Amire büszkék vagyunk
Kiskunfélegyháza sportéletében a birkózás nagy szerepet játszott a XX. sz. elejétől kezdve. Az egyesület, amelynek versenyzői szép sikereket értek el, 1910-ben alakult. A városban ekkora megértek a társadalmi és gazdasági feltételek arra, hogy egy valódi sportegyesület létrejöhessen. 1910. augusztus 15-én, 40 lelkes tag jelenlétében életre hívták a Kiskunfélegyházi Testedzők Köre egyesületet, amely hét szakosztályt működtetett, köztük a birkózószakosztályt is, Varga Béla vezetésével.
Később az első világháború 1914-ben megszakította a nehezen kialakult kiskunfélegyházi sportegyesületek működését. Tíz évvel később, 1924-ben Kiss István közreműködésével létrejött a Kiskunfélegyházi Sport Club, mely az edzéseket a Szent László Gimnáziumban tartotta. A következő évek során a nehéz gazdasági lehetőségek miatt a klub egyre nehezebb helyzetbe került. A világválság elmúltával 1935-ben már sokkal több eredményes sportolót tarthatott nyilván a város.
1921-től a polgári sportkörök mellett létezett egy katonai előképzést szolgáló, úgynevezett Levente Intézmény, mely lehetőséget adott a kötelező foglalkozás mellett a birkózó sport művelésére is. A fiatalok egymást tanították a különböző birkózófogásokra és a versenyeken ellesett cselekre. Az egyesület 1944. november 23-ig működött.
A felszabadulás után Kiskunfélegyházán gyors ütemben haladt a sportlétesítmények fejlesztése a nehéz anyagi helyzet ellenére is. Ekkor alapította meg a birkózószakosztályt Besze László és Varga Béla. A szakosztály vezetését Besze Lászlóra bízták, aki 1983-ig vezette a sportkör munkáját. Besze László, aki korábban már ifjúsági bajnokságot nyert, eredményes munkát végzett. Csapatuk 1947-ben megnyerte a Dél-magyar bajnokságot, majd 1948-ban a budapesti országos döntőn második helyezést értek el, így bekerültek az NB II-be. 1951-ben már feljutottak a csúcsra. Az egyéni versenyeken országos bajnokságokat nyert Cseh Imre, Csillag Imre, Besze László, Bodor Sándor és Czakó József. Az egyesület végig nagy gondot fordított az utánpótlás nevelésére.
Besze László Csongrádról került át Kiskunfélegyházára fiatal birkózóként, de már ekkor eljegyezte magát az edzői hivatással. Öt esetben volt a szakszervezeti válogatott tagja. Az edzéseken kívül nyakába vette a birkózás létéhez szükséges kapcsolatrendszerek képviseletét, ápolását is. Kijáró ember, "közéleti szereplő" volt ő is, mint kortársai.
Kiskunfélegyházán a gépgyár támogatta a sportágat, aztán az Április 4. Gépipari Művek bízta rá a Vasast, amelynek ő volt az egyik alapítója. Ebből a birkózó bázisból került ki Zsibrita János, Rádi István, Seres Ferenc, Paulicska Béla. A legnevesebb tanítványa Réczi László volt, aki világbajnoki címet szerzett.
Besze László példamutató, családközpontú életet élt, és a birkózásban legnagyobb erénye a tökéletes szem volt, amivel meglátta valamelyik fiatalban a tehetséget, valamint a következetesség és a szigor. Igazi mesteredző volt. Tudott valamit, amit mások nem, hiszen abban, hogy Réczi László a folyamatos fővárosi csábítás ellenére itthon maradt, nyugodtan építve sikeres civil életét, Besze László mágikus keze is kiolvasható.
2004 ősze vitte el közülünk a kiskunfélegyházi birkózás jelképes alakját. Emblematikus, otthonteremtő egyéniség volt a magyar birkózásban.
Forrás: A megyei értéktárba történő felvételhez készült előterjesztés alapján.
