Belülről jön valami késztetés

Volt egy nő, csinált ezt, meg azt, másfél évvel ezelőtt pedig elkezdett fotózni. Most érdekes módon, a falakon nem egyszerű képeket látunk, hanem ennél sokkal többet, fotográfiát – ezekkel a gondolatokkal kezdte mondandóját Holocsi Kálmán fotóművész Mezősi Ágnes első önálló kiállításának megnyitóján a művelődési központban.

Amikor elkezdett fotózni, nem csábult el színes világunk tarka képeitől. Erre a monokrom fotográfia a legmegfelelőbb. Ő nem rácsodálkozik a dolgokra, a világra, hanem szemléli. Neki a kép nem jól sikerül, hanem megcsinálja – fogalmazott Holocsi Kálmán megnyitójában.

Ági szemmel láthatóan izgatottan készült első önálló bemutatkozására, és ezt a megnyitó utáni beszélgetésen sem rejtette véka alá.

- Fantasztikus, nagyon jó, elmondhatatlan élmény! Nagyon ideges voltam, két éjszaka nem aludtam emiatt. De nagyon jó érzés. Szuper!

- Az anyaggal hogyan készültél?

- Az nehéz volt, mert nagyon sok képem van. 25 fotónál többet azonban nem akartam kitenni, mert ez az a mennyiség, amennyit egy ember be tud fogadni. Felét (amelyeket mindenképpen szerettem volna kiállítani) kiválogattam, a másik felét rábíztam a fotókörös társaimra.

- A kiállítás megnyitón megnevezték stílusodat, műfajilag is besoroltak téged. Elfogadhatónak tartod ezt?

- Teljesen. Minimalista stílusban fotózom. Ezzel kezdtem, és ez meg is maradt folyamatosan. A szuprematizmust még nem mondták rám, de igaz. A szuprematizmus nagyon egyszerű vonalakkal dolgozik.

- Másfél éve fotózol. Biztosan hátra van még némi útkeresés. Merre tovább?

- Én folyamatosan kísérletezek. Megvan ez az út, a minimalizmus, és az épületfotózás, de emellett mindig kísérletezek. Most éppen lyukkamerázok, azzal járom a várost. Volt egy szkenneres sorozatom, volt olyan is, amikor analóg géppel fotóztam. Tehát van egy fővágány, és mellette vannak ilyen kis leágazó utak.

- Mi az a lyukkamera?

- A lyukkamera, egy kis fénymentesen záródó doboz, az elején egy nagyon pici lyukkal. Ezt lezárjuk, hogy teljesen fénymentes legyen, teszünk a szemben lévő oldalra fotópapírt (van, aki filmet). Ezután elhelyezzük a kis dobozunkat a kiválasztott helyre, a lyukról elvesszük a záró réteget, és így hagyjuk 2-5 percig. Ez idő alatt a fotópapíron leképződik az, ami a kis lyukon bejut fény, illetve kép. Utána lezárom, hazaviszem és előhívom.

- Mi ebben a szép, az öröm?

- Nem tudom. Innen belülről jön valami késztetés. Nem tudom elmondani. Jön, és meg kell csinálni. Tetszik, szeretem és élvezem. Akkor pedig miért hagyjam abba?

H. S.

Kövessen minket a Facebookon is!