Egy nagymama és az ő határtalan szeretete
- 2013. november 19-én kétségbeesve ültem Kiskunfélegyházán a kórház várótermében dr. Körtvélyessy András reumatológiai rendelőjénél, az akkor négy és fél éves unokám betegségével kapcsolatos dokumentumokkal a kezemben. Botinak 2013 januárjában 13 napig volt 40-41,5 fok körüli láza és ezt követően három-négyhetente visszatért ez a szörnyű lázas állapot, ami eltartott öt-hat napig is. Egyre többször panaszkodott, hogy nagyon fáj a lába. A bal combját „valami marcangolja, olyan mintha oroszlán tépné” - mondogatta sírdogálva.
2013 szeptemberében megszületett a diagnózis: jóindulatú csontdaganat. Boti fájdalmai tovább erősödtek, és a bal lába egyre vékonyabb lett. Unokám hűségesen tűrte a vizsgálatokat, infúziókat, vérvételeket..., de a csontfájdalmakat már nem tudta elviselni. Fájdalmában szétharapta a száját, sokat sírdogált, és már aludni sem tudott. A szülők éjjel-nappal masszírozták, simogatták a fájós lábát, meséltek, játszottak, nyugtatták, minden alternatív megoldást megpróbáltak, több szakorvosnál jártak, de sajnos semmi sem használt. Dr. Sal Péter, Boti gyermekorvosa is mindent megtett: videót készített, konferenciákra hordta az anyagot, hátha valaki tud megoldást a fájdalom enyhítésére. Még a kórházban is meglátogatta a kis beteget.
Mivel többször biztatták a szülőket, hogy minél több szakorvostól kérjenek tanácsot, felkerestem a félegyházi kórház igazgató főorvosának a magánrendelését. Ő a rendelés végén leült mellém a váróteremben, és azt mondta: semmi pénzt el nem fogad, hiszen neki is vannak gyerekei, és tudja milyen ha egy gyerek szenved. A leleteket hazavitte, és amikor egy hét múlva újra megkerestem, azt ajánlotta, hogy mutassuk meg az unokámat dr. Vízi András gyermeksebésznek, aki havonta kétszer rendel Félegyházán. Bár az időpont egy héten belül meg is volt, Botond addigra már nem volt képes utazni. A fájós lába 5 centiméterrel volt vékonyabb a másiknál, és gyakorlatilag éjjel-nappal fájdalmak kínozták. A szülők többnyire kézben hordták egyik orvostól a másikig. Így Vízi doktorhoz is csak én, a nagymama jutottam el 2014. január közepén. És ez volt a legjobb dolog, ami történhetett az egész szörnyű betegség kezdete óta.
A doktor úr megnézte a filmeket, elolvasta a zárójelentéseket, majd elkérte az édesanya telefonszámát és még őt is alaposan kikérdezte az unokám állapotáról. Elmondta, hogy ő még nem csinált olyan műtétet, amit a kisfiú esetében el kell végezni, de utókezelt már ilyen beteget. Elmagyarázta, hogy szerinte hogyan kell, illetve hogyan fogják megműteni. Ekkorra már volt időpont is, és néhány nap múlva meg is történt a műtét. Sajnos azonban nem hozta meg a várva várt gyógyulást. Akkor ajánlotta, hogy keressük meg dr. Varga Marcellt, aki megműtötte, és meggyógyította Boti lábát.
Elmondhatatlanul hálásak vagyunk mindenkinek, aki segített bennünket a gyógyuláshoz vezető úton! Nem tudjuk, hol tartanánk dr. Körtvélyesy András és dr. Vízi András segítsége nélkül, de emberségből bizonyosan kevesebbet tapasztaltunk volna - mondja a nagymama.
