Isten angyalai, a videó, amire a "fél világ" kattintott
Horváth Levente szerkesztő gondolatai
A cikk - ami a valaha született összes történetem közül az egyik legkedvesebb a számomra - egy új online rovat, a Köztünk élnek cikksorozat első része, ahol olyan érdekes embereket, közösségeket mutatunk majd be, akik nem mindennapi tettekre képesek, de különösen nem harsognak a hírek a dicsőségükről, pedig tényleg itt, köztünk élnek.
A cikkből kiemeltük a videót, amit Petró János, a gyerekek edzője is feltöltött a csapatuk hivatalos Facebook oldalára. Már ott is nagyon sikeres volt: a most 250 kedveléssel bíró oldalon több mint 30 ezer megtekintést hozott. Óceániától Palesztináig, Argentínától Olaszországig osztották meg.
Akkor határoztam el, hogy megkeresem a videóval a világ egyik legnagyobb röplabdás Facebook-oldalát, talán ők is megosztják a a szegedi ülőröplabdások kisfilmjét. Nos, a Volleyball Addicts brazil származású szerkesztője, Breno Bruzin roppant készséges volt és miután neki is nagyon tetszett, amit látott, kitette a videót. Ami óriási siker lett a 180 ezer (!) kedvelőt magának tudó oldalon: máig közel 280 ezren nézték meg, több mint 6 ezren osztották meg.
Rengeteg bátorító, kedves hozzászólás érkezett, mind közül a legtalálóbb, egy brazil olvasó kommentje, mely szerint ők Isten angyalai: angelitos de dios.
Következzék a cikk, mely minden ember számára tanulságos és lenyűgöző lesz.
Csakazért SE: ha nincs ellenfeled, győzd le önmagad!
Csakazért is megmutatják, hogy sérülten is lehet sportolni, akár láb, lábak nélkül is. Csakazért is bebizonyítják, hogy akkor is érdemes komolyan venni az edzéseket, ha nincs is mire készülni, hiszen tudják, talán soha nem fognak igazi tétmeccseket játszani.
Csakazért is vallják, hogy mozgássérültek és ép társaik is lehetnek csapattársak, barátok. Csakazért is hiszik, hogy sokat tanulhatnak egymástól, az elfogadásról. A mozgásukban kotlátozottak arról, hogy ők ugyanolyan hasznos és fontos láncszemei a csapatnak, az épek pedig arról, hogy elfogadják velük egyenlőknek a mozgássérült társaikat. Ők a Csakazért SE. Magyarország egyetlen utánpótlás ülőröplabda csapata.
A szegedi Csakazért SE ülőröplabda csapata éppen 10 évvel ezelőtt, 2004-ben alakult. A városban óriási hagyományai voltak a röplabdának: a Medikémia-Szeged a kilencvenes évek közepén uralta a magyar mezőnyt, két bajnoki címet és négy magyarkupa-győzelmet (egyet még Papiron SC Szegedként) is begyűjtött és az európai porondon is letette a névjegyét. Akkoriban sok fiatal gondolta úgy, hogy röplabdázó szeretne lenni, hogy egyszer olyan sikereket érjen el, mint a legendás Hulmann Zsolt, Péterfy Tibor vagy éppen Mészáros Péter.
A szegedi ülőröplabdacsapatot is egykori medikémiások alapították, Csíkos Gábor volt az ötletgazda. Komolyan vették magukat, az egyesületet - a nemzeti bajnokságba is beneveztek, a magyarkupa bronzérem volt a legnagyobb sikerük. Az Ülő Bikák - a felnőtt csapat névadója a hunkpapa sziúk törzsfőnöke - sok-sok szezont játszott végig, 2013-ban volt az első év, hogy nem neveztek a bajnokságra. Szinte ezzel egyidőben pattant ki a fejükből az ötlet: milyen jó is lenne alapítani egy utánpótláscsapatot, ahol mozgássérült és ép gyerekek együtt sportolhatnak. Csíkós Gábort időközben kinevezték a magyar női felnőtt ülőröplabda válogatott edzőjének, így sűrgősen kellett találni valakit, aki elvállalja az edzői feladatokat.
