Deme Lajosné 95. születésnapját ünnepelte
Képgaléria
Julika néni 1929. november 24-én látta meg a napvilágot Szegeden, ám gyermekéveit Kiskunfélegyházán töltötte. Édesanyja harisnyakötőként és szemfelszedőként dolgozott, míg édesapja cipészként és csizmadiaként kereste a kenyerét. Egyetlen öccse 1934-ben született, de tíz éve elhunyt. Kiskorában a Jókai utcai óvodába járt, majd az egykori zárda épületében folytatta tanulmányait. Bár szigorú édesapjára emlékszik, szülei gondoskodását szeretettel idézi fel. Gyermekkorát a környékbeli gyerekekkel való önfeledt játék tette színessé, míg a háború árnyékot nem vetett a boldog mindennapokra.
A háború vihara Julika nénit Budapestre sodorta, ahová édesapja húga vitte magával. Az út viszontagságait egy vasutas jóindulata tette elviselhetőbbé, aki egy tehervagonban talált számukra helyet. Budapesten élte át a háború borzalmait, majd nagybátyjával, más menekültekkel és egy hűséges kutyával együtt elindultak vissza Félegyházára. Egy hétig gyalogoltak, éjszakánként tanyákon kerestek menedéket. Az út emlékei között a kutya hűsége és gondoskodása különösen élénken él benne, hiszen mindig annak a közelében aludt, aki leginkább fázott.
A háború után néhány évet Félegyházán töltött, de visszavágyott a fővárosba. Szövőnőként helyezkedett el, majd 1952-ben férjhez ment egy katonához. Budapesti életüket azonban fel kellett adniuk, amikor egy beteg rokon ápolása miatt visszaköltöztek Félegyházára. Férje a helyi gépgyár igazgatójának sofőrje lett, ám miután a gondozott rokon elhunyt, házasságuk is véget ért. Julika néni az ápolásért kapott házat öccsének adta, és új életet kezdett.
Félegyházán a vasgyár kultúrházában dolgozott, emellett vendéglátással és büfék üzemeltetésével foglalkozott. Később elvégezte a vendéglátóipari iskolát. Második férjével, Deme Lajossal 1964-ben találkozott, házasságuk 22 boldog évig tartott, egészen 2003-ig, amikor Julika néni megözvegyült. Gyermekük nem született, de öccse családja és barátai mindig számíthatnak rá.
A tanulás iránti elkötelezettsége élete végéig kitartott: elvégezte a fűszer- és csemegekereskedő szakot is. Férjével gyakran utaztak, és sok szép élményt gyűjtöttek közösen.
A születésnapját családja körében, egy helyi vendéglőben ünnepelte meg, ahol a nevetés és az öröm töltötte be a teret. A család szeretete és gondoskodása mellett Julika néni élete példaértékű mindazok számára, akik tisztelik az életerőt és az emberi kitartást.
V. B.
