Arcok a piacról
Talpalatnyi üzlet a Béke téri piac sarkán, a környéken néha rengeteg ember megfordul, máskor hatalmas a csend.
– Naponta 40-50 vásárló tér be átlagosan – mesélte Lukács Tiborné (59) –, piaci napokon több, máskor kevesebb. Délelőtt jönnek többen, kávézni, csokiért vagy bonbonért, ezekből széles a választék, a leggyengébb nap a szerda.
Megéri?
– Régebben jobb volt, most pedig, ha mint nyugdíj-kiegészítést nézzük, akkor elfogadható, de csak úgy magában, nem nagyon érné meg ezzel foglalkozni. Nem fogok meggazdagodni belőle, csak pótlék.
Megkívántad a gyerekektől a boltos-játékot? Vagy hogyan kezdődött?
– A 90-es években próbálkoztam először, a piacon kezdtem el csokit árulni, ez a lehetőség 92-ben megszűnt, ekkor bérbevettem a helyiséget. Három év múlva aztán az óvónőséget felcseréltem a kisboltra.
Hiányoznak a gyerekek?
– Persze. 2002-ben álmomban még odajártam, éjszakánként segítettem a gyerekeknek öltözködni, vagy dalt tanultunk. A gyerekek és a szülők is aranyosak, hálásak voltak, még azok is bejárnak hozzám, akikkel a Bankfalui Óvodában találkoztunk.
Használod még valamire a pedagógiai tapasztalatokat?
– Ahelyett, hogy rá akarnám tukmálni az árut a szülőkre, rájuk szoktam szólni, nehogy mindent megvegyenek egyszerre. Mert a gyerekek hajlamosak lennének még ezt, még azt is…
Az üzlet mellett mire jut még idő?
– Nem én tartom a frontot reggel 6-tól este 6-ig, és nagyon örülök, hogy mindig olyan kollégáim voltak és vannak, akiket szeretnek a vevők. Otthon pulóvert kötögetek, tévézek, szépítgetem a lakást. Nagyon ritkán internetezek, még egy fotót sem tudok feltölteni a facebookra, de majd szólnak az ismerőseim, ha meglátják az interjút… Járok a templomi énekkarba, szeretem azt a közösséget. A barátnőim pedig még mindig az óvónők közül kerülnek ki. A gyerekeim sikeresek. Mi kell még? Elégedett vagyok az ő sorsukkal, és az enyémmel is.
Mik a terveid?
– Próbálkozom napi cikkekkel, alapvető élelmiszerekkel: tészta, liszt, cukor és fűszerek árusításával, és mi vasárnap is nyitva tartunk. 5-6 évig még mindenképpen folytatnám, tervezek egy lakásfelújítást is. A sok nehézség ellenére is jól érzem magam az életben, és még vígan élnék, amíg csak lehet.
tli