A csupaszív Petró Jánosra esett a választás, aki maga is az Ülő Bikák oszlopos tagjának számított. Hamar összeállt a csapat, volt, akit hívni sem kellett, magától jelentkezett a Békák edzésére. Most hetente egyszer tréningeznek, 10-12-en mindig eljönnek a foglalkozásokra. Három súlyosan mozgássérült gyerkőc, Bogi, Csabi és Tomi ha tehetnék egyetlen edzést sem hagynának ki.
Jani, a Békavezér
Petró Jánosnak "ezeréve" nagy szerelme a röplabda, annak idején még elnökségi tag is volt a Medikámia együttesénél. Nem kellett különösebben biztatni, amikor szóltak neki, hogy megalakult az ülőröplabdacsapat, menjen le egy edzésre. Hogy mikor ült be közéjük először játszani, arra már maga sem igazán emlékszik, ami biztos, hogy ottragadt. Nem sokkal később azon kapta magát, hogy 49 évesen igazolt NB I-es játékos lett. Amikor felkérték, hogy legyen a gyerekek edzője, azonnal igent mondott és ahogyan Minarik Ede a Régi idők focijában mindjárt elkezdte magá köré gyűjteni a gyerkőcöket, merthogy Kell egy csapat! A szülők felnéznek rá, a gyerekek imádják és a szegedi sportéletben is megbecsülik a munkáját: legutóbb ő lett a Délmagyarország sportgáláján az év szegedi utánpótlásedzője.
Bogi, az egy lábon járó sajtkukac
A Licsicsányi ikrekről bizonyosan sokan hallottak már. A huszonkilencedik héten kényszerű szüléssel végződött ikerterhességből két lánygyermek jött világra 2003 augusztusában, ám csak a beavatkozást követően derült ki, hogy Boginak már az anyaméhben elhalt a jobb lába, amit később amputálni kellett. Testvére, Viktória pedig egy méhen belüli fertőzés miatt elvesztette látását. Az ikrek azóta felcseperedtek, már 11 évesek. És mindkettőjük rendkívül tehetséges.
Bogi a sportban jeleskedik, szinte a kezdetektől rendszeres látogatója a Békák edzéseinek. Elképesztő energiával rendelkezik, minden gyakorlatot becsülettel végigcsinál, mindig az elsők között van. Számára nincs pihenő, két labdás feladat között nyom néhány fekvőtámaszt, felmászik a bordásfalra és ott olyan trükköket mutat, amikre csak ámulunk.
Végtelenül barátságos kislány, velünk is hamar megtalálta a közös hangot. Az egyik edzés végén még egy külön kis műsorral is megajándékozott bennünket: elénekelte az Anasztázia című rajzfilm egyik betétdalát, a Volt egy régi decembert. Tenyerét a tenyerünkbe ejtette, a szemeit becsukva dalolt, szinte suttogva. Megható pillanat volt, és miután megköszöntük, ő csak szabadkozott, a testvérének sokkal jobb a hangja. Na, ja, Viki nemcsak hogy bejutott a ParaSzuperSztár tehetségkutató verseny döntőjébe, de mindjárt két különdíjat is bezsebelt. Bogi szintén elindult, verset mondott, de az elődöntőben kiesett. - Nem baj, mondja, a sportban jobb vagyok! Mi hiszünk neki.
Így edzünk mi!
