Dr. Julesz Miklósra emlékeztek
Képgaléria
A megjelenteket Kállainé Vereb Mária, az egyesület elnöke köszöntötte. Megtudtuk, hogy a helytörténeti előadás anyagát Mayer László, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület tagjának, nyugalmazott középiskolai tanárnak köszönhetjük, aki 10 éven át kutatta a Kossuth-díjas orvos, belgyógyász, endokrinológus életét. Köszöntötte dr. Tarjányi Józsefet, az egyesület tiszteletbeli tagját, aki kezdeményezésére került a helyi értéktárba dr. Julesz Miklós munkássága. Kállainé Vereb Mária örömmel üdvözölte a megjelentek között dr. Julesz Miklós fiát, professzor emeritus dr. Julesz Jánost. Az eseményen dr. Kóbor Jenő egyetemi docens is megjelent.
Az előadás bevezetőjében dr. Tarjányi József elmondta, hogy 1944-ben Kiskunfélegyházáról 269 férfit, 341 nőt és 373 gyermeket hurcoltak el Auschwitzba, köztük dr. Julesz Miklós édesapját, édesanyját, és testvéreit: Zsófiát és Józsefet. A folytatásban kitért a család gyökereire, az elődökre, majd dr. Julesz Miklós életrajzát ismertette.
A doktor 1904-ben Kiskunfélegyházán született és 1972-ben, Szegeden halt meg. Középiskolai tanulmányait a Kiskunfélegyházi Városi Katolikus Főgimnáziumban kezdte meg az 1913-1914-es tanévben. Bizonyítványa mindvégig kitűnő volt, így vagy tandíjmentes volt, vagy valamely alapítvány kamatait kapta. Az 1920-21-es tanévben érettségizett, majd általános orvosi oklevelet szerzett 1927-ben, Budapesten, amit később belgyógyászati szakképesítéssel egészített ki. Budapesten gyógyított és rövid ideig Párizsban is végzett endokrinológiai kutatásokat. 1936. május 10-én, Szegeden házasságot kötött dr. Winkler Erzsébettel. 1943-ban megszületett fiuk, János. Munkaszolgálatra vezényelték, majd 1944-ben a nyilas hatóságok a buchenwaldi, majd később az ohrdrufi koncentrációs táborba deportálták, ahonnan 1945-ben tért haza. Az itt szerzett élményeit 1971-ben adta közre Kirándulás a pokolban című dokumentumregényében. 1945-ben a Budapesti Tudományegyetem I. számú belklinikájának tanársegédévé, később adjunktusává nevezték ki, 1947-ben pedig magántanári képesítést szerzett az endokrin betegségek gyakorlati diagnosztikája tárgykörből. 1951-től docensi, 1956-tól egyetemi tanári címmel oktatott tovább az immár önállósult Budapesti Orvostudományai Egyetemen. 1958-ban felajánlották számára a Szegedi Orvostudományai Egyetem belgyógyászati tanszékvezetői széket, s haláláig irányította a tanszék munkáját. Ezzel párhuzamosan 1958–1959-ben az egyetemi II. számú, majd 1959-től haláláig az I. számú belgyógyászati klinika igazgatói feladatait is ellátta. 1972. október 18-án hunyt el, a Szegedi Izraelita temetőben nyugszik, sírja 2006 óta védett.
Z. A.
