Kalandozások a Móra-udvar mesekertjében

Bármilyen gyorsan változik is körülöttünk a világ, megismerésének lehetőségei életünk kezdetét illetően ősidők óta változatlanok. Az emberi természetből, a gyermeki szükségletekből adódóan ma is a játék és a mese a világban való elsődleges eligazodás két alapvető eszköze. A kisgyermek a játék segítségével sajátítja el szűkebb és tágabb környezetének kultúráját s lesz képessé arra, hogy – a tapasztalati valóság elemeinek saját érdekei szerinti átrendezésével és átlényegítésével – az ismeretlent a maga számára ismerőssé tegye. De a mesére is szükség van a világban való tájékozódni tudáshoz, mert az ember mintakövető lény, a (ki)talált történetekben megjelenő morális hagyomány pedig a pozitív hősök által képviselt minták követésére késztet, miközben eligazodni is segít olyan erkölcsi kategóriák között, mint amilyen a jó és a rossz, a helyes és a helytelen vagy az igaz és a hamis.

Játékkal és mesékkel hívta kalandozásra Móra Ferenc világában a gyerekeket szeptember 14-én a Móra-udvar – mesekert egész napos családi rendezvénye. No meg persze számos egyéb programmal, hiszen a fő szervező Móra Ferenc Társaság ezúttal is a társintézményekkel, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesülettel, a Kiskun Múzeummal és a Petőfi Sándor Városi Könyvtárral együtt gondoskodott arról, hogy a gyerekek a számukra vonzó módon ismerkedjenek egy örök értékeket hordozó világgal. S lehet-e izgalmasabb forma, mint az előző két megismerési mód, a játék és a mese összekapcsolása? Mert amikor a mesélő játékba hívja a gyerekeket, azok részeseivé válnak a történetnek, közös (inter)akció eredményeként együtt hozzák létre azt, nem kívülről szemlélve, hanem belülről megélve minden cselekménymozzanatot.

Játék és mesélés együtt alakította az idei mesekertet a házigazda, Gulyás László vándormuzsikus biztos kezű irányításával. Az egymást váltó meseadaptációk, Majoros Ági Bábszínháza, a Kalimpa Színház, a Kereplő Színház, a MárkusZínház nagy mértékben építettek a gyerekek játékszeretetére és együttműködésére, s bizonyították azt is, hogy a mesék – eredetüktől, koruktól, nyelvezetüktől, stílusuktól függetlenül – a jó, a szeretet, az igazság, a becsület legyőzhetetlenségét hirdetik, és mintát, útmutatást adnak a világban történő eligazodáshoz olyan megkerülhetetlenül fontos kérdésekben is, mint a szeretet, a türelem, a megbocsátás, az elfogadás, az önzetlenség vagy az önuralom szerepe az ember életében.

Jól támogatták az interaktivitásra építő alapelképzelést a közművelődési egyesület és a városi könyvtár programjai. A Csorbóka könyvkereskedés nemcsak Móra műveit ajánlotta olvasásra, de az íróval kapcsolatos játékos tesztek, totók és fejtörők kitöltésére is helyet adott az érdeklődőknek. A jó megfejtések jutalmazása most sem maradt el, amelynek változatos formái – a hagyományos lekvároskalafantyú-kínálás mellett – az egyesület tagjainak kreativitását dicsérik. Nem kevésbé voltak ötletesek a könyvtár ajándékai. Akik ugyanis éltek a lehetőséggel, hogy vásároljanak a használt könyvkincseket rejtő polcokról, értékes nyereményjátékon vehettek részt, amely még a választás örömét is megadta a szerencséseknek. Ha valaki a kreativitását is próbára akarta tenni, az elkészíthette a nap sztárját, a saját kislibáját a színezőasztaloknál.

Más módon kapcsolódott össze játék és történetmondás azon a Kiskun Múzeum által szervezett sétán, amelyen a kifejezetten barátságtalan időjárás ellenére is nagy számmal vettek részt az érdeklődők. Ők a 250 éves város jellegzetes helyeit, tereit érintve Mészáros Márta múzeumigazgatótól arról hallhattak történeteket, hogyan alakult ki és miként formálódott át az egyes színhelyek képe az elmúlt negyedszázad alatt. Olyan kérdésekre kaptak válaszokat többek között, hogy hogyan lett a főút melletti valamikori gyalogpiacból a város főtere; hogyan változott az idők során a városháza és a Szent János tér képe; hogy alakult ki a vasúti főutca, a mai Kossuth Lajos utca; milyen családok laktak azon a téren, amely most Móra Ferenc nevét viseli; hogyan lett az Iparosok utcájából Jókai utca; milyen épületek láthatók a város legfiatalabb köztere, a Kőfaragók tere hatalmas falfestményén. Az utolsó szakaszon a Constantinum épületének sarkánál az Ótemplom és a köré épült első temető története elevenedett meg, majd a félegyházi iskolák gazdag múltjának egy-egy részletébe kaptak betekintést az érdeklődők. A séta a Kiskun Múzeum múltat és jelent egyaránt sajátosan reprezentáló épülete előtt ért véget.

Vannak történetek – legyenek azok valósak vagy kitaláltak –, amelyek segítenek tájékozódni a világban, példát állítanak, útmutatóul szolgálnak a nehéz, megoldásokért kiáltó helyzetekben. Ha a didaxis kényszere nélkül, a játék természetes közegében szólalhatnak, jelenítődhetnek meg, akkor is tiszta, világos értékrendet közvetítenek sajátszerű világteremtésükkel. Ezt példázták a Móra-udvar – mesekert 2024-es programjai is.

Dr. Luchmann Zsuzsanna