, az együvé tartozás gazdagságát. Hiszem, hogy ez ma, július 28-án itt a Múzeumkertben újra sikerült.
Kedves Emlékezők!
Városunkból, a Petőfi Sándor Emlékház udvaráról hoztam egy marék földet ide a tömegsírra. „A kezdet és a vég.”
Ezután Tóth Gyuláné szétszórta a 400 elesett 48-as hős sírjára a Petőfi lábnyomát őrző, félegyházi földet.
Beszédét az alábbiakkal fejezte be: „A közösségérzés kifejezéseként Reményik Sándor gyönyörű soraival kívánok mindannyiunknak további szép emlékezést:
„Itt, vagy Körös partján,
vagy a Tátra tövén,
csöndes őrhegyen,
vagy Amerikában,
szétszórva százfelé, a végtelen világba,
mi együtt vagyunk,
s egymás felé fut szíveinknek álma.”
Legyen áldás ezen az emlékhelyen, a Petőfi-szobron, minden kedves jelenlévőn és a majdan ide zarándoklókon. Köszönöm, hogy meghallgattak. Isten áldja meg mindannyiukat!”
Domonyi László polgármester, a kiskőrösi delegáció vezetője a szülőváros üzenetét tolmácsolta. Az emlékhely felújításával kapcsolatos fejleményekről Ötvös Koppány Bulcsú, a Maros Megyei Múzeum igazgatója számolt be.
Fotó: Vajda György – e-nepujsag.ro
Befejezésül Török Petra, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója és Péter Ferenc, Maros megye tanácselnöke Ötvös József református lelkész áldása mellett elhelyezték az új múzeumépület alapkövét.
Szokásainkhoz híven, befejezésül a fúvós zenekar kíséretében közösen elénekeltük a székely himnuszt.
Dr. Tarjányi József
