Végleg letette Pityu a kamerát
Képgaléria
Érdeklődése a rádiózás és televíziózás iránt már gyermekkorában kialakult. Szenvedélyesen hallgatta a rádiót, szinte „személyesen ismert” minden bemondót, műsorvezetőt, de ugyanezzel az aktivitással követte a televíziós műsorokat is.
Törekvéseiből adódóan logikusan következett, hogy 1991-ben, középiskolai tanulmányait befejezve azonnal csatlakozott a megalakult félegyházi televízió és rádió munkájához. Mindkettőnek hasznos, nélkülözhetetlen tagjává vált. Kitűnő orgánuma, felkészültsége, szellemes műsorvezetése rövid idő alatt népszerűvé tette a Sirius Rádió hallgatói körében.
Hangját persze hallhatták a Kiskun Tv nézői is, de abba a háttérmunkába, amit a műsorok megjelenésének minőségéért tett, már kevesen láthattak bele. A filmek szerelmese és gyűjtője a mai napig is. A filmeket nem csupán sztorijuk alapján értékelte, hanem nagy figyelemmel volt a képi megoldások iránt is. Ezt a tapasztalatát jól hasznosította a televízióban operatőrként, vágóként, adásrendezőként. Szinte felsorolhatatlan, hogy mennyi híradó gyártásában működött közre, mennyi magazinműsornak volt operatőre, vágója. Tehetségének köszönhetően minden közösségben elismerték és nagyra értékelték munkáját kollégái, akikkel minden esetben emberi munkakapcsolatot alakított ki. Ami legalább ennyire fontos, hogy szerették a rádióhallgatók és a televíziónézők egyaránt. Munkája során eljutott és dolgozott más média-műhelyekben is. Rádiózott Kecskeméten, Nagykőrösön, megismerte a Magyar Rádió stúdióit, több országos televízió műhelytitkait, de a szíve mindig visszavonzotta Félegyházára, az itteni közösséghez, amit halála pillanatáig elkötelezetten szolgált. László István Ferencet áldozatos munkájáért 2018-ban Elismerő Oklevél kitüntetésben részesítette a képviselő-testület.
Pityu 2014 óta erősítette a Félegyházi Közlöny csapatát, hírszerkesztőként. De sokkal több volt ő mindannyiunk számára: biztonságot adó háttérbázis. Nem szeretett a figyelem középpontjában lenni, de mindig ott volt, ha szükség volt rá. Akkor is, ha választ kellett keresni egy kérdésre, és akkor is, ha az autót kellett bebikázni…
Megrendülten ülünk az első – ahogy te nevezted – stábülésen nélküled. Ki-ki a saját, megszokott helyén. Csak te hiányzol, meg a csöndes figyelmed, a folyton röpködő fanyar szóvicceid. Azelőtt mindig te érkeztél elsőként. Mire mi, többiek befutottunk, a helyiséget már kávéillat töltötte meg, a laptop készenlétben világított, a friss meghívók, levelek az asztalra készítve vártak. Mert te már mindent előkészítettél. Maga voltál a szolgálat. Csupa nagybetűvel. Repülj végre szabadon!
László István Ferencet Kiskunfélegyháza Város Önkormányzata saját halottjának tekinti.
