Tavaszra várva
Egyszer, amikor Aphrodité magára hagyta szerelmét, Adónisz egy vadkant vett üldözőbe. A felbőszült fenevad azonban leterítette támadóját. Adónisz szépséges testéből elszállt az élet, véréből bíborpiros virágok fakadtak.
Aphrodité nem lelt vigaszt mélységes fájdalmában. Apjához, Zeuszhoz fohászkodott: adja vissza szerelme életét! Szenvedésének mélysége meglágyította a főisten szívét is, és elérte Hadésznál, az alvilág uránál, hogy minden esztendőben fél évre visszaengedje Adóniszt. Az év másik felét azonban szerelmesétől távol, a holtak birodalmában kell töltenie a férfinak.
Adónisz érkezése a természet újjászületését, a szerelmet, a termékenységet hozza magával. A fagyos föld felenged, virágba borulnak, majd termést hoznak a fák, utódot nemzenek az állatok, trilláznak a madarak mindaddig, míg szerelme Aphrodité mellett lehet. Elválásukkal pedig fagyos csend telepszik ismét a tájra, osztozva az istennő gyászában.
Napéjegyenlőségtől napfordulóig
Aphrodité és Adónisz gyönyörű szerelmének históriája csak egy az ősi tavasz mítoszok közül. A március ugyanis a legtöbb kultúrában egyet jelent a tavasszal, ami a természettel szimbiózisban élő népek számára különös jelentőséggel bír. Ahogy megtörténik ilyenkor az újjászületés és a nagytakarítás „odakint”, úgy tisztul meg bensőnk márciusi - a népi kalendáriumok szerint böjtmás havi - ünnepeink misztériumában. Őseink beavató bölcsessége, korszakokon és generációkon áthangzó üzenete ölt testet a mai korba átmentett, és a már-már feledésbe merült hagyományokban.
Bár a meteorológiai tavaszt - pusztán praktikus okokból - március 1-jétől számítják, a csillagászati tavasz a napéjegyenlőséggel kezdődik, és a nyári napfordulóig tart. Természeti szempontból ez a megtisztulás ideje. Nem csoda hát, hogy a népi és vallási hagyományokban számos tisztálkodási rituálé, böjt, termékenyítő szertartás kötődik ehhez az időszakhoz. Az évszakok váltakozása az élet örök körforgásának szimbólumaként egyfajta alapvetését adták őseink hitének. Ennek négy tartópillére pedig az évet négy részre osztó, az évszakokat elválasztó két napéjegyenlőség és két napforduló, amelyeknek mágikus erőt tulajdonítottak.
Véget nem érő körforgás
Napjainkra számos ünnep eredete elhomályosult. Pedig érdemes figyelmet fordítani az összefüggésekre és megérteni az okokat, mert egy csodálatos rendszer rajzolódik ki, amelyben semmi sem történik véletlenül.
Márciusra túllépünk a farsangon, s kezdetét veszi a húsvét előtti, 40 napig tartó nagyböjt. Ekkorra a télre tartalékolt terménykészlet igencsak megcsappant, ezért is elérkezett volt már a koplalás ideje. A tisztító böjt segítséget nyújt testnek és léleknek a meghaladott, feleslegessé vált dolgok elengedéséhez, hogy megújulva üdvözölhessük magunk is a kikeletet. Ugyanez a célja környezetünkben a tavaszi nagytakarításnak, amikor kézzelfogható módon is megszabadulunk az elmúlt időszakban felgyülemlett, elraktározott felesleges holmiktól, helyet adva ezzel az újnak.
A néphit szerint március 18-án Sándor napja megtöri a hideget, majd Józseffel és Benedekkel közösen hozzák el zsákban a meleget. A földeken megkezdődnek az első tavaszi munkálatok, kieresztik a kaptárból a méheket, a visszatérő gólyák pedig szorgosan igazgatják a téli széltől megtépázott fészkeiket. Így érkezik el március 25, Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, Jézus Szentlélektől való fogantatásának ünnepe, amikor minden az élet győzelméről, a termékeny kiáradásról szól. Ekkor már szemlátomást zöldülnek az erdők, sarjadnak a mezők, s a megfigyelések szerint ilyenkor érdemes gyümölcsfát oltani és szemezni.
Mielőtt Adónisz alászáll
Az élet örök. Ezt az üzenetet hozza el időtlen idők óta a tavasz kezdete. A görög hagyományban Adónisz és Aphrodité szerelmének folytonos megújulásával, az egyiptomi mitológiában Ízisz és Ozirisz történetével, a keresztények húsvétjával, a zsidók pészah-jával, a kelta Ostarával elmesélve... Minden ünnepnap fontos állomás létünk útján. Egy lélegzetvételnyi szünet, lehetőség megpillantani önmagunkat a kozmikus rendben, megmerítkezve benne erőt gyűjteni az út folytatásához, a hétköznapokhoz. Várjuk a tavaszt újult erővel, hittel és abba vetett bizalommal, hogy ezúttal több örömöt, színt, szerelmet és szépséget leszünk képesek összegyűjteni, mielőtt Adónisz újra alászáll.
Tóth Timea
