„Magyarországon szírek vagyunk, Szíriában pedig magyarok”
Képgaléria
Widad rendkívül színes egyéniség, amihez bizonyára köze van az őt körülvevő rendhagyó családi közegnek is: apjával arabul, anyjával magyarul beszélnek, keresztény környezetben az iszlám vallásra épülő neveltetést kapott. Családja vegyesen tartja a magyar, arab, keresztény, muzulmán ünnepeket, és különböző nemzetek étkezési szokásait követi. Gyakran álmodik magyarul, arabul vagy angolul, társalgási helyzetekben különböző nyelveket vegyít. Számára ezek természetes tapasztalatok, amelyekre kapcsolatainak segítőjeként tekint.
– Hogyan telt a gyerekkorod?
– Sokat költöztünk ide-oda a két ország között, amikor kicsi voltam. Ez azt jelentette, hogy óvodába és iskolába is jártam mindkét helyen. Volt olyan évfolyam, amit teljesen Szíriában végeztem, nyáron pedig tanultam, hogy osztályozó vizsgát tegyek és Magyarországon folytassam a következő évfolyamot. Amikor év közben Félegyházán tanultam, akkor Aleppóban jártam nyári iskolába, és ez egészen 2011-ig ment így, amikor a háború miatt végleg ott kellett hagyni az otthont.
– Létezik olyan számodra, hogy itthon és otthon?
– Igen, mindkettő létezik. Két öcsém és egy húgom van, akikkel sokat beszélgetünk erről a furcsa kettősségről. Magyarországon szírek vagyunk, Szíriában pedig magyarok. A két világ nagyon különbözik, de számomra mindkét részem ugyanolyan fontos. Felnőve mindez sok nehézséget jelentett, de sohasem akartam másmilyen lenni. Az identitás keresése nem könnyű, és bár a kettősség sokszor kihívás volt, mára előnnyé vált, különösen a nemzetközi munkám során. Az arab diplomaták például kifejezetten értékelik, ha az anyanyelvükön szólítom meg őket.
– Mit jelent neked a magyar kultúra?
– Amióta az eszemet tudom, a magyar kultúra szerves része az életemnek. Gyerekkoromtól kezdve mesemondó versenyekre jártam, hagyományőrző közösség vesz körül, hiszen 20 éve néptáncolok, és nagy fogyasztója vagyok a magyar irodalomnak is. A népi ének, népzene és az ezzel járó néprajzi tudás mind formálták a világnézetemet. Számomra nagy élmény a húsvéti locsolkodás, a betlehemezés, ahogyan a májusfa állítás és a téltemetés is. Szeretem, amikor viseletbe öltözhetek a táncos társaimmal, és végigvonulhatunk népi zenekarral, énekelve a főutcán, egy-egy táncos megállóval fűszerezve. Nehéz egy dolgot kiemelni, hiszen nagyon gazdag kultúránk van. Fontosnak tartom, hogy a 21. századnak megfelelően legyenek átültetve és ezzel tovább éltetve tradícióink.
– Ért valaha megkülönböztetés a származásod miatt?
– A migrációs hullám idején Magyarországon nem volt könnyű arabnak lenni. Akkor kaptam a legtöbb bántást, és dühös lettem. Elhatároztam, hogy edukálni fogom az embereket, mert fontos, hogy nyitottabbak legyünk. Ekkor alakult ki bennem a diplomácia és az érdekképviselet iránti elkötelezettség. A művészet pedig tökéletes eszköze az önkifejezésnek és az üzenetek közvetítésének. Nem tudom egy pillanathoz kötni, de folyamatosan olyan impulzusok értek, amelyek megerősítettek abban, hogy ez a feladatom. Nyitott szemmel jártam, és jöttek a lehetőségek, amik elvezettek az ENSZ-hez.
– Szíriai gyökerekkel hogyan látod a két kultúra közötti párhuzamot, hogyan éled meg a keveredést a mindennapi életedben?
– Mindkét nép nagy hangsúlyt fektet a család és a közösség fontosságára, központi szerepet szán a vendégszeretetnek és a színes gasztronómiának. Gazdag történelmi és művészeti hagyományokkal rendelkeznek, értékelik az érzelmek kifejezését a művészetekben, az ünnepeket és rituálékat a közösségi összetartozás szolgálatába állítják. Bár a magyar és a szíriai kultúra sok tekintetben eltérő, több közös vonást találhatunk közöttük, mint azt első ránézésre gondolnánk…
V. B.
Fotók: Brimo Widad
