Erdély, Édes Erdély…..
„A testvériskola meghívására március 12-én Segesvárra vezetett utunk. Útközben meglátogattunk néhány nevezetességet a Partiumban, majd átlépve a történelmi Erdély kapuját, a Király-hágó után Körösfő, Kolozsvár és Marosvásárhely következett. A Kincses Kolozsvár gyönyörű főterén beléphettünk a Szent Mihály Templomba, majd megcsodáltuk a híres Fadrusz János által készített Mátyás-szobrot. Mátyás szülőháza előtt állva próbáltuk elképzelni, milyen is lehetett az élet itt azokban a régi századokban. Marosvásárhelyen a Kultúrpalota, a Rózsák tere, és egy ortodox templom látogatására került sor. Beszélgettünk ott élő magyar emberekkel, akik szívesen kalauzoltak bennünket a városban.
Késő este fáradtan, de nagy örömmel és izgalommal elfoglaltuk szálláshelyünket a Gaudeamus Alapítvány Szórvány Kollégiumában. A Mircea Eliade Líceumnak, testvériskolánknak a tanárai és a diákjai várták és fogadták a csoportot.
Utazásunk célja a testvériskolával való kapcsolat ápolása és a közös ünneplés, valamint Erdély nevezetességeinek, tájainak megismerése volt. Március 13-án az úti cél Brassó és Nyerges-tető volt. Brassóba érve libegővel felmentünk a város legmagasabb pontjára, a Cenkre. Lenyűgöző látvány tárult elénk. A város földrajzi adottságai fentről jól kirajzolódtak, körülöleltek bennünket a Kárpátok hegyei. A mi sík vidékhez szokott szemünknek különleges élmény volt ez. A Fekete templom monumentalitása, atmoszférája mindenkire erősen hatott, élmény volt. Brassó főterén sétálva örömmel hallottunk magyar szavakat.
Utazásunk egyik jelentős állomása Nyerges-tető volt. Számunkra ott már elkezdődött a nemzeti ünnepünk előtti főhajtás. Szavalattal, énekkel emlékeztünk meg a kopjafák tövében az elesettekről.
Itt éreztük igazán, büszkék lehetünk magyarságunkra.
14-én Petőfi nyomában járva Székelykeresztúron a Gyárfás-kúria volt az első állomás. Iskolánk névadója előtt tisztelegve álltunk Petőfi körtefája előtt.
Székelyudvarhelyen úgy éreztük magunkat, mintha otthon lennénk. A tömbmagyarság jelenléte adta számunkra ezt az érzést. Wass Albert, Tamási Áron, Márton Áron, Benedek Elek neve a Millenniumi Székely-emlékmű, a Vasszékely és megannyi látni- és befogadni való várt itt is minket.
Tovább utazva meglátogattuk Farkaslakán Tamási Áron nyughelyét és testvérvárosunkat, a kézművességről híres Korondot. Az emberek vendégszeretete, a táj szépsége mindenkit elvarázsolt. Ezután nagy kihívás előtt állt a csapat. A Gordon-tetőre igyekeztünk a Jézus Szíve Kilátóhoz. A 3 órás gyalogtúra kirándulásunk egyik fénypontja volt. Az alföldi legények hősiesen helytálltak itt is.
Elérkezett március 15. Reggel bebarangoltuk a segesvári várat, majd kezdetét vette az hivatalos ünnepségsorozat: a fehéregyházi Múzeumkertben és a segesvári Petőfi téren koszorúztunk. Este 18 órai kezdéssel díszelőadáson vettünk részt. Iskolánk tanulói ünnepi műsort adtak elő, „Hol a szabadság, ott a Haza” címmel. Az előadásról nagy elismeréssel szóltak a helyiek.
Március 16-án búcsút vettünk Segesvártól és a barátainktól, vigaszként csak az szolgált, hogy hamarosan, áprilisban viszontláthatjuk egymást Kiskunfélegyházán. Ez a nap tartogatott még számunkra élményeket. A régi szász falvakon át a Maros mentén haladva, Nagyszeben felé vettünk utunkat. Ennek a varázslatosan szép városnak a hangulata bearanyozta ezt a napot is. Utolsó megállónk egy híres búcsújáróhely volt Máriaradnán, ahol meglátogattuk a kegytemplomot.
Öt nap az életünkből, amely örökre emlékezetes marad, mert együtt voltunk, sok szép helyen jártunk, lélekben, élményekben gazdagodva érkeztünk haza.
Köszönet mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez a kirándulás létrejöhessen. Köszönjük a Rákóczi Szövetség, a szülők és az iskola támogatását.”
Rokolya Csaba, igazgató, Szent Benedek Gimnázium Szakképző Iskola Kollégium Kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Tagintézménye