A legszebb Petőfi-szobor
Képgaléria
Borítókép: Kürti László
Kiskunfélegyháza irodalmi rangját Móra mellett a magyar és a világirodalom egyik legnagyobb költőjének, Petőfi Sándornak köszönheti. A tankönyvek szerint a poéta ugyan Kiskőrösön született, ám a városhoz fűződő gyermek- és ifjúkora okán, egyik közismert költeményében mégis Félegyházát nevezte meg szülővárosaként.
Nem véletlen, hogy a félegyháziak már a 19. század végén elhatározták, hogy szobrot állítanak a költőóriásnak. A századfordulón, a város két országgyűlési képviselőjének részvételével úgynevezett Petőfi-szobor-bizottságot alakítottak és nagyszabású gyűjtési akcióba kezdtek, a szobor költségeinek előteremtésére. Mint Sajtos Géza írta: „nem a kiskun polgárok Petőfi-szeretetén és az adakozók szűkmarkúságán múlott, hogy csak két évtizeddel később kerülhetett sor a szobor felállítására.”
A város főterét díszítő egészalakos Petőfi-szobrot Köllő Miklós, neves székely szobrászművész készítette Segesvár elöljáróinak megrendelésére. A remekbe szabott alkotást 1897-ben állították fel a segesvári megyeháza előtt. Az avatóünnepségen a félegyháziak egy csoportja is részt vett. A költő bronzmása azonban mindössze tizenkilenc évig díszíthette a segesvári megyeháza előtti teret. A közeledő front elől 1916-ban Budapestre menekítették, ahol a Hungária ércöntőbe került.
Történt, hogy 1921 decemberében Lavotta-hangversenyt tartottak Kiskunfélegyházán, melyen egy budapesti újságíró, bizonyos Markó Miklós is jelen volt. A koncert utáni fogadáson a zsurnaliszta megkérdezte az egyik félegyházi városatyától, hogyan lehet, hogy bár Félegyházán különös szeretet övezi a nagy költőt, a városnak még sincs egyetlen Petőfi-szobra sem. A képviselő elpanaszolta, hogy minden igyekezetük dacára csak 25 ezer koronát sikerült összegyűjteniük. Az viszont kevés egy megfelelő szépségű szoborra. Az újságíró megnyugtatta, a városatyát, hogy nem szükséges új szobrot készíttetniük, hiszen a Hungária ércöntődében öt éve porosodik a Segesvárról elmenekített alkotás. A városatyák legott megfogalmazták kérelmüket a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz, melynek továbbítását az újságíróra bízták.
Csakhogy az esetnek gyorsan híre ment, és rövid időn belül több település is beadta kérelmét az úgynevezett „bujdosószoborra”. Megindult a versengés Pápa, Kecskemét, Sopron, Aszód, Szalkszentmárton, Kiskőrös és Kiskunfélegyháza között. Hosszas huzavona után 1922-ben, a Petőfi Társaság döntése nyomán a szoborért folyó harc végül Félegyháza győzelmével végződött.
A hírt a városban kitörő örömmel fogadták és a kemény tél ellenére Fekete Antal becsüs vezetésével azonnal útnak indították a város fogatát Budapestre a Petőfi-szoborért. Négy nap múlva, 1922. február 16-án „szakadó hóesés és a város harangjainak zúgása közepette” érkezett meg a segesvári bronzszobrot szállító ökrös kocsi. A város határában az ökrök helyére hat fehér lovat fogtak, így vonult be a nemzetszínű zászlóval letakart szobrot szállító társzekér Félegyházára.
A talapzat tervezésével Radnay Béla szobrászművészt bízta meg a város. A kivitelezést az Újszászi-Majláth cég végezte. Az impozáns alkotást 1922. október 29-én több ezres tömeg jelenlétében avatták fel. Az eseményen a székelység is képviseltette magát.
Egy nyertes pályázatnak köszönhetően tavaly mintegy 10 millió forintból Bozóki István kőfaragó műhelyében megújult a talapzat és a szobor is.
Sz. A.
