Mennyei és pokoli történetek a baptista imaházban
Képgaléria
A Baptista Szeretetszolgálat elnöke a Félegyházi Közlönynek külön is elmesélt egy pokoli és mennyei történetet.
- Mentőcsapatunkkal nagyon gyorsan, órák alatt el tudunk jutni a világ olyan területeire, ahol földrengések, árvizek pusztítottak, vagy éppen háború dúlt, legyen az Haiti, vagy éppen Csecsenföld. Akkor, amikor ássuk ki az embereket a kövek közül, túlélők után kutatnak a kutyáink, bizony nagyon sokszor megakad az ember és gondolkodik. Miért csináljuk, miért tesszük ezt? Először az fogalmazódott meg bennem, hogy azért, mert szeretnénk segíteni az embereknek. De rádöbbentem, hogy nem ezért van. Azért teszem, mert nekem van szükségem arra, hogy tegyem. És így válik nyilvánvalóvá az, hogy ha megölik a munkatársam - mert ilyen is történt sajnos, szétlőtték a fejét -, ott állok mellette és akkor átfut rajtam, hogy mi az értelme ennek az egésznek? Az emberek bántanak. Segíteni szeretnénk, ők pedig lőnek ránk. Megfogalmazódott, hogy feladom, abbahagyom, nem érdekel. Aztán fel kellett kelnem, tovább kellett menni.
Elérkeztünk a baptista imaházhoz Groznijba. Ott találkoztam egy öreg nénivel, aki három éve a kövek között, pincében élt. Esővizet ivott, kóbor kutyák húsát ette. A néni elém tette a Bibliát és azt mondta: itt már három éve nem járt lelkész, olvasd, prédikálj! Akkor rádöbbentem arra, hogy ebben az életben mindent el lehet veszíteni. De igazán nagy bajban az ember nem akkor van, ha mindent elveszít, hanem akkor, amikor a hitét veszíti el. Ez a néni megtanított arra, hogy ne veszítsem el a hitemet.
Ezért, a hit miatt, volt lehetőségünk arra, hogy az elmúlt 18 évben, 7 háborúban, 40 természeti katasztrófánál járva milliónyi embernek tudtunk segítséget nyújtani. A mentőcsapatunk most is készenlétben áll, hogy bárhová el tudjunk indulni 6 órán belül.
Szenczy Sándor baptista imaházban megtartott előadásán zenész társa, Szabó Balázs közreműködött.
H. S.
