Visszaadták a város művészetének Móczár Károlyt
Képgaléria
A művész munkásságát méltatva elmondta: remek indítást kapott, a sors kivételes talentummal ruházta fel. A XX. század egyik legnagyobb magyar festőművészétől tanulhatott, Aba-Novák Vilmostól. A „barbár zseni”, ahogyan Picasso nevezte, etalon lett a fiatal festő életében. Műtermének közepére mesterének egy plakát-önarcképét helyezte. Mérce és emlékeztető gyanánt.
Meghatározó élménye volt az 1960-as évek vége felé Borsos Miklós és Amerigo Tot művészetével való találkozás. Az ő művészi kifejezéseik, a lekerekített szobrok, a „kavicsasszonyok” világa elemi erővel hatott a kisvárosi sematizmusban fuldokló alkotóra. A kavicsformák lágy ívelése, a hullámvonalak erőteljes játéka újszerűséget jelentett művészetében. Ebből adódott szándéka, hogy a kompozíciókat valamiféle ovális, vagy körformába írja. Hogy ez csupán útkeresés volt, ahogyan sokan tartották, vagy tényleges indulás egy új úton , azt már nem tudhatjuk meg.
Móczár Károly különös egyéniség volt. A benne rejlő gátakat átszakító művészi kifejezésvágy olykor extremitásokat eredményezett. Az alkotói szabadság szempontjából igen rossz időszakban lépett Kiskunfélegyháza művészi színpadára, és lett méltatlanul háttérbe szorított és elfeledett alkotója. Ez az utolsó pillanat, amikor még megmenthettük művészetét a teljes feledéstől, és visszaadhatjuk a város művészetének Móczár Károlyt – zárta gondolatait Rosta Ferenc.
Az augusztus végéig látogatható tárlat megnyitóján közreműködött Tóth Gyula előadóművész.
H. S.