Minden edzés rövid eligazítással kezdődik, János elmagyarázza, hogy mire számíthatnak aznap. A gyerkőcök köré gyűlnek, nagy figyelemmel hallgatják edzőjük utasításait. Aztán meg is kezdődik a munka. - Dobjátok egymáshoz erősen! - harsan fel az ukáz és már repülnek is a labdák kézből kézbe. Senkit nem kell noszogatni, mindenki tudja a dolgát, a gyerekek óriási lelkesedéssel végzik a gyakorlatokat. Persze, legjobban a tréningek végét, a közös játékot várják. - Csabikám, nem mozogsz, ne cövekelj le! - mondja már az egymás közötti meccs közben János, aki hangosan követi az eredmény alakulását. Minden egyes pontért meg kell harcolni, mégsem érzi a kívülálló, hogy a győzelem lenne ezeknek a gyerekeknek a legfontosabb. Mert nem csak edzés, nem is csak sport ez, sokkal több ezeknél. Filozófia.
Robi, a Békák legnagyobb drukkere
Ha a sportról van szó, akkor Süli Róbertnek, a Délmagyarország sportrovatvezetőjének aligha lehet újat mutatni. Szeged sportcsapataival körbejárta a fél világot, Európa legjelentősebb aránáiból tudósított, szinte nincs olyan sportág, aminek az eredményeiről legalább egy hír erejéig ne klampírozta volna a számítógépe billentyűzetét. Az ülőröplabda sem volt ismeretlen számára, ellenben az még őt is meglepte, hogy utánpótláscsapat alakult a városban.
Miután megismerte őket, rendszeresen elment hozzájuk a szegedi újságíró válogatottal, hogy barátságos meccset játszanak. - A gyerekek hihetetlen szeretettel fogadnak bennünket minden egyes alkalommal, nem kérdés, igazi barátaink lettek, az egyik kedvenc csapatunk a Békák - vallja. Ahol csak tud, igyekszik segíteni nekik, támogatókat keresett, hogy egyenmezekben járhassanak edzésekre a gyerekek.
Robi számos ismert szegedi sportolót is lecsalt már a Békák edzésére, köztük Varga Pétert, az OB I-es szegedi férfi vízilabdacsapat közelmúltban kinevezett trénerét és Nagy Péter súlyemelőt. Azzal is feledhetetlen élményt szerzett a gyerekeknek, hogy ott lehettek egy pólómeccsen és a MOL-Pick Szeged kézilabdacsapatának egyik bajnoki összecsapásán is.
Csabi, az őstehetség
A most 10 éves Csabi 2 és fél éves volt, amikor egy otthoni balesetben mindkét lábát elveszítette. Az ikertestvérével integrált iskolába jár Zsombón, nem szívesen hagyja, hogy bármiben is segítsenek neki, amit csak lehet igyekszik önmaga megoldani. Testnevelésből is felmentették, de azokat az órákat sem hagyná ki. A hétköznapokon térdizületes művégtagot használ - ezek és két bot segítségével közlekedik, bár anyukája elmondása szerint nagy hasznukra vállna egy aktív kerekesszék - a Békák edzésén azonban lecsatolja a műlábakat, csak akadályoznák a mozgásban. A testvére is sokszor ott van vele a tréningeken, itt is bárki láthatja, hogy milyen remek az összhang közöttük. Egy-egy jó megoldás után nem maradhat el a pacsizás, az edzés végén az ölelkezés.
Csabi egyébként óriási tehetségnek számít, nem véletlen, hogy a paralimpiai bajnok bosnyák válogatott szövetségi kapitánya is elismerően beszélt róla, miután látta őt edzésen. - Csak adjátok oda nekem ezt a fiút és 10-15 év múlva olimpiai bajnokként hozom vissza! A délszláv mester szerint egy-két számmal hiába kisebb Csabi felsőteste, mégis hihetetlenül dinamikus a játéka és ahogyan a labdához ér, az nem tanítható. Merthogy Csabi és a labda azóta barátok, ahogy először egymáshoz értek.
A 10 éves fiú nemcsak a sportban jeleskedik, a hangszeres zene is közel áll hozzá. Előbb furulyázott, mostanság gitározik. Már fellépése is volt: Zsombón, az idősek napján pengetett.
