A vadgazdálkodás egyik alappillére a vad téli etetése
A tél kezdetére a bikák a párzási időszakban fellépő jelentős súly-, és tápanyagvesztést kénytelenek pótolni. Többek között ezt is segítik a megfelelő takarmányok kijuttatásával. A nőivarú, ivarérett egyedek testében már fejlődnek az embriók, magzatok. Számukra is kiemelkedően fontos, hogy megfelelő mennyiségű táplálék álljon rendelkezésre a vehemépítés kezdeti időszakában is.
A felkészülés időszakában magas kalóriatartalmú takarmányra van szükség, ezek közül a legismertebb a kukorica és a különféle gabonafélék.
Az etetésnek ugyanakkor más jelentős oka is van, pl. a vadkár megelőzése. A lefagyott területeken a vad nehezen jut élelemhez, nem tudja kikaparni, kitúrni azt. Így a viszonylag könnyebben hozzáférhető mezőgazdasági területeken kezd el károsítani.
Tehát a rendszeres, mindig azonos helyen történő etetése helyben tartja azt, így megelőzhető a vad elvándorlása is. Utóbbi már a vadászat szempontjából sem elhanyagolható szempont.
Szemes, szálas és lédús takarmányok kerülhetnek az etetőkbe, szénarácsokba. Fontos, hogy a takarmány jó minőségű legyen, tiszta és penészmentes, hiszen így elkerülhetőek a különféle emésztőrendszeri megbetegedések. Kerülendő a bennmaradt, csávázott, vetőmag kijuttatása.
Az etetők mellett a sózók elhelyezése is kiemelkedően fontos, mind az agancsfelrakás, mind a vehemnevelése miatt.
Továbbá ennek segítségével mérsékelhető a tavaszi nagy mennyiségű zöldtakarmány fogyasztása során fellépő hasmenés is. Jelentős a nátrium és különféle ásványi anyagok pótlásának szempontjából.
A sót tömbösítve célszerű kijuttatni, így elkerülhető a túladagolása és az esetleges szennyeződés.
Forrás: KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt.
Fotó: Szabó István
