Fegyverropogás nélküli ’56 Félegyházán
Képgaléria
Az október 22-i városi megemlékezés előestéjén a forradalom előtti és alatti Félegyházáról, a félegyházi forradalmárok tettiről és sorsuk beszélt Magony Ádám Hunor, a Kiskun Múzeum munkatársa. Előadásában felelevenítette a fővárosi eseményeket, kitérve az egypártrendszerre, a megállíthatatlan államosításra, a mezőgazdaság kollektivizálásra, valamint Sztálin és Rákosi Mátyás személye körüli kultuszra. Elmondta azt is, hogy a forradalom lángját a szegedi egyetemisták lobbantották fel, akik Budapestre utazva a Műegyetemen olvasták fel követeléseiket. A fiatalok egy újabb március 15-ben és a vér nélküli forradalomban bíztak.
A félegyházi diákság kapcsán arról is beszélt, hogy a városban 5 általános és 4 középiskola, valamint 3 diákotthon működött. Félegyházát október 21. és 24. között a bizonytalanság jellemezte, a lengyel események hatására a városban is elrendelték a biztonsági intézkedéseket, a városba vezető utak lezárták és szigorú ellenőrzésen esett át az, aki a városba be akart lépni, vagy elhagyni. Az ávósok figyelmeztették az értelmiségieket, hogy ne is próbálkozzanak tüntetés vagy felkelés szervezésével, és 5 páncéltörő löveget hoztak a városba.
Október 25-e az ész és szív csatájának napja: a Petőfi Sándor Gimnázium diákjai az órák közötti szünetekben a Szabad Európa Rádiót hallgatva tájékozódtak a fővárosi eseményekről, amiknek hatására Fekete Pálban és diáktársaiban felmerül egy tüntetés gondolata.
Az előadásból az is kiderült, hogy október 26-án lépett Félegyháza is a tettek mezejére, a Gépgyár és a Bányászati Berendezések Gyár dolgozói sztrájkba kezdtek és eltávolították a Rákosi-címert a gyárépületekről. A gimnázium diákjai is összegyűltek az iskolaudvaron, de tüntetést nem tartottak. A városi munkások azonban délutánra tüntetést szerveztek, ami tettlegességig fajult: a pártháznál két kommunistát nyilvánosan felpofoztak.
Október 27-én a város egyként mozdult meg. A gyülekezési tilalom ellenére a diákság és a tüntetők összefogva szimpátia tüntetést tartottak, és a Kossuth utcán vonultak végig a Petőfi-szoborig. Ugyanezen a napon megalakították a Városi Bizottságot, a Pedagógus Forradalmi Bizottságot és az ideiglenes Munkás-Paraszt-Értelmiségi és Katona Tanácsot. Délutánra azonban szétverték a tömeget, és az utcákon folyamatosan járőröztek a rendőrök, figyelmeztető lövéseket adva.
Az események október 29-én is folytatódtak, megalakították a munkástanácsokat, a Petőfi Gimnázium Diáktanácsát és a Nemzetőrséget, október 30-án pedig a végleges Városi Bizottságot és a Forradalmi Katona Tanácsot.
November elsején és másodikán a fő esemény a népszerűtlen rendőrök eltávolítása volt, és 50 diákot oktattak ki fegyverhasználatra. A fővárosi és kecskeméti helyzethez hasonlóan végül november 5-én éjszaka az oroszok városunkat is megszállták, szerencsére fegyverropogás nélkül.
A Kiskun Múzeum munkatársa a forradalom utáni Félegyházáról azt is elmondta, hogy a város lakossága ellenségesen fogadta a Kádár-rendszert, nemtetszésüket röpcédulák, röplapok terjesztésével fejezték ki, és a diákok folyamatosan sztrájkoltak. A forradalom következményei kapcsán azt is kiemelte, hogy a fiatalság továbbra is veszélyforrást jelentett, ezért hosszabb iskolai szüneteket tartottak, hogy ne tudjanak szervezkedni.
A városban 105 főt hurcoltak meg, nagyobb részben értelmiségieket, mezőgazdasági dolgozókat és ipari munkásokat.
Az ’56-os félegyházi események résztvevői közül kiemelte Czakó József gépgyári munkást, Tarjányi Ágoston énektanárt, Fekete Pál iskolai DISZ-titkárt, Eszik Alajost, aki a nemzetőrség munkájában vett részt, dr. Mezősi Károly középiskolai igazgatót és Szlabóczky Emil gimnáziumi rajztanárt. Szinte valamennyiüket 1957-ben letartóztatták és börtönbüntetéssel, valamint pénzbírsággal sújtották.
Előadása zárásaként a 2016-ban avatott félegyházi emlékhelyet említette, majd a Móra Ferenc Gimnázium tanulói adták elő saját megzenésített ’56-os versüket.
G.E.
Fotó: Fantoly Márton
