Pünkösd ünnepén
A keresztények kezdettől fogva a húsvéthoz kötötten tartották meg az ötvenedik napot. Ezen a napon három fontos esemény történt: a Szentlélek eljövetele mint Krisztus megváltó tettének gyümölcse és beteljesítője; az Egyház alapítása, és az egész világra kiterjedő missziós munka kezdete. Ezek az események Urunk, Jézus Krisztus ígérete alapján történtek, ezt tükrözi az Egyház e napra szóló Esti dicsérete is, amikor örömmel így énekel:
„Ma teljessé lett a Pünkösd ünnepe, alleluja;
ma megjelent a Szentlélek az apostoloknak a tűzben,
és karizmatikus ajándékokat osztott nekik;
elküldte őket az egész világra, hogy hirdessék az igét, és tanítsák:
Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, alleluja”.
Ókeresztény szokás szerint pünkösd a húsvét és a húsvéti idő megkoronázása, amelyet Keleten és Nyugaton egyaránt ünnepeltek.
Azt azonban nem tudjuk pontosan eldönteni, hogy mikor került be az ünnep a liturgikus naptárba. Vannak, akik Szent Pál apostol megjegyzésében – „pünkösdig maradok Efezusban” (vö. 1Kor 16,8) – már a keresztény pünkösdöt értik. Az azonban biztos, hogy az Elvirai zsinat (313) tanítja, ha valaki nem tartja meg pünkösd ünnepét, új tévtanítást vezet be az Egyházba.
A IV. században már egyre több említés történik az ünnepről. Főleg annak kapcsán, hogy ez az ünnep húsvét után a másik keresztelési nap. Azokat keresztelik ezen az éjszakán, akik valamilyen ok miatt nem részesülhettek húsvétkor a beavató szentségekben. Ennek emlékei maradtak meg Szent Ágoston és Nagy Szent Leó pápa beszédeiben, akik az újonnan megkereszteltekhez szóltak. A liturgiát éppúgy az Eucharisztia ünneplésével fejezték be, mint Húsvét éjszakáján.
Pünkösd napjának jeruzsálemi megünnepléséről a IV. század végén Etéria zarándoknő is megemlékezik. A Gelaziusz- és a Gergely-féle szakramentáriumok több könyörgést és miseszöveget is tartalmaznak erre az ünnepre, a virrasztáskor pedig több szentírási részt olvastak fel. Voltak olyan helyek is, ahol pünkösd vigíliáján még böjtöt is tartottak. Később ez a virrasztás szombat délutánra került át. A középkorban több külsőséggel is emelték az ünnep jelentőségét. Szekvencia is került az ünnephez és a VI. századtól nyolcaddal ünnepelték, amely egészen a II. Vatikáni Zsinat liturgikus rendelkezéséig érvényben volt.
