Élő példaképeink – dr. Réczi László

Nem azon, hogy megkapta az elismerést. Hanem azon, hogy csak most.

Az 1971-es szófiai vébén volt újonc, nem az egyetlen, hiszen hét szerepelt a tíztagú kötöttfogású csapatban. Közülük Hegedüs Csaba aranyat, Doncsecz József bronzot nyert; a már nem újonc, olimpiai bajnok Varga János pedig az első fordulóban elszenvedett tusvereség után bámulatos küzdelemben verekedte fel magát a dobogó harmadik fokára. Réczi a 62 kilóban negyedik lett, bizonyos értelemben áldozataként annak, hogy a bolgár Georgi Markov nyakába akaszthassák az aranyat a szófiai Vaszil Levszki stadion harmincezer nézője előtt.

1973-ban a teheráni vébén kezdődött a bronzkorszaka, harmadik lett három világ-, egy Európa-bajnokságon és a ’76-os montreali olimpián. Mindvégig több volt benne, és ez abból is kiderült, hogy egyik-másik versenyen a hármas döntőben hol a későbbi arany-, hol a későbbi ezüstérmest verte meg, mégis harmadik lett.

1977-ben elutaztam a göteborgi világbajnokságra. De ez külön történet. A Népsportban az volt a rend, hogy aki olimpiáról tudósít, az a következő évben nem utazik Nyugatra. Miután ’76-ban voltam Montrealban, Göteborg elúszni látszott. Pedig Laci megnyeri! – túráztattam magam.

Hogy miért voltam ebben annyira biztos? Mert éveken át végignéztem, hogyan építi a birkózását a mesterével, Hajdu Imrével, hogyan kerítik be lépésről lépésre a legnagyobb ellenfelet, a lengyel Lipient. Laci elszánt volt. És bölcs. Nem akadt olyan pesti nagy klub, amelyik ne csábította volna. De ő maradt félegyházi. Sillai László példája lebegett előtte, aki világbajnokként sem hagyta el Győrt. A fővárosban a sok nagy egyike lett volna, otthon viszont A Bajnok. Kiskunfélegyháza Lacinak is többlet erőt adott.

Szegény feleségem szánt meg. Azt mondta, a családi kasszából kipréseljük azt a Göteborgot. Segített a Népsport is, megkaptam a szolgálati útlevelemet, és beszerezték nekem a svéd vízumot is, mert afféle civil, magánútlevéllel csak nagy tortúra árán érhetett célt, ha ugyan... A családi kasszából persze csak vasútra futotta, kivonatoztam magam egy életre, másfél nap oda, másfél vissza, és nem hálókocsiban. Ismerősöknél lakhattam, ami ugyancsak jelentősen csökkentette a költségeket.

De megérte. Laci csúcsformában birkózott, senki nem állt meg előtte. A legvégén Lipien sem tudott mihez kezdeni ellene, leléptették.

És Réczi László világbajnok lett!

Hetedhét országra szóló fogadtatásban részesült a félegyházi vasútállomáson, és a köszöntő beszédekben vissza-visszatérő gondolat volt a városhoz való hűsége.

Most pedig azt olvasom az önkormányzat közleményében, hogy díszpolgári címet adományoztak „dr. Réczi László egyéni ügyvédnek”.
A hivatalos szöveg: „A város célja, hogy kifejezhesse nagyrabecsülését mindazon polgároknak, akik a helyi közösség szolgálatában, Félegyháza jó hírének öregbítésében, fejlődésének elősegítésében, valamint a nevelés-oktatás, az egészségügy és szociális ellátás (satöbbi, satöbbi), a sport, a művészetek és a tudomány terén kimagasló és példamutató tevékenységet fejtettek ki.”
Mindegy. Az a lényeg, hogy Réczi Lászlóval szemben törlesztette a város a régi adósságát.
Harminchat éve lett világbajnok.

(Forrás: birkozoszov.hu/Szekeres Ferenc)"