125 éve őrzi Kossuth emlékét a városházi festmény
A mai napig elevenen él a félegyháziakban Kossuth Lajos tisztelete és szelleme. Emlékét nemcsak iskola, utca és szobor őrzi, hanem egy egészalakos olajfestmény is, amelyet maga Kossuth Ferenc leplezett le 125 évvel ezelőtt, a régi városháza közgyűlési termében. Utazzunk most vissza az időben, és elevenítsük fel mi is történt pontosan!
Seres Juditnak, a Petőfi Sándor Városi Könyvtár munkatársának köszönhetően a korabeli sajtó híreiből, beszámolóiból szemezgethetünk. A Félegyházi Hirlap 1899. csütörtök, augusztus hó 17. napi számában így ír dr. Holló Lajos felajánlásáról: „Tegnap, kedden tartotta meg képviselőtestületünk havi rendes közgyülését. (…) Másodiknak dr. Holló Lajos országos képviselőnk szólalt fel, s inditványt tett, hogy ő Kossuth Lajos hazánk nagy fia arczképét a közgyűlési terem részére megfesteti, csupán arra kéri a közgyülést, hogy azt a terem falára függesztesse ki. Indoklásában felemliti dr. Holló Lajos, hogy az ország számos helyén törvényhatóságok és egyéb hivatalokban Hazánk nagyjainak keretekben foglalt arczképeivel majdnem mindenütt találkozni, illő, hogy a mi közgyülési termünkből se hiányozzék a szólás szabadság kivivójának: Kossuth Lajosnak az arczképe. A közgyülés az inditványt egyhangulag elfogadta.”
Dr. Holló Lajos az egészalakos, díszmagyarba öltöztetett Kossuth-portrét Ábrányi Eördög Lajos neves portréfestővel készíttette el, és december 8-án ünnepi közgyűlésen leplezték le.
A korabeli sajtóból az is kiderül, hogy a december 8-i díszközgyűlést dr. Szerelemhegyi Károly polgármester nyitotta meg, majd dr. Fazekas Kálmán ünnepi beszédben méltatta a nagy hazafi érdemeit. Ezt követően Kossuth Ferenc szólt a közgyűléshez.
„A közgyűlési terem és a melléktermék zsúfolásig megteltek, sőt, még a folyosón és lépcsőházban is szorongott az érdeklődők nagy tömege. Hölgyek is szép számmal jelentek meg az ünnepélyen. A diszközgyülést Szerelemhegyi Károly polgármester nyitotta meg. Üdvözölve a képviselőket és vendégeket, röviden vázolta, hogy a mely nép megfeledkezik nagy fiairól, az önmagát sem tudja becsülni s nem érdemli meg a jövőt. Jelezve, hogy a közgyűlésnek a Holló Lajos által ajándékozott Kossuth kép leleplezésén kívül egyéb tárgya nincs, felkérte Fazekas Kálmánt az ünnepi beszéd megtartására. Fazekas Kálmán emelkedett fel ezután szokott helyéről s ünnepies hangon kezdte meg szónoklatát, melynek minden szava, minden mondata méltó volt a nagyférfiuhoz, kiről szólott. Gyönyörű bevezetés után Kossuth Lajos életét jellemezte megkapó színekkel első szereplésétől egész a Kerepesi temetőben levő sirig. Befejezésében elismerését és köszönetét fejezte ki Holló Lajosnak azon hazafias tényeért, hogy Kossuth képével meg nyitotta a közgyűlési terem „történelmi arczképcsarnokát”. (…) A gyűlés bezárása után Kossuth Ferencz állott föl s szép szavakban köszönte meg a meghívást s édesatyja titáni küzdelmeiről szólva, arra kérte a polgárokat, hogy tanácskozásaiknál tegyenek félre minden önös érdeket, minden személyi tekintetet. Tekintsenek Kossuth Lajos képére, arról azt olvashatják, hogy „semmit magunkért, mindent a közért!“ Első és legszentebb legyen előttünk hazunk és városunk érdeke. Kossuth beszéde után lassan oszlani kezdett a publikum. Szivében víve magával egy szép, hazafias ünnepély emlékét.” – számolt be az eseményről a Félegyházi Hirlap.
Kossuth-emlékek városszerte
A városháza dísztermében még ma is látható olajfestmény mellett további két különleges és értékes emléket őriz a város Kossuth Lajos kapcsán. 1848. október 6-án második toborzó körútja során Kossuth megállt városunkban is, s a félegyháziak emlékezete szerint a Hattyúház előtt mondta az elhíresült szavakat: „Üdvözlöm a csatákban megbarnult haragos kunokat!” A helyet, ahonnan Kossuth Lajos beszélt, ma egy emlékkő jelöli.
A szabadságharc bukása után száműzöttként Torinóban letelepedett Kossuth 1879. évi honosítási törvény miatt elvesztette volna magyar állampolgárságát. Ennek megakadályozására városok, községek választották díszpolgáruknak. Így 1886-ban Kiskunfélegyháza is tisztelete jeléül díszpolgárává választotta a „torinói remetét”. Kossuth Lajos a kitüntetést saját kezűleg írt, hosszú levélben köszönte meg, mely 1887-ben jelent meg a helyi lapokban. Ekkor a közgyűlés a város négy „nagyuccája” közül a Vasúti főutca nevét Kossuth Lajos névre változtatta. Az apró gyöngybetűkkel írott levelet ma is őrzik a Kiskun Múzeum gyűjteményében.
G.E.
Fotó: Fantoly Márton
