Megható emlékest a Földrajzi szabadegyetemen: Ágota emléke tovább él
Ágota, aki maga is földrajztanár volt, életének minden pillanatában lelkesedéssel fordult a természet szépségei felé. Házassági évfordulójuk alkalmából egy különleges osztrák túrát terveztek, azonban a Schareck csúcsáról való visszaút tragikus véget ért. Az előadás nemcsak a földrajzi érdekességeket mutatta be, hanem Zoltán fájdalmát és az emlékek súlyát osztotta meg az egybegyűltekkel.
Az est bensőséges hangulatát Ágota személyes tárgyai tették még megrendítőbbé. Ott volt a hátizsákja, amelyet utolsó útjára magával vitt, valamint iratai, kulacsa – mindaz, ami őt idézte vissza. Zoltán megrendítő őszinteséggel mesélt a balesetről és az azt követő fájdalmas időszakról. Szavai túlmutattak a veszteségen: az élet törékenységére és a közös pillanatok értékére hívták fel a figyelmet.
Az előadás végén egy megható diavetítéssel zárult az este: boldog, nevetéssel teli képek elevenítették fel Ágota és Zoltán közös életét, utazásaikat, felfedezéseiket. A képek között ott volt az utolsó közös túra néhány pillanata is – emlékeztetve a vendégeket, hogy a szeretet és a közös emlékek soha nem múlnak el.
A közönség könnyes szemmel búcsúzott az előadástól, és talán mindannyian magukkal vitték Zoltán üzenetét: – Az emlékeink és a szeretet, amit megosztunk, örökké továbbélnek azok szívében, akik igazán fontosak számunkra.
Ez az este nem egyszerűen a Földrajzi Szabadegyetem következő állomása, sokkal inkább egy szeretett ember földi életének méltó ünnepe volt.
V. B.