Vérbeli tájképfestőnek nyílt tárlata a szakmaköziben
Rádi András életpályája Kiskunfélegyházához kötődik, itt született 1937-ben. Egészen korán papírra vetette megfigyeléseit. Először csak ceruzával, aztán festékkel, sőt olykor agyagot is használt. Korán kibontakozott a tehetsége, aktív évei alatt sikeres dekoratőr volt. Nyugdíjas éveiben még fontosabb lett számára a festészet.
Nem iskolákban tett szert képzőművészeti ismeretekre, hanem önképzéssel. Tehetséges és kitartó volt, a támogató környezet hatására, belső késztetésre alkotott és alkot ma is. Nagy lelkesedéssel tanulmányozza a festészet történetét és a nagy festők munkásságát. Kedvenc festői az impresszionisták.
Gyermekéveinek miliője, a tanyasi környezet nagymértékben hozzájárult szemléletének alakulásához és festői látásmódjának sokszínűségéhez. Nem szakad el ettől a világtól, ez meghatározó témaválasztásában. Változatos szín-akkordokból felépített képeit a természet ihlette, a tanyavilág, az Alföld erdőségei, árterületek, a Tisza holtágainak partvidéke, az emberi környezet, melyet megpróbál egyéni látásmódjával a néző elé tárni.
Erdélyben, Mezőmadarason festett képein a dombok, hegyek, a jellegzetes erdélyi házak jelennek meg. Nagy érzékenységgel épít, izgalmas színhasználata lírai hangulattal hatja át képeit. Képei azt is tükrözik, hogy alkotójuk saját egyéniségére és érzése biztos parancsára hallgat. Önálló hangú festő. Számára a természet szépsége, különösen a színek, olyan életet adó erő, melynek finom tónusával, színharmóniájának megörökítésével üzenni tud a nézőnek.
Törekszik rá, hogy minél több időt a szabadban tölthessen. Művészetében meghatározó a plein air szemléletmód, műveiben az impresszionista felfogás dominál. Gyakran tölti a nyár egy részét alkotótáborokban, hogy új élményekkel gazdagodva színesítse palettáját – ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg Rádi András kiállítását Rácz Lászlóné.
s-r
