Kiskunfélegyházán nyugszik a magyar méhészet egyik úttörője
Boczonádi Szabó Imre 1847. november 9-én született Kiskunfélegyházán, és 1933. február 4-én hunyt el Újpesten. Magyar színészként, dal- és zeneszerzőként, valamint a hazai méhészet úttörőjeként vált ismertté. Életét és munkásságát a művészet és a gyakorlati újítások kettőssége határozta meg.
1873-ban a budapesti, majd 1875-ben a kolozsvári Nemzeti Színház színpadán tűnt fel, 1895 és 1905 között pedig a budapesti Operaház tagjaként alkotott maradandót. Zeneszerzőként is ismertté vált: többek között Endrődi Sándor kuruc nótáinak megzenésítésével szerzett hírnevet, és 1906-ban az ő dallamai kísérték haza Rákóczi Ferenc hamvait.
A színházi és zenei pálya mellett 1885-től kezdett méhészkedni. Fejlesztései a 20. század elejére forradalmasították a magyar méhészetet. Elterjesztette a nagy keretes kaptár használatát, bevezette a felső kijárókat, és a vándorméhészkedés úttörőjévé vált. A hazai méhészek máig az általa kijelölt úton haladnak.
Boczonádi nemcsak gyakorlati újításokkal, hanem írásaival is gazdagította a szakmát: méhészeti cikkeket, könyveket írt, és 1904-ben megalapította a Méhészet című szaklapot, amely a magyar méhészeti közösség meghatározó fórumává vált.
Szabó Sándor félegyházi méhész elmondta, hogy Boczonádi születésének évfordulója alkalmából gyűltek össze. Bár ez alkalmi megemlékezés volt, hagyományt szeretnének teremteni belőle – tette hozzá Laczi János kerekegyházi méhész. Szabó elmondta továbbá, hogy Boczonádi sírja az alsó temetőben található, és mindenszentekre rendbe hozták, hogy méltó módon emlékezhessenek meg róla.
Laczi János kiemelte, hogy a megemlékezést azért tartották fontosnak, mert Boczonádi életművét sokan nem ismerik. Bár a nevét sokan említik, a mögötte álló személyt kevesen ismerik igazán.
A megemlékezés után a résztvevők jó hangulatú beszélgetést folytattak, és megosztották egymással tapasztalataikat és gyakorlataikat.
B.D.
