Emléktáblát avattak a már-már feledésbe merült képzőművésznek
Eltűnő életünk múlandóságát megcáfolva, továbbadjuk az örökségünket. Egy művész, alkotó ember élete, géniusz mivolta a munkásságából áll. A mi feladatunk, hogy becsülettel álljunk ki elveink mellett, és támogatásunkkal ne hagyjuk feledésbe merülni azt, amit meg tudunk óvni, át tudunk adni. Az idő kegyetlenül feledésre ítél mindent, viszont az értéket kötelességünk megőrizni, mondta Molnár István, a Holló László Képzőművészkör művészeti vezetője avató beszédében.
A táblaavatón szót kért Hargitai Gábor, a művész keresztfia is. Sok kedves, régi élményét idézte Karcsi bácsiról. Elmondta: tanításai nem is, inkább eszmefuttatásai élnek bennem a mai napig. A tehetségről, aki a „natúra” rabja marad, a szaturációról, az átlényegülésről, az íriszről, aminek nem a színét és formáját, hanem az illatát kell „megfösteni”. „Minden, ami körülvesz minket, ha szép, máris több önmagánál. Egyetlen kivétel van, az ember – idézte a mester gondolatait Hargitai Gábor.
Várhelyi György szobrászművész alkotását Rosta Ferenc alpolgármester és Molnár István leplezték le.
H. S.